Normális az, ha egy hároméves NAPONTA nagyon intenzíven hisztizik? :-( (tudásbázis)

Syilvia, bocs, hogy eddig nem jelentkeztem, de lombikprogram közepén vagyok... kicsit sűrűsödnek a napjaim.

Nem baj, hogy rám zúdítottad, hisz jobb, hogy ha így jön ki.

sajnos tudom milyen egyedül lenni egy gyerekkel és aki azt hiszi, hogy ez egyszerű, annak csak azt tudom kívánni, hogy sose tapasztalja meg...

Nem mondom, hogy én mindig helyén tudom kezelni a dolgokat, de a rendszeresség nálunk bevált és bizony, erősnek kell lennünk. Ha mi stabilak vagyunk a gyerekek életébe, akkor előbb-utóbb a rossz dolgok leperegnek róluk. Ha érzik, hogy valami, vagy valaki nagyon fontos nekünk, akkor úlreagálják a dolgokat, ugynis ők a mi tükörképünk, annyi különbséggel, hogy mi tudjuk magunkat kontrollálni, ők viszont nem.

én is irtó hisztis voltam ebben a korban, rettegtek tőlem a családtagok.

Sokszor álltam hidegzuhany alatt.

Csak javasolni tudom!

Sajnálom. ÉN hálát adhatok, hogy a férjem "jobb, mint normális időben" dolgozik, ugyanis a "hattól-hatig" között, még délután 2-3 órát is itthon van.

Mindig azon gondolkodom, ha valaki - kisgyerekes anyuka - írja/mondja, hogy a férje műszakokban dolgozik, hogyan lehet azt kibírni. Pedig ki lehet, ki kell, igaz? :-(

Szerinted a hirtelen a gyerek arcába ömlő hideg víz jobb, mint egy kis pofon? :-o Ugyanolyan váratlanul kapja, ugyanúgy megijed tőle. :-(

(Félreértés ne essék, nem vágom teljes erőből pofon a háromévesemet...)

Ne haragudj, hogy rád zúdítottam a bajaimat, csak kitört belőlem...

Neked se lehet könnyű, nem irigyellek. Olvastam azt is az adatlapodon, hogy szeretnétek közös gyermeket. Sok kitartás tkívánok hozzá! Sikerülni fog!!!

Tudod, nálunk nem a pénz számít, párom nem azért csinálja. Igazából túlóra nélkül is megélnénk.

A baj az, hogy hosszú távon tönkremenne a cég, ha nem túlórázna. Nem tudnák tartani a határidőket, a kötbérek meg elvinnének mindent. Ja, amúgy egy olyan cégnél dolgozik, amiből egész Bécsben 2 van, Ausztriában se nagyon sokkal lehet több, ha még Grazba is járkálnak. Ráadásul az egyik géphez csak ő ért, senki más az egész cégnél. És nagyon kevesen vannak, 4-5 ember munkáját csinálja. Felvenni meg sosem sikerül új embereket, mert annyiért nem nagyon mennek az osztrákok ilyen munkát csinálni, a magyaroknak meg még kell munkavállalási, a cég meg nem hajlandó elintézni senkinek. És itt is vagyunk a 22es csapdájában... :(

Csak tudod, attól félek, hogy egyszer útközben felcsavarodik valamire. És akkor mi lesz???

Hát ez a helyzet nem túl jó. Senkinek sem könnyű. Abi pl. 2,5 év alatt kb. 6 hónapot látta az apját, azt is kisebb-hosszabb megszakításokkal. Pedig ekkor még együtt éltünk. Már 2 éve nem vagyunk együtt, az elmúlt 1 évben pedig fél évente látja 2-3 napot, ugyanis megint külföldön dolgozik. De ma már ő is elég jól kezeli a helyzetet.

Szerintem, ha ilyen, akkor a nagyobb gond ott lesz, ha már te is megint dolgozni fogsz és neked sem lesz rá annyi időd. Ebben az esetben sajna nem hiszem, hogy lehet jó "tanácsot" adni. Most mondja azt, hogy kiforrja magát a dolog?

:-(

:D

Nem fogom tovább magyarázni a bizonyítványomat. Én akkor így éreztem helyesnek, és szeritnem nem döntöttem rosszul. Amúgy meg olyan dologért hisztizett, amiért amúgyis majd' szakadt a szívem... :( Most is összeszorult a torkom.

A szitu az, hogy az apja mindig dolgozik. Hajnalban kel, késő este ér haza. Hétfőn pl. megvárta, mert nem bírt elaludni, amíg az apja haza nem ért. Ez este 10kor volt. :(

A hiszti meg azért ment, mert barátnőm párja otthon volt, és vele akart még lenni, hogy kicsit pótolja az apját. :( Jujj, már nem látok a könnyeimtől.

És tutira ezért volt hiszti, mert vagy 10szer futott vissza a szobába, "Apa, apa!" felkiáltással. :(

És én a saját frusztrációmat vezettem le rajta.

Bocsi, nem beszélek tovább erről, mert nem bírom abbahagyni a sírást, a lányom meg el nem bírja képzelni, mi bajom van...

Persze az apja most is dolgozik. Ma lesz az ünnepnap, mert ilyenkor kb. 1kor hazaér. És előre tudom, hogy nem fogom tudni kezelni Kiarát, mert az apját fogja bűntetni egész délután, amiért sosincs itthon. Ő meg egy percet se fog tudni pihenni, csak este, mikor a lánykánk lefeküdt. Holnap hajnalban meg megint megy...

Néha sajna elönti az embert a méreg. Soha nem pofoztam meg, csak seggrepacsi van és rácsapok a kezére, ha már végképp olyat csinál, amit nem szabad. Dehát ez van. Nekünk kell következetesnek lennünk. Talán az anyaságnak ez az egyik leghálátlanabb feladata, de ha belegondolunk a mi életünket könnyítjük meg.

Mi 5-en vagyunk testvérek. Anyámat kenyérre lehetne kenni olyan vajszívű, viszont soha egy pofon se csattant el, mert ha rosszat csináltunk szikrákat szórt a szeme és magunktól visszahúzódtunk. Az én gyerekmenél ezt sajnos nem tudtam elérni. :-(

Egyébként én se alszom fél éjszaka, ha nagyritkán oda csapok, de ha utána én kérek bocsánatot tőle, akkor a gyengeségem mutatkozik meg és villám gyorsan a fejemre nő. Akkor viszont nincs az az isten, aki helyre tudná rakni.

A barátnőm pszichológus. Ő monda mindig, hogy egy gyereknek anya és apa kell, nem barát, vagy egy olyan szülő, aki másik gyerekként viselkedik vele. Egy 3 évessel nem szabad vitatkozni.

hűű, most ez nagyon szigorúan hangzik. De az a helyzet, hogy a párommal mindketten elég "erős" egyéniség vagyunk. Talán ebből kifolyólag a kislányunk is az és ha egy picit lennék gyengébb jellem, naponta a sarokban állnék vigyázállásba.

Jujj, de igazad van! A pofon után nem is hisztizett már a lánykám, csak sírt, mert pofont kapott. Szépen el is köszönt, meg okosan viselkedett, csak sírt. Ezért pusziltam meg igazából, nem azért, hogy hagyja abba a hisztit. Az nem érdekel különösebben, ha hisztizik. Én mér a város közepén is hagyom hisztizni, még el is fordulok, hogy ne is lássam - legalábbis ő így tudja. :) A szemem sarkából nézem, nehogy baj legyen...

Egyébként nem szoktam odacsapni, csak nagyon-nagyon ritkán, ha olyan dolgot csinál, amiről tudja, hogy nem szabad, már milliószor megbeszéltük és az én idegesítésemre csinálja. De ez tényleg nagyon ritka.

Nekem 4,5 éves a lányom. Míg közösségbe nem került, addig ki tudtuk védeni a hisztiket, ugyanis az első hisztinél, amikor így kért valamit nem adtam oda. Mikor lehiggadt elmagyaráztam neki, hogy csak szépen kell kérnie és máris megkapja. A vásárlás sem okozott addig gondot. Oviban ő is egy tündér, de vezéregyéniség. Soha nem sírt, hogy nem akar menni. Viszont itthon az ottani feszültségeit hisztivel vezette le, ami teljesen függetelen volt mindentől. Egyszerűencsak elhajintotta magát, fetrengett, csapkodott és üvöltött. Az elején "rosszul" kezeltem a helyzetet. Próbáltam vízzel és próbáltam erélyesebben. Nekünk az vált be, hogy az első pár percben nem figyelek rá. Amikor már azért hisztizik, mert nem figyelek, akkor odamegyek, megpróbálom megölelni és közben nyugodt hangon beszélek, hogy nincs semmi baj. Utána pedig gyorasan témát váltok. Meg kell etetni a macskát, kutyát, hallotta-e.... stb... stb...

Mikor lehiggadt, akkor elmagyarázom neki, hogy ez egy nagyon csúnya dolog és sajnos ezzel nálam nem ér el semmit. Ha szót fogad és nincs hiszti, akkor bármit megkaphat, ha hisztizik és nem fogad szót, akkor sajnos én se fogadhatok neki szót, így ha lesz kérése, akkor nem tudom teljesíteni.

Nem mondom, hogy egyáltalán nincs hiszti, de ma már nem általános és kezelhetőbb is.

A másik, ami bevált, hogy ha odacsapok, akkor nincs puszilgatás. Tudnia kell, hol a határ. Tudnia kell, minket is megbánthat és a mi türelmünk is véges. Ha mindig puszival zárul egy seggrepacsi, akkor nincs jelentősége a szigornak.

Nem vagyok vaskalapos. De a gyerekek szeretik a rendet, ha mindig minden úgy történik.

Nekünk legalábbis ez vált be.

Erre már nem tudok mit mondani:)

Talán ha figyelmen kivül hagyod,vagy leülteted gondolkodni:)Minden gyerek más!Lehet valamit érez,hogy nincs rendben és igy tiltakozik!Vagy kis kamaszkor...bár sok mindenre rá lehet fogni....időjárás,front,stb:)

Szia!

Egyetértek. Én sem tudom megbeszélni a kislányommal, ha valami gond van. Mindenre rávágja, hogy NEM, és kész, részéről le van rendezve a dolog, mondhatok akármit. A legjobb megoldás a hisztire, ha nem figyelünk rá, vagy ha megpróbáljuk elterelni valamivel a figyelmét.

Szóval akármit mondhatok neki, falra hányt borsó...

Próbáltam én is a vízzel leöntést, de azzal csak azért értem el, hogy utána követelte, hogy még-még, öntsek rá vizet. :D Utána már azért cirkuszolt...

Szia!

Nekem a 4 éves fiammal vannak hasonló problémák:(

Indítottam egy fórumot a 4 éves fiam kikészíti a családot címmel,ha van kedved olvass bele.

Az én fiam is az oviba jó gyerek,otthon meg..