Nem vagyok képes egy komoly kapcsolatra, mi bajom van? (beszélgetés)

"ha valaki tényleg megakar ismerni, akkor venni fogja a fáradságot. "

Ez nagyon igaz:)

Az a baj, én nem tudok 'élni'. :D Mármint én nem vagyok az a fajta lány, aki bulikban összeszed valakit, majd lefekszik vele.

Múltkor azt kérdezte tőlem egy jó barátom (fiú), hogy miért vagyok annyira elérhetetlen. Tényleg az lennék? Pedig mikor iszok egy kis alkoholt, feloldódom, és olyankor szeretek ismerkedni, beszélgetni, de normál állapotban nem igazán. :( Nem csoda, ha nem nagyon jönnek oda hozzám.

nekem is harom pasim volt eddig, es mindegyiket ki kellett tegyem pa honapap utan, mert egyszeruen nem birtam lekotve lenni, es valaszolni a "hol vagy, mit csinalsz" kerdesikre...

persze, en szeretnek egy igazan szereto, meg minden jo tulajdonsaggal ellatott ferfit az eletemben..de ha nem kapok olyant, nekem mas nem is kell...eleg az en hulyesegeimet elturnom, nem kell meg egy masik ember marhasagait is halgatnom..

Három férfi volt az életemben, de elküldtem őket, mondván, éretlen vagyok még egy kapcsolatra. Úgy éreztem/érzem, nem bírok senkihez kötődni, nem bírom elviselni, ha meg kell valakivel osztanom, hogy most itt vagyok, ott vagyok, ezt csinálom, azt csinálom.

Szeretek a saját világomban lenni, viszont sokszor rossz egyedül. Jó lenne odabújni valakihez, megölelni, megpuszilni, érezni, hogy van egy olyan ember, aki igazán szeret. Ez viszont nem tart sokáig, mert utána azon kapom magam, hogy úristen, miről ábrándozok, szerelem nem létezik (vagyis létezik, de egyoldalú).

Borzasztóan érzem magam, a barátaim, családom nem tudják, hogy miért nincs barátom. Azt gondolják szerintem, hogy leszbikus vagyok vagy valami bajom van.

Higgyétek el, nem az éretlenségemmel van a baj, érzem, hogy valami nem stimmel nálam. De mi? :(