Öngyilkossági gondolatok, depresszió (beszélgetés)
Azt én is tudom, hogy különböző megítélés alá esik a gyilkosság attól függően, hogy azt beszámítható állapotban, beszámíthatatlanban, hirtelen felindulásból, kitervelten, másokkal együtt, gondatlanságból vagy különös kegyetlenséggel stb. követi el valaki. Az sem mindegy, hogy ezt 10 évesen vagy 18 év felett követi el valaki...
Azt is tudom, hogy sok dolog hatással van ránk (hogyan neveltek, milyen traumák értek, milyen pozitív élményekben volt részünk).
És különböző érdeklődésű és adottságú emberek vannak.
Azt is tudom, hogy van olyan betegség, ami okozhat olyan állapotot, amikor valaki nem beszámítható és emiatt nem vonható felelősségre a tettéért.
Azt is tudom, hogy nincs olyan ember (vagy nagyon kevés) aki nem csinált, tett valamit hirtelen felindulásból, dühében. (ez lehet agresszív cselekedet, káromkodás, durva beszéd, indulatból meghozott meggondolatlan döntés).
Az, hogy vannak ilyen esetek nem jelentik azt, hogy az ember egy báb és semmiről nem tehet, a sors, karma vagy akármi eldönti, hogy mi lesz vele. VAn ami történik az emberel (elüti a villamos), és van amit szabad akaratából cselekszik. Ez is, az is hatással van az életére, jövőjére.
Vannak helyzetek, amikor beszámítható (van aki mindig beszámítható állapotban van) és dönthet lehetőségek közül.
Pl. nem tetszik neki a munkahelye, akkor eldöntheti , hogy marad ott, amíg lehetséges vagy keres másikat és ha talál, akkor kilép és megy máshova dolgozni.
A legtöbb iskolában eldöntheti az ember, hogy milyen nyelvet akar tanulni (nem akármilyet, x darabból választhat).
Eldöntheti az ember, hogy egy helyen dolgozik vagy keres másodállást és ha talál, akkor több helyen is dolgozik. (ha munkaképes)
Eldöntheti, hogy a pénzéből mit vesz. (kenyeret vagy zsemlét, krumplit vagy rizst. Tehetősebb eldöntheti, hogy nyaralni megy vagy plasztikai műtétre vállalkozik stb.)
Akinek jók a képességei és több dolog is érdekli (és több iskolába is felvételt nyer(het) akkor eldöntheti, hogy melyikbe megy, ott milyen szakmát tanul.
Nyilván van, aki szellemi fogyatékos és iskolába sem járhat....van aki nem munkaképes és nem dönt munka kérdésében....
Igen, van amin nem lehet változtatni. De mindenki életében van olyan helyzet, amikor dönthet. Akkor is dönt az ember, amikor a tvben kiválasztja, hogy melyik műsort nézi. Dönthet úgy is, hogy nem néz tv-t, zenét hallgat, tanul, alszik, strandra megy stb.
Van, amin nem lehet változtatni. VAn amikor nem lehet akármit választani, x lehetőségből lehet egyet választani.
Sokan nem akarnak embert ölni,mégis megteszik.. mert elborul az agyuk, belekerülnek egy helyzetbe és megteszik, nem csak egyenes szándékból előre megfontoltan elkövetett emberölések vannak, hanem ott van a hirtelen felindulásból elkövetett is, amikor abszolute nem azzal a szándékkal megy oda az áldozatához, hogy megöli...a gondatlanságból elkövetett a másik, amikor nem akarja megtenni :)
Sokszor meg bedrogozva teszik meg, akkor meg már nem úgy működik az a szabad akarat, ahogy az normál esetben, józanul szokott :)pont az emberölés az, ahol van több büntetőjogi kategória, és van néhány büntethetőséget kizáró ok, nem véletlenül.
Ez nem olyan, mint amikor valaki szépen,előre kitervelten meghamisít egy magánokiratot :)
Vannak öröklött tényezők, van amikor olyan pszichés betegségben szenved az ember, hogy nem tud szabad akaratából dönteni, azaz dönt, de nem úgy, ahogy egy egészséges lelkületű, elmeállapotú ember döntene, hanem sajnos rosszul, azaz kárt okozva cselekszik magának vagy másnak.
Ha mindenki jól döntene szabad akaratából, nem lenne bűnözés :)
"determináló faktorok irányítják az embert "
Ezzel nem értek egyet. Vannak dolgok, amik hatással vannak az életemre, de van szabad akaratom is.
Volt, hogy "elborult" az agyam (és csúnyán összevesztem valakivel v. dühömben otthagytam egy munkahelyet).
De a döntéseim többsége a saját akaratom. Van szabad akaratom, döntésem. Nem tehetetlen báb vagyok, vagy karmák "áldozata".
Persze vannak helyzetek, amik tőlem függetlenek és befolyásolják az életem (pl. felrobbanhat a házam, kirúghatnak a munkahelyemről, mert kell a hely egy protekciósnak)...Ezeket nem tudom megakadályozni, de eldönthetem, hogy utána mit teszek....
Én nem azt mondom, hogy ilyen nem lehet. Lehet, néha. De többnyire!! az ember eldöntheti, hogy mit tesz egy helyzetben. Azt írtam, hogy az ember nem determinált lény.
Erre talán jobb példa a bankár. Ha nem szeretnék bankár lenni, nem leszek az.
VAnnak dolgok, amiket nem tudunk befolyásolni, de azért nem hinném, hogy minden tőlünk független lenne...
Ha nem akarok embert ölni, nem teszem....
ki akar lenni 1 pedofil gyerekgyilkos?bankár?
sikkasztó?rendőrgyilkos?tömeggyilkos?ők választották ezeket?a determináló faktorok,dendenciák ide sodorták őket,csak ők ezt nem látták.......bonyolult dolog a karma,de létezik,tapasztaltam,senki sem tudja pontosan hogyan működik,de létezik
Név nélkül elmondhatsz bármit, mert személyiségjogokat nem sértesz.
Így minden tény leírása nélkül, meg semmit nem ér a véleményed.
Többen leírhatunk érveket ellene és mellette, mert ki így, ki úgy éli meg. Vannak lelkiismeretlen orvosok, elcsecett kórházi osztályok, DE vannak az ellentettje is. Ezért nem szabad itt észt osztani tudatlanul, mert van, hogy a gyógyszer hiánya vesz rá valakit az öngyilkosságra, vagy gyilkosságra.
Amikett leírtál, számomra egy az egyben pajzsmirigy alulműködéses tünetek. Sajnos sokszor ha ilyen panaszokkal mennek orvoshoz a betegek, nem gondolnak a pajzsmirigyre, holott, ha pótolják a pm. hormont, akkor a tünetek megszűnnek és nem kell nyugtató meg antidepresszáns.
Menj el vérvételre, nézess TSH-t, a háziorvos ad rá beutalót. Ha ez rendben van (2 alatti az érték), akkor mehet tovább a pszichiáter, de ha magasabb, akkor egy pajzsmirigy specialistára van szükséged, akár Zolcsika által említett Szendi Gáborra.
Jaj, őrület, amit Veled művelt ez a kókler. És milyen szépen ki tudtál belőle jönni :)nagyon nehéz lehetett. Már az is, hogy olyan állapotban, ilyen gyógyszerek hatása alatt erőt venni magadon és elmenni segítséget kérni a leszokáshoz.
Az utolsó mondatoddal nagyon egyetértek. Nálunk a családban van erősen hajlam mindenféle kemény pszichés betegségre, öngyilkosság is volt már, depresszió, és egyebek is, elég keményen. Én is hajlamos vagyok rá. Arra is, hogy nagyon mélyen magam alá zuhanjak. 22 és 25 éves korom között volt egy olyan időszak, amikor nem mertem megszólalni egyszerűen sehol, soha, és sok mindenkiben az ellenséget láttam, meg féltem minden helyzettől. Borzasztó volt.
Aludni sem tudtam, volt egy fél év, amikor csak 3 órát minden éjjel.
Valahogy kijöttem belőle, nem voltam senkinél. Barátok, hobbi, alvás és rengeteg sport, ami önbizalom növelő is volt.
Biztos van jó pszichiáter is, de sok a zakkant is. Nálunk egyet valami miatt most fognak lecsukni.
Azt gondolom, hogy ilyen világos ok-okozati összefüggés nincsen, hogy ha öngyilkossági gondolatai és/vagy testi tünetei vannak, akkor pszichiáterhez megy el.
De ha a depressziós úgy gondolja, hogy nem elég neki a pszichológus, akkor igen, menjen pszichiáterhez. Vannak olyan típusú depressziók, amik terápiával is oldhatók, de van, amit csak gyógyszeresen lehet helyrehozni!
"Az antidepresszánsoknak semmilyen bizonyított hatásuk nincs szerintem." -- A kulcsszó a szerintem.
"A depresszió tüneteit szinte mindenkire rá lehetne húzni." -- Ez is nagy hülyeség. Meg kéne tanulnod, hogy mik a depresszió tünetei, és akkor okosabbakat írnál.
Kedves Kraljevna! Eszedbe ne jusson hagyatkozni az itt megszólalókra! nagy butaságnak tartom ( sőt, esetenként vissza is húzhat ) az itt megszólaló mást tapasztaló!
szóval csak Magadban higgy, és a orvosodban, akiben megbízol!
Szerencséd volt. Én is jártam pszichiáterhez, de nem ért egy kalap szart se. 3 perc után felállította a diagnózist, antidepressziánst (Paroxatot) és hangulatstabilizálóként Rivotrilt írt fel. De olyan adagolásban, hogy zombi lettem tőle. Utána csökkentette a Rivotrilt és rendbejöttem (legalábbis látszólag) és elvette az antidepressziánst. Helyette a Rivotril mellé Tegretolt írt fel (mert szerinte "átestem" és pörögtem), amitől 3 nap szedés után lidérces álmaim voltak és ébren is mindenféle szörnyű látomások gyötörtek (láttam magamat egy medence vizének tetején lebegni felvágott csuklóval). Visszamentem, elvette a Tegretolt, de meghagyta a Rivotrilt, amitől aztán két évig egyfolytában olyan kis csendeske, mélabús hangulatban voltam. Nagyon szuperul stabilizálta a hangulatomat, csak a normálisnál sokkal "lehangoltabb" szinten. Semmihez nem éreztem elég erőt, sima házimunka elvégzése egész nap tartott, mert folyton lepihentem közben, meg órákig készültem rá lelkileg, hogy mondjuk kimenjek a konyhába főzni.
Nem akarom tovább ragozni, végül mivel vele nem tudtam zöldágra vergődni (rendesen ordítoztunk egymással, amikor kértem, hogy vegye el ezt a gyógyszert és nem akarta) a háziorvossal megbeszéltem, hogy nagyon lassan, fokozatosan elhagyom. Megtörtént. Eleinte alvás problémáim voltak, de kaptam Dormicumot és abből vettem be hetente 3-4 este felet. Aztán egyszer úgy igazán végig gondoltam az eltelt pár évet és rájöttem, hogy kívülről hiába várok segítséget. Friss levegő, sok séta, normális mennyiségű és minőségű alvás, torna és zene, ezek segítettek. És most már majdnem jól vagyok, de amivel még kellene küzdenem, ahhoz nekem pszichológus kellene. Azt hiszem nem nőttem fel a mai napig sem (felnőtt gyerekem van) és egy 12 éves gyerek naivitásával és lelkületével tévelygek a felnőttek világában.
Vigyázz, ha abbahagyod teljesen az antidepressziánst, lehet hogy lassan, úgy hogy szinte észre sem veszed visszacsúszol. Aludd ki mindig a 8 órádat, kerüld a stresszt és legyen valami rendszeres tevékenységed(sport, hobbi) ami csak a tiéd és örömet okoz.
Kedves Kraljevna! Arról nem írtál, először hogyan alakult ki a betegséged? Úgy értem, spontán, vagy bizonyos történések kapcsán hirtelen, vagy folyamatosan? Ha voltak előzmények, amik kiváltották, súlyuk volt-e olyan mély, hogy következményként eszedbe juthasson az öngyilkosság, mint megoldás? Bár nem tudok olyan nagy problémát elképzelni, amelyért az életünket fel kellene áldoznunk. Mindenre van megoldás és mindig van kiút, legfeljebb egyik embernek sokal göröngyösebb, mint a másiknak. A sorsunk sem egyforma és a teherbíró képességünk sem. Minden esetre, ha valakibe többször is felmerül az öngyilkosság gondolata akár okkal, akár ok nélkül, feltétlenül orvosi vizsgálatot, kezelést, szoros felügyeletet, tartós gondozást igényel, mert sajnos önálló betegségként is létezik a suicid hajlam. Ezt mindenképpen szakemberrel kell tisztázni. Viszont nem könnyű jó pszichiátert találni, mert a gyógyszercégek üzletei a pszichiátria területére is begyűrűztek. Ma már nem az a cél, hogy meggyógyuljon a beteg, hanem minél tovább, lehetőleg minél drágább gyógyszerrel kezeljék. Pedig szerintem az emberi elmével, üzleti szempontok szerint bánni, rettenetesen nagy bűn. Erre sajnos láthatunk az utóbbi időkben sok példát, akár egészen szélsőségeseket is. . :( Pl. a pilóta, aki a hegynek vezette a repülőgépet. De szerencsére nem ez az általános. Minden esetre próbálj egy megbízható pszichiátert keresni és bátran szólj neki, ha úgy érzed nem jó a gyógyszer amit felírt, írjon másikat. A gyógyszert saját szakálladra ne hagyd el, főleg hirtelen ne. Mindezek mellett jó lenne, ha volna egy mentorod, vagyis egy jó barát, akiben megbízol és fel tudnád hívni bármikor, akár éjszaka is, ha rossz gondolataid támadnak, aki meg tud nyugtatni,. Sokszor egy jó szó, jó tanács többet ér bármilyen gyógyszernél.
Amúgy a felnőtt pszichiátriai gondozókba beutaló sem kell, felkeresheted bármikor őket, ha úgy érzed segítségre van szükséged, vagy magánrendelőbe is mehetsz. De ne pszichologushoz menj. Egyrészt ez a betegség azon már túlnőtt, másrészt gyógyszert is csak a pszichiáter tud felírni. Na és nagyon fontos a jó kapcsolat a beteg és orvosa között. Ezért mindenképpen olyan orvoshoz menj, akiben megbízol, mert egy ilyen gondozás hosszútávú.