Olimpia 2016. (beszélgetés)

Végül 1 arany, 8, ezüst és 9 bronzéremmel zártuk a paralimpiát és örülök, hogy itt megörökítettük az ő eredményeiket is. :)

4 év múlva találkozunk az addig felnövő nemzedékkel is. Legyen erejük és kitartásuk. :)

Ezüstöt szereztek a lányok. :)

Tegnap láttam a tv-ben, hogy egy nagy színházterem tele volt mozgássérült gyerekekkel és a sportolókról beszélgettek. Példaképeik lehetnek a paralimpikonok.

Tényleg álmos vagyok, mert elszámoltam.

Helyesen: 1 arany, 7 ezüst, 9 bronz. :)

Láttam az 50 m-es hátúszást a bronzérmet szerző Vereczkei Zsolttal. :)

Az első aranyérmet Tóth Tamás szerezte, 100 m-es hátúszásban, neki már van egy bronza is.

Ki ne hagyjam, hogy Krajnyák Zsuzsa tőr egyéniben is bronzérmet kapott.

A tőr csapatverseny most kezdődik, de sajnos már nagyon álmos vagyok. Sajnálom.

A pillanatnyi állás: 1 arany, 7 ezüst, 8 bronz.

Gratulálunk és velük együtt örülök a sikereiknek. :)

Krajnyák Zsuzsanna, Dani Gyöngyi, Hajmási Éva bejutott a döntőbe a vívók tőr csapatversenyében. Ma éjjel negyed egykor játszanak az aranyért a kínai versenyzőkkel.

Nagyon drukkolok nekik. :)

Ma Biacsi Ilona 1500 m-es futásban ezüstérmes, míg ikertestvére Bernadett az ötödik helyen végzett.

Egy családban két olimpikon. :)

Azért a média, ha szándék volna rá, tudna változtatni.

Mindent le tudnak tolni a torkunkon, amit akarnak. Régen el nem tudtam volna képzelni az általános férfi kopasz divatot, a testet borító tetoválásokat, a feltűnő piercingeket, a rasztás hajat, a nyilvános szabadosságot stb. Még az emberi viselkedést is befolyásolja a média által preferált minta, a párválasztástól kezdve a gyermekvállalásig.

Nekem a látvánnyal nincs bajom, inkább az érzelmi rész érint meg.

Még egy bronz!

Női párbajtőr csapat:

Dani Gyöngyi, Krajnyák Zsuzsa, Veres Amarilla

Magyarország-Lengyelország 45-44

Én vitatkoznék azzal, hogy néznék, ha összvonnák a két olimpiát.

Pár napja egy kolléganőmmel beszélgettem, aki hozzám hasonlóan nagy sportrajongó és kérdeztem tőle, hogy nézi-e a versenyeket? Azt mondta, amit én is írtam korábban, hogy a látványt nem igazán bírja.

Tegnap a délután folyamán megnéztem a férfi 100 m-es síkfutás néhány előfutamát. A protézisek láttán kicsit az jutott eszembe, mintha ezek az emberek Lea hercegnő és C3PO gyermekei lennének. Emberi lélek, érzések, de félig robot test. Sokakat ez a látvány felkavar. Azt hiszem emiatt ha a két olimpiát összevonnák jóval kevesebb néző lenne, a nézőtéren is nem csak a képernyők előtt.

Ez így van jól ahogy most van.

Újabb három érem!

Suba Róbert kajak -ezüst

Sors Tamás úszás - bronz

Konkoly Zsófia úszás - bronz

Csonka András asztaliteniszezőnk ezüstérmes lett. Gratulálunk! :)

Jelenlegi egyenleg 4 ezüst, 4 bronz.

Éremeső! Gratulálunk! :)

Osváth Richárd kard egyéniben ezüstérem.

Sors Tamás 200 m vegyes úszásban ezüstérem.

Tóth Tamás 100 m gyorsúszásban bronzérmes.

Papp Bianka az ezüstérem mellé, a 200 m vegyes úszásban bronzérmet is szerzett, s ezzel már két érme van.

Pálos Péter asztaliteniszezőnk bronzérmes.

Szabó Nikolett cselgáncsozónk az 5.helyen végzett.

Ez a teória is megállja a helyét.

Érdekes, hogy most a paralimpián az aranyérmes látássérült algériai Adellatif Baka 1500 m-es síkfutás világrekordja 3:48.29 lett, míg az olimpián 3:50-nel kapott aranyérmet az amerikai Matthew Centrowitz. A paralimpán az ezüst és a bronzérmes is ennél jobbat futott. :)

Kár, hogy nem vonják össze az olimpiákat. Nagyobb lenne az ő és a mi dicsőségünk is.

Azért nem nézik az emberek a paralimpiát, mert nem érdekli őket.

Míg egy olimpia alatt átélhető a nemzettudat, egy paralimpia alatt nem. Ha lenne egy olimpia varrónőknek, vagy bányászoknak azt sem nézné senki.

Az olimpia farokméregető verseny országok között, egy alkalmas terep nemzetek "képességeinek" megmérettetésére. Ugyan racionálisan semmit sem jelent x ország átlagemberére nézve, hogy x ország tudhatja magáénak a legjobb párbajtőrvívót, az átlagemberben ezáltal valahogy mégis megerősítést nyer saját kiválósága. De a paralimpia nem képes ilyen mértékben megadni ezt az érzést, ugyanis nem az országok teljes potenciáljai mérkőznek meg, csak bizonyos emberek.

Ezzel szemben, ha a paralimpiát összevonnák az olimpiával, és ezen sportolók teljesítményei is hatással lennének az olimpiai éremtáblára, a figyelem egyből olyan szintűre rúgna, mint az épek esetében - hisz az olimpiai éremtábla egyúttal valamiféle bizonyítvány saját magunkról is. Másrészt ha megszűnnének a női kategóriák, és csak a legjobbak lennének ott az olimpián (azaz, nem lenne pl külön női és férfi öttusa), tehát 1-2 sportágat leszámítva csak és kizárólag férfi versenyzők, és ezért rendeznének egy női olimpiát az eredeti olimpiától külön, azt sem nézné senki.

Papp Bianka még csak 16 éves. Nagy siker!

Kézdi Réka pillangóban negyedik lett 8 századmásodperc hátránnyal. Mi az a 8 századmásodperc? :)

Egy szóval sem irígylem, inkább nagyon nagy elismerésem és csodálatom ezeknek az embereknek. Amit akaraterőben, testben-lélekben teljesítenek, kihoznak magukból...

Sok esetben példát vehetnénk róluk, amikor egy-egy kisebb nehézséggel szembekerülünk, és szinte rögtön feladjuk, + tele leszünk panasszal a nehéz sorsunk miatt...

[link]

Azt gondolom ez mindent felülmúl.

Itt szerintem nem a sajnálatról van szó, sokan viszolyognak a az olyan emberek látványától, akiknek valamelyik testrészük hiányzik vagy nem fejlődött ki teljesen.

Persze az életben is találkozunk ilyen emberekkel, de ott a ruha általában elfedi csonkított testrészeket.

Itt azonban mivel általában pólót, rövidnadrágot, vagy úszódresszt viselnek a sportolók a így premier plánban látható minden.

Azt hiszem ezt senkinek a szemére nem szabad vetni, szokni kell ezt a látványt is.

Megvan az első ezüstérem!

Papp Bianka 100 m- es hátúszásban ezüstérmes.

Elgondolkodtam, hogy miért nem nézzük annyian a paralimpiát.

Talán önzőségből? Úgy értem, hogy nem akarunk szánalmat érezni irántuk, mert az az érzés nem jó nekünk.

Ők testileg sérültek, de ha mi, nézők csak szánalomra vagyunk képesek irántuk, attól ők lelkileg is sérülnek.

Hatalmas erőfeszítésükbe kerül, hogy olimpikonok legyenek és megérdemlik, hogy név szerint ismerjük őket, drukkoljunk nekik, legyenek szponzoraik, büszkék legyünk rájuk. Ebből tudnak erőt meríteni ők is.

Nagyon kevés szó esik róluk. Mintha szemérmesen félrenéznénk.