Nem ugyanúgy szeretem őket (beszélgetés)

úr isten még jó hogy el nem ment a baba... hihetetlen egy pöcsfej apud van ( bocsánat de ez nagyon kikivánkozott belőlem) nem bírom elviselni az ilyen aljas embereket azok meg végképp leírják magukat előttem akik a terhes nőket terrorizálják ha nem is fizikalag hanem lelkileg de az ugyan olyan súlyos az én szememben ...

3 ha a férjed is bevesszük a sorba:DDDD rajtam csak 1 pasi lóg az is a férjem:DDDDDDDDD

igen a fiúk anyásak a lányok apásak....

Én az első terhességemet is úgy csináltam végig, hogy 9 hónapon keresztül ezt hallgattam apámtól:olyan leszel mint anyád4 elhagyod a gyereked! Alkalmatlan vagy mindenre! stb... És csodálkoztam, hogy császáros -faros babám lett!!!!

Imádom a fiamat! Most lesz 2 éves és épp most is a hátamon lóg :) A fiúk állítolag anyásak! Ezt tapasztalom :) A másik is fiú ugyhogy lassan 2 pasi fog rajtam lógni!!!

elég szomorú hogy ilyen anya szült téged és a hugodat... mondjuk nem tudom hogy apukád miért tett ekkora különbséget közöttetek ... sztem az lett volna anormális ha már ő nevel titeket hogy mindkettőtöknek mindent megadjon ugyan olyan kedves legyen veletek ...ha már anyukád( bocsi olyan szemét volt hogy így lelépett)

amúgy sztem ezekből tanulva te soha nem leszel olyan mint az anyukád és a férjed ha ismeri a teljes történetet soha nem fog neked fájdalmat okozni avval hogy olyan lesz vagy csak kicsit is hasonlítson apudra.....

a második babához nagyon gratulálok és nagyon irigyellek a fiad miatt:D mondjuk nem panaszkodhatom mert egy tündéri kislányom van csak mival pasis a lány így én eléggé el vagyok hanyagolva irányából...

Borzasztó, amit leírtál, nálunk ez nem ment ilyen durván.

gratulálok a kicsihez!

én úgy érzem anyuval közelebb kerültük egymáshoz amóta kiderült hogy terhes vagyok anno 6 éve:DDDD

de pl kamaszkoromban is csak a fantasztikus 5 napot beszéltem meg anyuval....

a szexet pasizást meg az ide oda mászkálást bulizást mindig is apuval .....meg ha valami olyan volt akkor is apuval( és pedig cska anevelőapum)

Hú, ezt én is ismerem, hogy ne csak az ünnepelt kapjon ajándékot és szerintem nagyon idétlen dolog. Igazság szerint én nem az árát nézem az ajándéknak, hogy egyforma legyen, hanem azt, hogy hasznos és az legyen, amire vágyik. Amúgy most megint nehéz helyzetben vagyok. Egy éve vették ki Dom mandulájáét és akkor, mire kiért a műtőből a várva várt Transformers várta a gyereket figyelemelterelésként. Holnap Danc manduláját veszik ki és az áhított Csingilingre most nem telik. Igazság szerint másra se nagyon. És ez nekem nagyon fáj. Mert ő is megérdemelné.

Mi Dom félénkségét azzal próbáljuk ellensúlyozni, hogy sokat hagyjuk szerepelni. Már óvodásként is községi adventi rendezvényen szavalt, iskolában versel, néptáncra jár, focizik (bár az edző azt mondta neki, ne járjon, mert csak rohangál az edzésen!! :-( )és a falunapi rendezvényen is szerepel. Dancnak nem kell színpad. Ha akarja, úgy is mindenki ráfigyel.

Hogy kérdésedre is válaszoljak: Ők nem mondták még. Meg igazság szerint a fiú felém, a lány meg az apjához húz, így remélem, nem lesz gond! De félek, kételkedem!

Felnőtt fejjel már tudom, hogy gyereknek is érdekes természetű voltam, és ma már azon is csodálkozom, hogy szerettek:)

A bátyám és köztem pont 1 év korkülönbség van, igy a szülinapunkat egyszerre tartották. A nevünk persze különbözik, de én akkor sem értettem meg, hogy a bátyám névnapjára nem kapok ajándékot. És a legkiboritóbb az volt, hogy én ugyanazt akartam kapni, mint a bátyám:))))Igy a bátyám névnapjára mindig kaptam ugyanazt mint ő. Fiú pólót, pisztolyt, autót, stb.:)))))), aztán még ezt is túlfejlesztettem, mert a szülinapunkra is egyformát akartam. Nem kellett a baba, a kislányos ruhák, játékok:) Igy a bátyám mondjuk kapott kék sortot én rózsaszint:)) Na jó ezt kinőttem úgy 6 éves koromra:))))

Szegény szüleim és rokonaim:) A mai napig jól mulatnak rajtam ha eszükbejut a képem, amikor kaptam egy tündéri kislány ruhát:)))))

Nincsenek.

Miért lennél idióta?

A lányom nagyon jó természetű gyerek, szófogadó, szolíd, sokat tanulok vele.

A fiam az ellentéte, sok dorgálást kap, nagyon öntörvényű, sokszor kell rá kiabálni, mert már a türelmem is véges, tudod nagyon nehéz vele. De utána megszeretgetem és elfogadom, hogy ő ilyen kis rosszcsont. Hiába, fiú...:-))

Végre valaki kimondta: más a szeretetnyelve. A szeretet milyensége nem a mértékében különbözik, hanem a természetében, és ez nem baj! Ez nem jelenti azt, hogy jobban vagy kevésbé, csak azt jelenti, hogy máshogy. Eltérő személyiségeket nem lehet és nem is szabad ugyanúgy szeretni, s gondolom, ez nehéz szülői feladat is egyben, hogy mindkettőről azt gondoljuk: helyesen szeretjük.

Valószínű, félelmeid oka, kedves fórum kiírója, otthonról jönnek. Vesd le azokat. Te már más Édesanya vagy, mint a tied volt, nem jobb, nem rosszabb, csak más, és soha ne legyen benned kétely, hogy valamit rosszul csinálsz. Légy őszinte magadhoz is, a gyerekeidhez is, ez a legfontosabb.