Önelfogadás - vagy változtatás (beszélgetés)

..és vannak dolgok,amik nagyon kevés embernek szépek.(Mondjuk a pattanásos bőr,a zsíros haj,az asztmatikus fújtatás a nagy testsúly miatt..pl.)

Szerintem az egészség felé kéne törekedni.Ha valaki fitt,egészséges,azon kívül már elfogadhatja magát oylannak,amilyen,tehát maga az esztétikai szépség már csak másodlagos.

Szerintem azokban a dolgokban, amiken vagy amikben változtatni tudunk, azokon érdemes dolgozni. Most mondok egy hülye példát. Ha pl. fehér lábam, és én a barnát szeretem, vagy jobban tetszek úgy magamnak, jobban érzem magam barnábban, akkor napoztatom… Vagy ha úgy érzem, hogy M-es ruhában jobban mutatok, mint L-esben akkor szintén teszek érte… (arra nem mondok most példát, hogy mi van akkor, ha valaki barna szemmel született és mindig is kék szemet akart, ezért megoperáltatja magát stb… ez már a másik véglet… és értelmetlennek látom az ilyen jellegű- úgymond „megváltozhatatlan” dolgokat, ami már manapság nem kihívás… )

Fontos az is, hogy ne azért napoztassam a lábam, mert a sarki közértes Julcsinak is szép bronzszínű a lába… vagy mert Julcsinak jól áll az S-es szoknya, nekem is jobb lenne az M-es… majd az S-es…majd az XS-es… Vagy mert Jancsinak barna lábbal tetszem és XS-es ruhában. Vagy mert Julcsi barátja Géza is erre bukik, biztos minden férfi erre bukik…

Ha mindig másokhoz hasonlítgatjuk magunkat, akkor sosem leszünk elégedettek. Nyilván vannak mindig ágensek, vagy példaképek akikre hasonlítani szeretnénk, de ezeknek reálisnak kell lenniük. A lényeg, hogy meg kell találni magunkban a legszebbet és legjobbat.

„Fény és salak” vagyunk mi emberek. Mindenkiben meg kell találni a legszebbet és nem a legrosszabbat. Ha csak a salakot keresed magadban, akkor rendszerint olyan emberekkel fog összehozni az élet, aki szintén a salakot keresi magában, vagy éppen ellenkezőleg, azt próbálja fényezni…

Nemcsak külsőleg kell a változást elkezdeni, hanem belülről is. A legtöbb ember retteg attól, hogy a másik nem fogadja el.

Holott nem a másik nem fogadja el, hanem saját magát nem fogadja el.

A fényre kell összpontosítani, a salakot minimalizálni. Magunkban és másokban is. Kevés olyan ember van, aki csak a belső fényére koncentrál…

A salakot mindig azok az emberek veszik észre a másikban akik nem szeretnek bennünket. Mondják is, hogy az „ellenség” mindig hamarabb tud a rossz tulajdonságainkról mint mi magunk. Az ellenséget ilyenkor nem egy külső emberben kell keresni, hanem magunkban, tehát a másikban. Ha valaki nem szeret bennünket, vagy valamilyen tulajdonságunkat, vagy külső attribútumunkat, meg kell vizsgálni, hogy az amit kritizál bennünk, azért teszi-e mert bennünk is megvan ez az általa kritizált tulajdonság, vagy nem. Ha úgy érezzük jogtalan a kritika, és nem érezzük magunkának, akkor az az ellenség jellemzője, csak vetített… Ha úgy érezzük jogos, tehát fáj a kritika, akkor talált. Akkor el kell gondolkozni, és tenni ellene, mert akkor ezzel a salakkal dolgunk van. Csak erre hívja fel a figyelmet az „ellenség”.

Ha valakit szeretünk, akkor csak a fényét látjuk, igaz, előbb utóbb a salakot is, de már annyira szeretjük a fényét, hogy eltörpül a salak mellette…

A lényeg a szeretet. Ha szeretünk, magunkat és a másikat akkor könnyebb minden.

Sziasztok!

Én se fogadom el magam olyannak amilyen vagyok. Sokak szerint jó vagyok így ahogy, de önmagamnak nem megfelelő amit látok. Szerintem nem az számít, hogy más mit mond, hanem az, hogy saját magam érezzem jól a bőrömben. próbálok erre törekedni. Az edzés sajnos az idén nem jött össze úgy ahogy szerettem volna, emiatt a hasamra rakódott az úszógumi amit rühellek, de nagyon! Akárhányszor elhatároztam, hogy visszaállok a heti rendszeres tornára, mindig közbejött valami betegség. Jelen esetben is így van. :(

Már 1 nappal előre se tervezhetek, mert jön valami mindig.

Lehet ez egy figyelmeztetés?

Annyiban értek egyet a többiekkel, hogy azokat a dolgokat, amiket nem lehet megváltoztatni, el kell fogadnunk. De minden másban törekedni kell a jóra, jobbra.

Egyébként ha elfogadnánk a változtatható rosszat, akkor nem is késztetne semmi a változásra.

Szia, az én véleményem hasonló, 1 mondatban:

Önelfogadás ÉS változás!

Az AA Klub jelmondatát biztos sokan hallották már, szerintem bárki azonosulhat vele;)

szó szerint nem tudom idézni, de a lényeg:

amin tudok változtatni azon változtatok, de amin nem azt elfogadom...

Minden ember egyszeri, és megismételhetetlen. Fogadd el magad, de fogadd be a változások, változtatások jeleit is.

Ne törődj mások véleményével. Járd a saját utadat. Mindig van, akinek ez tettszik, vagy akinek éppen nem. Nem felelhetsz meg mindenkinek.

Van egy kifejezés: Na és!!?? Nem kell mindent komolyan venni.

A szépség pedig szintén relatív. Van akinek a sovány, magas, van akinek az alacsony, dagi. Mindenkinek megvan a világban a másik fele. Csak sajnos azt nem tudhatjuk, mikor és hol találkozunk vele. Olvasd el Müller Péter Szeretetkönyvét. Sokat tanultam belőle. :-)) Önmagamról.

És tényleg; mi a gond??

Számítani számít, de nem minden emberé.

Van, akiét lesz*rom.

Aki barát, az akkor is barát, ha kancsal vagyok, görbe vagyok, stb....

Ha nem szereted magad, el sem tudod fogadni olyannak, amilyen vagy.

Barátkozz meg önmagaddal, kerekebb lesz a világ!

Mi a gond?