Más gyereke is hisztizik, ha nem értitek meg, amit mutogatni akar? (beszélgetős fórum)

Mekkora gyerekkel lehet ezt már megértetni?

1,5 éves lányom nagyon engedékeny ha egy gyerek el akar tőle venni valamit. Szeretném, ha kiállna magáért, de ne essen át a ló túloldalára. Az sajnos ritkán jön be, hogy felkínál más játékot, osztozkodik, mert az "agresszornak" minden kell.

Igaz.

A helyzet meg ismerős.

Edison anyukája se akart... ;)

Igen, inkább a másik oldal a gond, de a rendszer a túl okos gyereket sem tudja kezelni...

Ez nagyon jó..

De én nem akarok hős lenni..

Viszont igen, érdekes szó ez a gyengeelméjű, ezt sokszor kapjuk...

Pedig ugye azok pont nem..

Köszönöm a sok választ. (Nem tudtam hamarabb válaszolni, nem voltam gépközelben.)

Sok hasznos dolgot megtudtam tőletek.

Egyébként lassan, de biztosan haladunk a kölcsönös megértés felé a lánnyal, mert tegnap már mutogatás helyett kihozta magának a pudingot a kamrából, majd a konyhaszekrényre mutatva mondta, hogy "anal" (vagyis kérte a kanalát :))

Valamelyik nap konkrétan nem kapott meg egy tiltott dolgot, így földre vágta magát és bőgött, mint a záporeső. (kb 5 másodperc elég neki és ott a könnycsepp :D) Mivel hiába próbáltam többféleképp elmagyarázni neki, hogy nem kaphatja meg és miért nem, gondoltam rövidre zárom a "vitát. Mondtam neki, hogy akkor hisztizd ki magad és ha lenyugodtál, a konyhában várlak. Kiléptem a szobából, csönd és már trappolt is utánam...majd a konyha padlóján folytatta. Ott aztán a zöldségek csak érdekesebbek lettek.

Az egyik válaszoló kommentjére reagálva: a hiszti nálunk abból is fakad, hogy hihetetlen akaratos a lányunk. Már pár hónapos korában megjegyezte a dévény tornászunk, hogy sokat fogunk mi még harcolni vele, mert már látszott rajta, hogy ilyen típus. Szóval te "szerencsés" vagy, hogy a gyerekeid egyszer sem hisztiztek, nektek ilyen gyerekek jutottak. Szerintem én azért kaptam erősebb akaratú gyereket, hogy higgadtságot tanuljak.

Igen, teljesen egyetértek ebben. Sajnos nem mindenkinek adatik meg a magániskola, alapítványi iskola, alternatív iskola stb. lehetősége.

Mi többek között emiatt költöztünk el Magyarországról. Itt sem volt minden könnyű, de a több éves otthoni óvodai kínlódás után az itteni iskolában két év alatt kivirult a gyerekem, akivel az otthoni rendszer nem tudott mit kezdeni...

Köszi:D

Különben a mai oktatási rendszerre is elmondható,hogy a különleges gyerekkel nem nagyon tudnak mit kezdeni.Egyszerűbb kezelhetetlenség bélyegét rájuk sütni mint észrevenni ,hogy miben egyedülállóak.Nem véletlen ,hogy egyre több az igény a magániskolákra .Szinte menekítik a szülök a gyerekeiket ..

Más..az hogy egy gyerek milyen is igazából és hogyan neveltük az majd akkor dől el ha felnő.

Teljesen egyetertek! Koszi, koszi, koszi...

Irtam egy hosszabbacska hsz-t, majd lefagytam, de valszeg a sors keze, nehog! megbantsak masokat 😀😱

Bar, ug latom, ez masokat nem foglalkoztat igazan :-S

Mindenesetre, nekem a 2 fiam tokre kulonbozik es halat adok az egnek, hgy ebben a "sorrendben" kaptuk oket. Az ocsike maga a megtestesult nyugi, kis Buddham 💙❤

Majd a "szuperanyuk" mindent megoldanak...🤔😜

Ma kaptam valami miatt, beteszem ide, azoknak akik most még úgy érzik, nem az övék a lottó ötös... pedig igen. Lehet hogy az övék csak igazán...

"Egyszer az ifjú Thomas Edison hazajött az iskolából és átadott egy borítékot az édesanyjának.

- A tanító azt mondta, hogy csak az anyukámnak adhatom oda.

Az anyuka szemét elfutották a könnyek, ahogy felolvasta a levelet:

- A fia zseni. Iskolánk túl kicsi neki és sajnos nincsenek elég jó tanáraink, hogy képezhessük őt. Kérjük, tanítsák őt otthon.

Sok évvel később Edison édesanyja meghalt. Addigra ő a század egyik legnagyobb feltalálója lett. Egy nap a régi családi holmik közt kutatott. Egyszercsak megpillantott egy összehajtogatott papírt egy asztalfiók sarkában. Kinyitotta. A papíron ez állt: „A fia gyengeelméjű. Kérjük, hogy holnap már ne jöjjön be az iskolába.”

Edison órákon át sírt és ezt írta a naplójába: „Thomas Alva Edison gyengeelméjű gyermek volt, akit hős édesanyja tett a század zsenijévé.”"

Én is sokszor arra gondolok, hogy itt az emberek a legalacsonyabb kulturális fokon egyrészt a szexualitásban vannak, másrészt a gyereknevelésben. (A foci meg a politika a dobogón sincs ehhez képest.)

Meglepő, hogy sokan a legalapvetőbb dolgokkal nincsenek tisztában, pl, hogy a hiszti a normális fejlődési szakasz része, és hogy miért van, és miért baj, ha nincs.

(Én is akkor értettem meg igazán, amikor láttam súlyosabb auti eseteket, és megértettem, hogy miért kell a botrányos hisztiknek annyira örülni, hogy mekkora szerencse, hogy képes kifejezni az akaratát..)

Az egy más kérdés, hogy kell határt húzni, meg terelgetni, meg ilyenek..

De maga a jelenség egészséges, sőt, szükséges.ű

És még mindig ott tartunk, hogy akinek hisztizik a gyereke, az rosszul neveli...

Istenem..

Igen, fontos, amit mondtál, hogy ez nem rövid távú verseny, hanem majd 30-35 év múlva lehet mérleget vonni, amikor már az is látszik, hogy majd a saját családjánál, meg az élet komolyabb próbatételeinél hogyan állja meg a helyét. Mert az az igazi kérdés...

És igen, bizony, én is látom már néha azt, hogy kezd a sajnálat irigységgé válni..

Az én párom a fordítottja. Kinn játszik a gyerek, mondom hozok tízórait, eddig ne engedd a homokozóba. 3 perc múlva megyek ki, gyerek homokozik, apa büszkén nézi és a kérdő pillantásomra közli, hogy "én szóltam, hogy nem kellene"😕

Csak mikor naplózol.....

Bla bla bla.....

A 4 és fél évesem még most is ezt csinálja, rendszerint egyébként is csak "makog", jól beszél de halkan. Amikor viszont sír valamiért, akkor már egyébként is zaklatott és úgy artikulál, hogy semmit nem érteni, mi is, az óvónénik is csak találgatjuk. Az jött be leginkább eddig, hogy megpróbálom megnyugtatni és kezdje elölről. Ha még időben sikerül ezt vele megértetni, akkor egy kicsit abbahagyja és próbálkozik, de van az a szitu, amikor nem sikerül és csak találgatunk.

Ha nem foglakozunk azzal, hogy mit mondott és ráhagyjuk, akkor meg méginkább bepörög. Azt gondolom, hogy amíg nincs kint minden foga a tiednek sem, addig ez bármikor előfordulhat, később még vissza is sírod, hogy milyen "egyszerű" kis bajai voltak, amikor a kamaszok morognak, azt kitalálni művészet. Pedig beszélni már tudnak:)

Bocs, kiegészíteném:

NEM CSAK a szülőn múlik a gyereke viselkedése.

Én ismerek olyan családot, ahol anyuka tök jó fej, apuka is elmegy, a gyerek meg gáz (mert hát olyan is van, hogy nem minden gyerek földreszállt angyal).

Az én gyerekeim nem azért csodálatosak (szerintem legalábbis azok), mert én olyan hej, de szuperanyuka vagyok, a férjem pedig az apák (és egyben a férfiak) mintaképe. Vannak napok, mikor úgy érzem, mintha folyamatosan a falnak beszélnék: rakd el, pakold be, bevetted? (a gyógyszert), megmostad? (a fogukat), miért nem szóltál hamarabb? (kézműves házi feladat, szigorúan este 8 után), stbstb. Akad, amikor minden gördülékenyen megy, és olyankor nagyon jól érzem magam. Nem gondolom, hogy a szülőn (esetünkben rajtam) múlik az, hogy a gyerek hogyan viselkedik. (A horoszkópban pedig egyáltalán nem hiszek, ahogyan a babonákban sem.) a kicsi személyisége még rejtély számomra, de a két nagyobb kis túlzással tűz és víz. Kiskorukban ugyanez volt, csak pont ellentétesen. Nálunk a kicsi nyugodtabb kisgyerek volt (leszámítva 1-2 hisztit - ja, nekem mindkettő hisztizett néha, gondolom a kicsi is fog, ha eljön az ideje), a nagy pedig állandóan pezsgett, aztán ez megváltozott.

Egyszóval én úgy gondolom, változhatnak a dolgok, és sok minden hathat a gyerekre, nem csak mi, vagy a horoszkópja. De én yen egyszeri gyarló ember vagyok...

A horoszkópban nem hiszek.

A gyerek pedig nem olyan, mint a szülő, mert nem klónozunk, hanem új személyiség születik általunk.

1,5 éves a lányom nekem is ès szintén van néhány babajel, amit alkalmazunk. Evés, ivás, szundi rongy... az alapok. Mi alakítottuk ki, hogy mit mutasson a "hablaty" mellé, hogy biztosan értsem. Pl. az arcát simítja, ha a takaróját kéri.

Ne izgulj topik indító, ebben a korban minden anya ezzel küzd

Hát szerintem ennek nem sok köze van a csillagjegyekhez... legalábbis nem ebben a formában az biztos. Egy 5 hetes gyerek személyisége pedig még inkább a rejtély kategóriája...

Igen, a gyerek olyan IS mint a szülő, nyilván egy ideges, zaklatott családban a gyerek is az lesz. De az alapvető személyiségjegyek a gyerek sajátjai, alakítani lehet, terelgetni lehet, de egy csomó adott dolog van, ami nem érdeme senkinek sem. Adottság, a nevében is benne van.

Tudod az egyik gyerekem oroszlan, a kicsi kos, mindkettö iszonyatosan erös szemèlyisèg. Ha nem tudtuk volna megfeleloen kezelni a nagyot, akkor ez az eros szemèlyisège, akarata rossz iranyba fordult volna. A kicsi talán mèg erosebb lesz.

A gyerek olyan mint a szulo, a szulo lelkiallapotat veszi at.

Egyebkent pedig senkinek nem fikaztam le a gyereket, a nevelesi technikajat, de ha ugy ertetted akkor igy jartam. :P

Ha idomítással érik el ezt a látszólagos nyugalmat, az nem egészséges, de tényleg vannak tök nyugis és könnyen kezelhető gyerekek. Bár abban nem hiszek, hogy olyan van akivel soha semmi gond nincsen :)

A barátnőm lánya ugyanannyi idő mint az enyém, szinte együtt nőttek fel. Nagyon hasonló elvek mentén neveltük őket, bár a mi habitusunk is más. A gyerekeké pedig mint a tűz és a víz... az enyém egy kifejezetten inpulzív, erős egyéniség, az ő kislánya csendes, nyugodt, visszafogott. Amikor kicsik voltak az enyém 5 perc alatt felforgatott mindent, az övé egy órán át szöszmötölt bármivel... Ugyanakkor ő sokkal szorongóbb, sokkal inkább meghatározó számára a környezet véleménye, az iskolában mintagyerek, otthon alig győzik "lazítani" hogy ne lelkizzen minden apróságon. Szóval a gyerekek is sokfélék, és sokféleképpen lehetnek jól. :) Egy biztos, hogy igazán akkor vannak jól ha figyelnek rájuk.

Az emberek különfélék, a gyerekek is. A nyugodtabb gyerekek is lehetnek boldogok és egészséges lelkűek, nem idomítottak. Nem szabad általánosítani és ló túloldalára sem átesni. Aki szerencsésebb, csak egyszerűen örüljön neki és kész.

Az esetek többségében nem érdekel, hogy mások mit gondolnak rólam, vagy a gyerekemről, nem is szoktam azzal törődni, hogy vannak-e egyáltalán irigyeim. A családom boldogságára törekszem az adott anyaggal, az adott eszközökkel. Csak az néha a plafonra viszi az idegeimet, ha olyanok sajnálnak le, meg okoskodnak nekem, akiknek nincs is tapasztalata a keményebb dió gyerekekkel és azt hiszik, hogy ők tojták a spanyol viaszt.