Nosztalgiázós topik (beszélgetés)
Már régóta kutatom, hogy melyik mesében volt az,hogy egy vidra garázdálkodott. Lehúzta a kacsákat a mélybe a lábuknál fogva. A neve talán Ardiv,azaz visszafelé olvasva vidra volt. Nem a Lutra,az Biztos,hanem egy képpel illusztrált mesekönyv. Kivágtam belőle gyerekkoromban egy illusztrációt, amin egy asszony szatyrokat cipel,és mellette, kacsák beszélgetnek. Még ma is megvan....Mi lehet a címe, nem ugrik be valakinek?
Az biztos,hogy egy kepes,illusztralt mesekonyv volt,de hogy az egesz konyv ertol szolt,vagy csak 1 volt a tobbi kozt nem tudom.Rémlik még,Mintha valaki beleirta volna a vidra nevet a homokba( foldbe) csak forditva igy: ARDIV.
Ha esetleg beugrana valakinek a mese címe,nagyon megköszönném!Teszek fel képet, ami megmaradt a könyvemből,hátha így ismerősebb.
Itt a link a képhez.
Én mégcsak 30 éves vagyok, de már egy ideje naponta nosztalgiázom... :D
Az egyik tévécsatornán retrosorozatokat nézek. Este 19 órakor kezdődik a Dallas, utána a Klinika. Imádom.
Gyerekként a nagyszülőknél nyaraltam és mindig nagyon vártuk a televízióban a sorozatokat... A nagyapám lefeküdt a kanapéra az előszobában, én pedig a lábához kucorodtam és hallgattam, ahogy sokszor már a film elejétől hangosan szuszogott. Gyakran rajtakapom magam, hogy amikor most nézem ezeket a filmeket, nem is tudom, mi történik bennük... csak újra és újra megélem azt a furcsán nyugodt érzést, mint régen...
Délutánonként pedig a Van benne valami című barchobajátékot vártuk hétvégén, Vágó István vezette sokáig...
Hétfőnként nem vártunk semmit, mert még abban az időben műsorszünet volt. Esténként az előszobai félhomályban hallgattuk nagyszüleimmel a rádiót és beszélgettünk.
Azt hiszem, azt volt a boldogság...
De jó is volt akkor még......
Lovasszekérrel hordta ki a szódás a szódát,a dinnyés meg a dinnyét.Sokszor felkapaszkodtunk a szekér hátuljára és élveztük a nyomort" :D
A drótos bácsi óbégatva járkált,ő volt az edény foltozó!Vele ijesztegettek minket hogy majd elvisz a zsákjában ha rosszalkodunk.
Igaz hogy rengeteg minden nem volt,ami most van,de mi sokkal boldogabbak voltunk mint a mai gyerekek.Nem punnyadtunk a tv előtt,mert az luxus volt de együtt voltunk a természettel télen-nyáron.Imádtam a zuhogó nyári záporban egy szál bugyiban áztatni magam,nagymamám azt mondta hogy az esőtől szép hosszúra nő a haj és én hittem neki.Mindenféle klassz játékokat kitaláltunk magunknak,sokkal kreatívabbak voltunk mint a mai fiatalság.Nem volt Barbi baba,jó volt helyette a kukoricából saját készítésü csutkababa,gesztenyéből,makkból készítgettünk klassz játékokat,mi mindennel tudtunk játszani.Huhh de sokmindent csináltam én is sókerámiát,a szobánk fala mindenféle saját készítésü nikecelből készült mesefigurákkal volt díszítve,volt ott a hófehérkétől a donald kacsáig minden! :D Bábozni is nagyon szerettünk,felállítottunk az udvaron egy bábszínházat,odagyült a környék összes lurkója.
Volt mikor a lányok összejöttek és egész délután énekeltünk,körtáncot jártunk,körben áll egy kislánykáztunk,adj király katonát játszottunk,volt kidobósdi,kocsizás,picizés,spárgázás,harisnyáspite,sosk-sok közös játék,bizony soha nem volt unalom.
Nagyon szerettem tollasozni,volt amikor még este 9-kor is tollasoztunk,már alig láttuk a labdát.Huhh és csapatban játszottunk,lányok-fiúk együtt is bármilyen zeg-zug jó volt a játékra a pincétől a faliszekrényig minden.Ahogy most írok,szinte újraélem,ez fantasztikus!A mai gyerekeknek fogalmuk sincs ezekről.Az ember azt gondolná,mindenük megvan,de ami nekünk volt az sokkal több volt ettől és én olyan boldog vagyok,hogy akkor,abban az időben lehettem gyerek,nem cserélném el az élményeimet semmiért!
Na és mik voltak!A suliban iskolatej,üveges!Azt sokkal jobban szerettem mint a dobozost ami utána következett.Volt csattos bambi,ami nekem a mai napig sokkal finomabb,mint bármelyik cola.
50 fillér volt egy gombóc fagyi,volt jegyes tej 1ft50fillérért másfél liter,és 3,60 volt egy kiló kenyér,de az kenyér volt nem térfogatnövelő meg állomány javító!Szerettük a krumplicukrot,a donald rágót,a bocskorszíjat,a virágos meg a gömbölyü csokival bevont nyalókát,a likőrös csokit,melba kockát,tiroli szoknya volt a divat anyukám saját kézzel horgolta nekem meg a hugomnak ,fapapucs,és cicanadrág,hófehérke fogkrém rózsaszín tubusban,és belvárosi frizura.A fiúk maguknak készítettek gokardot csapágy kerekekkel.Most ennyi jutott eszembe,de majd még jövök! :DDDD
Megértem, hogy "kikívánkozott" jenő a hsz!:)
Emlékek részemről (70-es évek):
1./ ...és a Zaporozsecben pl. beszélgetni sem lehetett, mert olyan "hangos" volt:)
2./...építőtáborban mi is utaztunk így. Sőt, még jobb:)Ősszel, mikor szüreteltünk, a hordó alá szalmát tettek, erre ültünk a szekér hátulján, ha nem akartunk gyalog hazamenni:)
6./...jó is volt az a víz a zománcos vödörből, nem volt klóros íze (nagymamámnál volt, falun)...amíg gilisztát nem találtam benne (bocs, biztos nem tudott úszni)
15-16./no comment:S
Megfogadtam, hogy soha nem fogom azt mondani, hogy bezzeg a mi időnkben..., de az alábbiakkal teljes mértékben egyetértek:
Amikor én még....
Ha az 50, 60, vagy 70-es években voltál gyerek,hogyan vészelted át a gyermekéveidet?
1./ A mi gyermekkorunkban az autókban nem volt légzsák, hátsó biztonsági öv,
2./ Egy teherautó platóján utazni különleges élmény volt, most is szivesen emlékezünk rá.
3./ A kiságyaink rikitó szinü, ólmot tartalmazó festékkel voltak pingálva!
4./ Nem volt biztonsági kupak a gyógyszereken.
5./ Védősisak nélkül bicigliztünk.
6./ A nagymama kerti kutjából huzott vizet ittunk ásványviz és Cola helyett.
7./ Magunk készitette görkorcsolyáink voltak: a szerencsésebbek, akik lejtős utcában laktak, az utca elejéről indulva, féluton eszméltak rá, hogy nincs fék a szekereiken. Néhányszor közeli kapcsolatba kerültünk az utcabeli fákkal,bokrokkal, de megtanultunk ennek is örülni, hiszen igaz ugyan, hogy letaroltuk a bokrokat, de a bokor alatt legalább az autók utjában nem voltunk!
8./ Ha kimentünk játszani egyetlen kikötés az volt, hogy sötétedésre érjünk haza.
9./ Az iskolában nem volt napközi, otthon ebédeltünk. Nem voltak mobiltelefonjaink, igy aztán senki nem talált. Jó volt, nem?
10./ Rosszalkodtunk, számtalan csinyt követtünk el, hol egy kéz, hol egy láb tört, a fogaink sem voltak biztonságban és mégsem születtek jegyzőkönyvek a rendőrségen. A felelősség mindig azé volt, akié kellett, hogy legyen.
11./ Házi süteményen éltünk, zsiroskenyéren, cukros és nem szaharinos ételt, italt kaptunk, mégsem voltak sulyproblémáink, mert állandó mozgásban voltunk.
12./ Egy "Meggy-Márkát" négyen ittunk ugyanabból az üvegből és egyikünk sem halt bele.
13./ Nem volt Playstation-ünk, Nintendonk, X-box-unk, videójátékaink, szines televiziónk 99 csatornával, videókameránk, mindentudó telefonjaink, számitógépeink, Internet...de VOLTAK BARÁTAINK.
14./ Vágytunk egymás társaságára, rossz volt egyedül.
15./ Időnként összevesztünk, ha csapatok kellettek a játékhoz, és ha valaki kimaradt a csapatból, nem kellett őt pszichológushoz vinni az elszenvedett trauma miatt.
16./ Nem voltunk mindannyian jó tanulók. Még az is előfordult, hogy évet kellett ismételnünk. Nem rohantak velünk pszichológushoz, senkit nem ismerek, aki dislexiában szenvedett volna, hyperaktiv lett volna. Ha valaki évet ismételt, olyan volt, mintha kapott volna még egy esélyt.
17./ Szabadok voltunk. Voltunk gödörben, voltak sikereink, felelősségünk. Megtanultunk minden helyzetben lábon maradni.
Azt kérdezik gyermekeink: hogyan lehetett igy élni? Hogyan nőttünk azokká, akik vagyunk?
Ennek a gererációnak a képviselője vagy?
Ha igen, mondd el ezt a fiataloknak, hogy megtudják, milyenek is voltak azok az évek!!
Ők majd azt mondják, hogy tök unalmasak voltunk, és csak mi fogjuk tudni, hogy nem unalmasak voltunk, hanem BOLDOGOK!
Ne haragudjatok, hogy ilyen sokat irtam, de KIKIVÁNKOZOTT!!!
Hm...nosztalgia.Jó kis kőkoptatott farmer,természetesen répa fazon meg a ciklámen színű kötött pulcsi(volt még neon zöld és neon sárga színben).Meg a csősapka... :o)))
De jó is volt akkor.
A kutyaházas persely úgy látszik nem megy ki a divatból:) Én is szerettem volna, de nem kaptam. Pedig nagyon spórolós gyerek voltam:összegyűjtöttem a pénzem,könyvet és lemezt vettem rajta...na jó, csokit is:)
Commodore -64. Nagyon untam, hogy annyi mindent kellett "bepötyögni", hogy pl.farkasüvöltést hallhassak:)Ez volt a könyvben. De a játékokat nagyon szerettem.
Aranydiót még én is "gyártottam" gyerekkoromban:9
A gyerekeim meg kiröhögnek, hogy az milyen "tré":(
A 8 órási film előtt volt vers mindenkinek.
Nagyon jó volt visszaemlékezni:)
Szia!
Látom, nem én vagyok az egyedüli, aki a cicáit babának használta. Én is pólyáztam, kiságyban altattam, kanállal etettem, ruhákat adtam rá. Sajnos egy-két cica nem is élte túl az agyonnyaggatást. Persze, lehet, hogy nem ettől pusztultak el.
:))
Sajnos elmúltak a gyermekévek,de milyen jó visszaemlékezni. Mindennap megyek Anyumhoz,és minden egyes alkalommal eszembe jut,hogy ott,azon a "telepen" mennyi fő állomása volt kis életemnek.Egész nap lent játszottunk,bunkit építettünk,lestük a fiúkat :) .
Mikor esett az eső a lépcsőházban húztuk meg magunkat,teleszórtuk az emeletet szotyihéjjal,ki nem állhattak minket :))
Meg a sok csókolódzás a kapualljban... :))
További ajánlott fórumok:
- Bakelit lemez, audio-video kazetta. Nosztalgiázzunk?
- Szoktatok nosztalgiázni? Szeretettel gondolni a múltra?
- Május 1. Nosztalgiázunk?
- Mi is voltunk gyerekek, avagy nosztalgiázzunk... Írd le, hogy milyen csínytevéseket követtél el!
- Hogyan kell elkésziteni a nosztalgia krémest?
- Hol van egy jó nosztalgia disco Hatvan környékén?