Női börtön (beszélgetés)
Szia,
Én most pont ilyen helyzetben vagyok: a menyasszonyom egy iszonyú súlyos ügy miatt épp életfogytiglani fegyházra vár valószínűleg. A menyasszonyom, akit nagyon szerettem, s aki engem is nagyon szeretett, csak egyszer csak felmondták az idegei a szolgálatot egy provokatív helyzetben, amikor is őt provokálták.
Feldolgozni és elfelejteni nem lehet. Csak akkor, ha az "életszövetségünk" ellen is vétkezett, tehát hazudott nekem, vagy ilyesmi. S most érzem, hogy sosem volt még énrám embernek ennyire szüksége, mint most őneki. Engem sirat - ahogy hallom - mert még nem beszélhetünk.
Ez egy nem mindennapi kötelék, amit megérteni csak az tud, aki átélte.
Én az első hetekben, mikor is este beszéltünk telón, de következő nap délutánján már nem értem el, sem enni, sem inni nem tudtam. Eltelt már néhány hónap, de pl. a hasamból a görcs még csak most kezd kiállni. 14 kg-t fogytam egy hét alatt.
Rettenetes.
Küldtem neki egy könyvet, amiben benne van egy Ady-vers, az "Őrizem a szemed" című.
A könyv elejbe beírtam a vers oldalszámát (mivel tilos a levelezés), és aláhúztam neki az utolsó sorokat, miszerint:
"nem tudom, hogy meddig
maradok meg még neked,
de a kezedet azt fogom
és őrizem a szemed."
Így igyekszem benne a lelket tartani...
Sziasztok,
Éreztetek már úgy, hogy a szívetek megszakad, mert meg kell szakadnia? Éreztétek már azt, hogy kifutnátok a világból és feladtok mindent?
Most azokhoz fordulnék, akik már jártak hasonló cipőben és átélték azt amit én átélek jelenleg. Amikor az ember szerelme, kapcsolata egyik napról a másikra rémálommá válik. Mit lehet ilyenkor tenni? Hogyan tud az ember túltenni magát ezen az egészen? Mi az amiért érdemes nem feladni és harcolni? Megéri-e?
A történet a következő, egyik napról a másikra a kedvesem közölte velem, hogy sajnos be kell vonulnia letöltendő büntetésre a múlt miatt, amikor még nem ismertük egymást és 4 éven keresztül semmit sem tudtam róla... Volt amikor bíróságra ment, de olyankor azt mondta nekem egy barátnőjét kíséri el, hát én elhittem a mai napig. Amikor a kedvesem tegnap közölte velem, hogy mondania kell valamit, hát elmondta. Azonnal megtörtem a mai napig nem tudom feldolgozni egész éjjel nem aludtam a remegés a sírás van bennem 30 éves férfi létemre. Ha szégyen ha nem :( Ma kellett bevonulnia természetesen elkísértem és a tegnap estét együtt töltöttük és sikerült mindent megbeszélnünk, hogy miért nem mondta el, amibe most nem megyek bele és, hogy tartsak ki mellette számít rám és a szerelmünk ott folytatódik ahol abba maradt másfél év után. A poén, hogy így gondolom és érzem is annak ellenére amit megtudtam nem ítélkezek nem török pálcát senki felett, csak lángol a szerelmem ugyanúgy és ki akarom bírni ezt az 1 év 6 hónap időszakot. Én lettem megadva kapcsolattartónak is és havonta egyszer találkozhatunk jövő héten már meg is tudom a kedvesem által írt levélből, hogy hova szállították. Hogyan lehet ezen túl esni? Hogyan lehet ezt az időszakot kibírni? Vajon megéri-e várni és harcolnom? Nem-e fogja a börtön megváltoztatni őt? Ha a sors által elém tárt próbát kiállom és harcolok nem adom fel, vajon elmondhatom -e majd, hogy megérte? Számtalan kérdés fogalmazódik meg bennem amire nem találom a válaszokat, legfőképpen arra, hogy miért pont velem? tisztességesen becsületesen dolgozom, mosok, főzök takarítok férfi létemre és mégis ezt a csapást kaptam a sorstól... :(
Megnemtörténtté nem lehet tenni, amiért ott van, ahol.
Kitartasz mellette, legyen hova visszamennie?
Sziasztok!
A nejem szépen tölti a büntijét. Öröm volt látni a formás kis egyenrucijában! Bocs ha nem sajnálom de megérdemli!
Jajjj, - és a cellatársak v. többi börtönlakó, - klikkek? Óh, szegény... Persze, hogy aggódik a férje! Még belegondolva is futkos a hideg a hátamon...
És amiket itt írsz, biztos nem alszom az éjjel!
Megértlek, hogy félted a szerelmedet! Sajnos nem vagyok jártas ebben a témában, és nem tudlak tájékoztatni semmiről, csak együttérzésemnek adhatok kifejezést.
Ha kiderül az ártatlansága, minden rendben lesz!
Jó magaviselettel és az is kérdés hogy mivel kerül be
4 év nem lehet oylan sulyos bűntény hogy alapbol ne dolgozhasson.
Ugráltatás, meg hogy mindenben kifogást találnak, nincs rendben a cucca, tiltott tárgyat találnak nála, állandóan személyi és tárgy motozás
Nehéz az első idő, de ki kell bírnia
Ha lehet vegyen részt minden marhaságban, szinjátszás, vallásos foglalkozás, könyvtárba járjon, ha dohányzik, kávézik, hagyja abba.
Ezek is a lehuzások közé tartoznak, drágán lehet megvenni, kölcsönkérni, és a b.kantinban minden drágább.
Kölcsönkérés rabtárstol meg a legdrágább, mert igencsak viszonozni kell, lejmolás nem megy ott
Elloptál egy John Deere-t és nővé operáltattad magad?
:DD
Dolgozhat ha megéredemli
Nem az a legrosszabb a börtönben hogy a smasszerok ugráltatnak, már amelyik, hanem a rabtársak is az uj jövevényen élik ki a látszólagos hatalmukat elöször
Túl kell lenni az első pár hónapon, vagy szó nélkül pofát befogva, megkeresni kihez lehet csapódni aki megvéd, vagy jól megverni a legnagyobb hangú pofázót, persze a rabra gondolok
Mindenhol ki kell vivni a helyet a hierarchiában, csak itt sokkal nehezebb
Tuti megnevelik és mikor kijön rá sem ismersz.
4 év nem kis idő.