Öngyilkosság, figyeljünk egymásra (beszélgetés)
Kb 3 hete Maglód és Maglódi nyaraló közt öngyilkos lett egy fiatal fiú (a vonat alá ugrott). Még most is a történtek hatása alatt vagyok, nagyon megrázott. Alig volt idősebb mint a lányom és egyfolytában azon gondolkozom, hogy mi vezethetett idáig egy 20 év körüli fiatal életében. Hogy nem vette észre senki a környezetében élők közül, hogy mire készül? Nem ismertem mégis csak arra tudok gondolni bár csak segíthettem volna rajta.
Most így belegondoltam,mert unatkozom,elég tökös gyerek lehet ha bevállalta,ho egyik kéz után ugyanazt csinálja a másikkal...Elismerésem..Remélem rendbe jön,kis harcos...
Ezt a hülyeséget...ez nem brutális öncsonkítás hanem gyakorlatias előrelátás.nem tudom mit zagyvál ez itt alattam,nem keresztbe vagdosott,vagy levágta a karját,hanem nagyon is tudta hogy mit csinál és komolyan is gondolta.Mi ez a putri szöveg?Csak azért mert nem érdekli a velejáró fájdalom,vagy nem hisztizik miatta,attól még lehet a szakmunkástól kezdve az egyetemistáig bárki.Ez komolytalan..
Nonamelány.. írtad hogy:
"Ma mikor beszéltem vele mondtam neki hogy else tudja képzelni milyen űrt és bánatot hagyott volna maga után...örökre megpecsételve a szerettei életet" Ezzel pont az ellenkezőjét érted el és kétségbeesésből meg tehetetlenségből ráraktál a srácra egy nagykupac bűntudatot és felelősséget,(ha eddig még a környezet nem tette volna meg).pl:egyetem,megfelelési kényszer..stb..stb..Általában azok teszik meg akik nem tudják mi a bajuk,gyerekkori trauma bármi amire nem emlékszik,a lényeg hogy ilyenkor annak az érzésnek pl:a bánat akar végetvetni tudatalatt nem az életének.a pszihodoki majd a felszínre hozza.Amit tehetsz,hogy feldolgozod magadban ezt a féltést meg önféltést és elengeded.bízd rá a gyógyulást is meg az életét is..Naggggyából..
Most el vagyok keseredve...baromi megrázó élmény volt és segítségért jöttem...Nem pedig azért hogy meghazudtoljanak... De azóta egyébként gyógyszeresen kezelik...eltelt egy év és nem mondanám hogy rendben van de szinten lehet tartani az állapotát. Sajnos szerintem ez olyan dolog ami az egész életét végigkírési majd.
Nem kamu egyáltalán. Fizetősre került be majd 2 év múlva átvették államilag támogatottra... Nem tudom mire lenne jó hogy kamu posztot indítok....
És igen nagyon okos a srác... Eléggé különc és szerintem a zseni kategóriában van...Még van neki 1 év az egyetemből és már ajánlottak neki állást is....
Azért hogy majd ha mi jövünk tudjuk hogy hogyan kell csinálni.
A leírtak szerinti brutális öncsonkítás borzalmas fájdalommal jár.Abban az esetben nem érzi a fájdalmat az elkövető, ha az érzékszerveit blokkolják a kábító hatású, folyamatosan beszedett vegyianyagok, ezért ha olyan lenne a környezete akkor erre felfigyelnének.De teljesen kizárt hogy bármelyik "egyetemen" az ilyen "iskolaelső" legyen.Ilyen esetekben a környezet valószínű hogy valamelyik lepusztult putrisor,vagy nyomornegyed ezért nincs akinek feltűnjön az ilyen brutális következmény előzménye.
Ha életszerű, ha nem, vannak olyan emberek, akikről bizony nem tudjuk elképzelni...aztán jön a pofára esés, hogy: jé, de hát semmi baj nem volt vele. A közvetlen környezet az egyetlen, aki ebben az esetben képes valamennyire! tiszta képet adni. Minden más csak általánosítás.
Ellentmondásosnak találom az "ISKOLAELSŐ az egyetemen..." kifejezést a fórum indító szövegében! Ilyen brutális öncsonkítás az olcsó ipari vegyianyagokkal drogozó,félig analfabéta primitív emberek körében fordul elő.Az ELTE, és a Műszaki Egyetem diákjai körében akiket én ismerek senkiről nem tudnám elképzelni az ilyen,és hasonló őrült cselekedetet.Azonkívül arra az "egyetemre" ahol "iskolaelső" be kellett volna jutni valahogy ,és kitűnően teljesíteni! Ezért nem életszerű az egész fórum,szerintem kamu a leírás!
Sajnos tapasztalatból én is ezt mondom!
Sajnos én nem vagyok optimista ebben az ügyben egyáltalán.
Meddig vigyázzunk egy emberre? Kísérgessük élete végéig? Aki meg akarja tenni, ki fogja várni azt a három percet, ameddig egyedül marad.
Nagyon figyeljetek rá ha kijön a kórházból,mert akiben megvan a hajlam az öngyilkosságra az többször is megkisérli,és sikerülhet neki.Különösen akkor ha ilyen fájdalmas megoldást választott,de vannak esetek amikor csak segélykiáltásnak szánják az ilyen kisérletet.Nem tisztelik az életet, mert nem voltak olyan tragikus élethelyzetekben hogy hajszálon múlott az életük.Folyamatos gyógyszeres kezeléssel lehet megelőzni hogy ismét megkísérelje.
Mikor még eszméleténél volt akkor a szemembe nézett és azt mondta hogy nagyon sajnálja és élni akar. Én elég erősnek érzem magam soha nem tennék ilyet és felelősségemnek érzem hogy ezentúl jobban odafigyeljek rá és a környezetemre. De ez felnyitotta mindenki szemét. Hogy egy pillanaton múlik az egész és rádöbbentek a többiek is hogy milyen űrt hagyhat maga után egy ember...milyen fájdalmat és bánatot..... a párom sírva borult a vállamra hogy akármi fog történni velünk ő soha nem tesz ilyet soha nem hagyna így ittt....én ezt egy figyelmeztetésnek veszem és még egyszer ilyen szerencsénk nem lesz...és ezt elmondtam a barátom családjának is... mindenki elgonolkodott senki se mondott nemet és ezentúl nem szabad hagyni hogy az anyagi és egyéb gondok miatt idáig fajuljon a helyzet.... ma reggel mikor bementünk hozzá ő kért segítséget hogy meg akar gyógyulni és nem fog ilyet többé csinálni.... figyeljetek oda a másikra....
Az ember egy folyamaton megy végig és végső kilátástalansága eredményeként dönt úgy hogy ennyi elég volt.....Mindenkinek más a tűrés küszöbe!Tűrés közben ad ki magából jeleket,amit legtöbszőr a környezet nem vesz komolyan vagy nem vesz észre...Ekkor úgy gondolhatja az ember nem veszi komolyan a környezete öt ,sőt nem is figyel rá.....Ekkor dönthet úgy hogy felhivja magára a figyelmet...a türésküszöbe végén jár akkor meg bekövetkezik a befejezés......
Egyébként,ha jól tudom karácsony után jobban megnő az öngyilkosságok száma.
Azért ez nem kis esemény lehetett nektek sem, lassan rátok is ráfér egy pszichiáter.
Nagyon nagy szerencsétek volt, hogy rátaláltatok és időben! Talán sikerül átértékelni az életet, életét!
Az unokatesóm lett 25 évesen öngyilkos, szerelem miatt. Ő a 10. emeltről való kiugrást választotta, esélytelen volt a túlélés. Éjszaka tette, a rendőrök ébresztették a családot, hogy minden családtag megvan-e. Nem volt... Szörnyű időszak volt, és ő nem hagyott levelet.
Viszont nála sem látszott semmi. Emlékszem keddi nap volt, délután kint volt nálunk, jó kedve volt, meg is beszéltük, hogy megüljük a névnapját. Reggel 7kor pedig telefonra ébredtem, meg anya sírására.
Vigyázzatok egymásra, mást nem tudtok tenni! Talán elég a szeretet!
A mi rokonságunkban is történt egy öngyilkosság. Úgy látszik, ez az újévi időszak különösen nehéz az arra hajlamosaknak. Nagyon reménytelennek kell éreznie magát, aki eljut oda. Én egy csúnya összeveszés hatása alatt álltam, amikor ilyesmire gondoltam, de nem voltam képes rá, csak leittam magam, és egy marék gyógyszert bevettem, de megmentettek, azóta soha többet nem fordult elő, az is igaz, hogy a párommal rendeződött a kapcsolatom, és van két gyerekünk. A gond sokszor inkább az, mint most a párom unokatesója, hogy már régebb óta depressziós, és a közelében élők nem veszik észre az ilyen szándékra utaló jeleket. A pszichiáterekről meg ne is beszéljünk. Nem érnek rá azok a tényleges gyógyításra. Csupán a recept írásra futja a tehetségük, skizofréniára való szereket adnak a depressziósoknak is, és agyon nyugtatózzák őket, és ha az elfogy, az olyan, mint a drogosoknál az elvonási tünet.
Sajnos előfordul az ilyen, de valaminek lennie kell, ami miatt azt mondja, hogy bánatos, és ezt találta "megoldásnak". Figyeljetek rá sokkal jobban! Nekem barátnőm ilyen, ő is volt hogy bevett egy csomó nyugtatót, igaz róla sajnos tudjuk,hogy depressziós, és úgy mond nem volt meglepő lépés tőle.. Nagyon nagyon figyelni kell mindenre!
Nagyon sajnálom. :( nem lehet épp ésszel felfogni. Barátom össze is szerető családban nevelkedett...persze mint mindenkinek vannak anyagi gondok de ennyire azért nem volt vészes a helyzet.... Ma mikor beszéltem vele mondtam neki hogy else tudja képzelni milyen űrt és bánatot hagyott volna maga után...örökre megpecsételve a szerettei életet.... főleg ahogy rátaláltunk....nem gondoltam hogy ilyen a családban megtörténhet... azt hittem csak álmodom
:(
Depressziós lehet, majd a pszichiáter segít remélhetőleg! Én egy osztálytársamat veszítettem el, lassan 11éve. Mosolyogva váltunk el suli után, azzal a felkiáltással hogy holnap találkozunk. Másnap tudtuk meg, hogy kiugrott a szobája ablakán, a 8. emeleten laktak:( Azonnal szörnyethalt:( Mind a mai napig nem értem/értjük a volt osztálytársaimmal, hogy mi történhetett amiért eldobta az életét! :( Rajta sem látszott semmi... Olyan szörnyű ez!
kérdeztük tőle mi a baj.....azt mondta nem tudja....de ő csak bánatot érez....ma már megy hozzá pszihiáter....de nem is látszott rajta hogy ilyen nagy baj van....semmi előjele nem volt
Sokszor más által láthatatlan az ok, de attól ég ok.Az osztály elsőség vagy pl. a szép barátnő sem vigasz, ha valaki egy bizonyos problémáját már nagyon övön alulinak érzi, amitől ő lelkileg megsemmisültnek érzi magát. És az sem számít, ha más arra a problémára csak legyintene, neki akkor is lehet az tragédia.
Ma hajnal 1 kor nyöszörgésre lettünk figyelmesek én és a párom. Kiderült hogy barátom öccse felvagdosta az ereit....20 éves. Nem csak szimplán megkarcolgatta magát.... hosszában felvágta mindkét csuklóját és mindkét könyökhajlatot egy konyhakéssel.... írt búcsúlevelet amiben leírta hogy nem a mi hibánk és hogy nagyon szeret minket.Szerencsére volt elég lélekjelenlétünk hogy szorítókötéseket rakjunk rá és mentőt hívjunk....negyed kettőre már kórházban volt.Több mint 4 liter vért veszített. Akkor tudatosult bennem hogy a hajam a vértől van összeállva és a ruhámból is folyik. Nem tudom épp ésszel fel fogni hogy valaki aki ilyen fiatal és ISKOLAELSŐ az egyetemen...miért tesz ilyet előzmény nélkül? Soha nem kívánom senkinek azt a látványt ami fogadott mikor hazaértem....sírva felmosta a konyhát a fürdőt és a szobáját a szoba vér szagtól bűzlött és nem múlik. Nem bírom felfogni....ma már voltam bent nála a a kórházba...szerencsére túl élte és csak annyit mondott hogy sajnálja és segítsünk neki hogy meggyógyuljon mert élni akar.
Kérlek titeket...főleg ezekben a nehéz időkben vigyázzatok egymásra...figyeljetek oda a másikra egy pillanat elég hogy vége legyen mindennek.....