A HÁZASSÁG vagy Börtön (beszélgetés)

Én élhetetlen voltam mindig. Sosem fogadtam el senkitől semmit, úgy éreztem akkor el kell köteleződnöm, vagy akinek kevés volt, szégyelltem volna elfogadni. Ugyanakkor én szívesen adok, akit kedvelek, eszembe nem jutna, hogy hálát várjak el érte. Tudom ez egy furcsa kettősség.

Nulláról indultam, nehezen teremtettem meg amim lett, így nem is nagyon tékozlok, vigyázok arra, amim van.

Soha nem kezeltem pénzt, gyerekkoromban ha kértem valamire, ideadták, sőt apu ha 100-ast kértem, adott hármat is, azt sem kérdezte, mire kell. Anyu próbált pórázon tartani, de ő ha boltba mentem, az aprót nem kérte el. Aztán vérszemet kaptam; felválttattam egy 100-ast, így több lett az apró. Jó sokára jött rá, hogy csalok.

Nekünk még iskolabélyegünk volt, azt is odaadtam anyunak, sőt az első kereseteimet is, pedig már nem otthon laktam. Az más kérdés, hogy a dupláját kértem vissza.:))

Mikor bejött a mobiltelefon, nemigen voltak még különféle csomagok, és néha rengeteget kellett fizetni, mert "gyorsan felhívok valakit"-ból félórás csevegés lett.

A kártyánál meg nem "érzem", hogy mennyi is ment el, így jobb ha csak a kápét költöm.

Én azt a gyakorlatot követem, hogy: nem arra gondolok, hogy bőven van pénz nálam, hanem a kosarat figyelem. Megvettem, ami kell, nincs nézelődés, kifelé.

Igaz, alapvetően sem szeretek shoppingolni, könnyű dolgom van.

Én is ilyen vagyok, soha nem tudtam kezelni a pénzt. Még 1 hónapig sem ment, 2 hét után férjem rájött, hogy alkalmatlan vagyok rá.

Ha elmegyek itthonról, annyit költök, amennyi nálam van.

Szerencsére a kártyától "félek", mint a mobilon való beszélgetésen.

A családban és közeli ismerősök között is van aki nagyon megfontolt, előrelátó, okos, józan pénzügyekben és van aki már a jövő évi fizuját is elköltötte. Egyszerűen nincs pénzügyi kultúrájuk hovatovább ezt megtetézve egy parányi, egészséges félelem sincs bennük a jövőre vagy a holnapra tekintve. Egy kis pénzhez jut és akkor minden van de, hogy másnap mi lesz arra nem gondol. Én sem értem az ilyen embereket. Egyszer hopp máskor kopp. Mint a hangya és a tücsök mesében.

Ha ma valaki egy adósság spirálba belekeveredik majdhogynem képtelenség kijönni belőle. Elég egy rossz döntés vagy rossz döntések sorozata és évekre, évtizedekre kihat az ember életére.

Nem ismerjük a FI-t, nem tudhatjuk mi és, hogy volt. De valamit valahol elrontott az biztos.

Sajnos, vannak, akik nem tudnak bánni a pénzzel. Nem osztják be. Ezt jó lenne gyerekkorban megtanítani mindenkinek !

Van egy jó könyv, de több is ebből a sorozatból :" Gazdag papa, szegény papa ".

Persze, nem szabad ráhagyni a felelőtlen házastársra, hogy elköltsön minden pénzt, sőt, adósságot csináljon ! Egy hónapig sem, nemhogy éveken át !

Én azért nem értem, miért kell áldozatról beszélni ,simogatni a lelkét valakinek, ha butaságot csinál.

A Providentet meg ki is felejtettem, pedig a szomszéd fiatalpár is így veszítette el majdnem a lakását, nagyobb bevételt vártak, és az nem jött be nekik az adósság a nyakukon maradt.

"Másrészt hogy eloszlassam az aggodalmakat nem gondolom, hogy a bankok egy 70 éves, kisnyugdíjasnak eszetlen nagy keretet adnának hitelkártyára, ami maholnap bedönti életük munkáját."

Érdekes, hogy nem ismersz ilyeneket. Most a környezetemben 2 ember lakását vették el. Nyomorult 600 ezres kerettel lett földönfutó az egyik, a másik nem tudom mennyivel. Így lehet csapdába esni kis összeggel is.

Ugyan már!

Ne vegyél a szívedre minden szót!

Ismerheted már az itteni "szokásokat", az áldozathibáztatás csak egy módja annak, hogy mérsékeljék bennünk a "rinyálásra" való hajlamot, amely, tudjuk, rontja a közérzetét annak is, aki olvassa, s azét is, aki "csinálja".

Gondolj néha szép dolgokra is!

A pénz nem minden.

Nem utállak. Senkit sem utálok. A fórum nem az életem, főleg nem egy olyan hely, aminek olyan érzelmeket kellene kiváltani, hogy utálat. Ha valaki azért jár ide, hogy ilyen érzelmeket generáljon magában vagy idegen emberek ilyeneket legyenek képesek belőle kiváltani az baj.

A hivatásom részt nem tudom értelmezni a magán dolgomra, meg a fórumra sem. Már réges rég távoltartom magam attól, hogy itt bárkinek szakmai tanácsokat adjak. H.lye voltam amíg csináltam, tízmillió ügyvéd országában? Ugyanmár. Idegen emberek vélt/valós sérelmein vekengeni, meg gondolkodni, meg győzködni...

A hivatásom általam is ismerten arról szól, hogy mindig a legrosszabbra kell készülni. Ha jó napottal köszönnek akkor vagy a jóval vagy a napottal de tuti átbactak.

A magánéletemben nagyon nem akarok így élni, nem is élek így, a szabadidőmet sem ezzel a szemlélettel akarom eltölteni a fórumon sem.

Én ide agyat lekapcsolni járok.

Másrészt hogy eloszlassam az aggodalmakat nem gondolom, hogy a bankok egy 70 éves, kisnyugdíjasnak eszetlen nagy keretet adnának hitelkártyára, ami maholnap bedönti életük munkáját.

Az pedig ahogy eddig élt, ez van, nem most kell gondolkodni. Igen senki ne hagyja magát kiszolgáltatott helyzetbe kerülni, de jelen esetben itt ez a hajó elment.

Az tény, hogy nem néztem utána FI-nak, nem is ismerős a témája, ha korábban olvastam is nem fogott meg, de amit itt ő leírt az nem normális házastársak között. Mert ilyen nincs, ha megtehetem segítem a másikat, pláne a közös leszármazókat és nem hozom olyan helyzetbe hogy hitelkártyát váltson ki a fodrász miatt, mert nem, mert egyenrangúak vagyunk. Az én igényeim, még ha én is tartom el, egyenrangúak az ő igényeivel. Amíg eltartott voltam is így működtünk és mikor én hoztam haza a több zsét akkor is így működtünk.

Írom ezt úgy, hogy én anno azért is meg lettem itt kövezve, hogy külön kasszán élünk a férjemmel és az milyen anyagias szemlélet már. Persze egy fórumon ahol embereknek a külön kassza azt jelenti, hogy az a kifli amit én veszek abból a férj nem ehet, mert az az enyém, hát én vettem. 🤦‍♀️ Nem rád értem, de hasonló megnyilvánulások voltak, emberek eddig látnak. De igen tudom, az én látókörömmel van baj. Ami nekem nem baj, neked se legyen az.

"Egy momentumot leszámítva az én életem ocsmányul csöpögős és rózsaszín, ezt picit sem bánom."

A hivatásod miatt gondoltam én, hogy a csöpögős életed ellenére nem lenne szabad szűklátókörűen látnod a valóvilágot, családon belül úgy éli meg az ember, ahogy akarja, de pont Te nem tudod az érme 2 oldalát látni, az szomorú.

És nem baj rohadtul utálsz is ezért a véleményemért.

"Nem vagyunk egyformák, néha olvaslak, és rácsodálkozom, hogy rózsaszínködben élsz."

Egy momentumot leszámítva az én életem ocsmányul csöpögős és rózsaszín, ezt picit sem bánom.

A hitelkártya, ha abban a hónapban visszafizeted nem rossz, de rengetegen nem tudják használni, de ez mindegy is.

Oké, elfogadom, hogy nem tudod felfogni.

Én meg el tudom fogadni, hogy a férjnek már tele a töke.

Nem vagyunk egyformák, néha olvaslak, és rácsodálkozom, hogy rózsaszínködben élsz.

Hitelkártya ha valaki tudatos és sokat költ tud jó konstrukció lenni. Sőt. De ez nem tartozik ide.

Azt nem fogom fel ésszel, hogy a páromnak pusztán azért kell hitelkártya mert én aki eltartom nem adok pénzt (vagy lelki nyomasztás miatt már nem is kér tőlem) pl fodrászra vagy karácsonyi ajándékra az unokáknak. Ez az ami felfoghatatlan.

"Nem jutna el ide, hogy hitelre kelljen vásárolgatnia pl"

Ez egy példa, volt ha az lenne, mint FI-nál.

Miért szemét a férj, ha védi az anyagi jólétüket?

Te jónak tartod a hitelkártyákat? Akkor is, ha valakinek nincs miből visszafizetni?

Én nem, de ugye azért létezik, mert más meg jó üzletnek érzi, pedig egyedül a banknak jó ez.

"a társad hitelre vásárolgat, akkor szemét lennél, mert óvnád amitek van?"

Nem jutna el ide, hogy hitelre kelljen vásárolgatnia pl

az unokáknak, mert én nem adok vagy szemére vetem hpgy mivel tartozik nekem. Gondolom nem autót, lakást vásárolgat passzióból. Számomra teljesen elképzelhetetlen az a szitu amit FI leír, bármelyik oldalon is legyek.