Miért járok mindig ugyanúgy a kapcsolataimban, miért taszítom a férfiakat egy pont után, amikor addig vonzottam őket, és semmi baj sem törté (beszélgetés)

Kedves Cranberry, ha jársz még erre, és látod majd ezt a hozzászólást, sokat megérthetsz, ahogy jómagam is, ezt a párkapcsolati értelmezést olvasva:

[link]

Ajánlom még dr Mihalec Gábor írásait, könyveit, mert abban minden benne van, ami egy párkapcsolat részeseként ránk vonatkozhat.

Én személy szerint megmentettem ezzel az új információhalmazzal a házasságomat. :)

Ajánlom szeretettel mindenki másnak, aki erre jár, ezt most olvassa, akár vannak párkapcsolati problémái, akár nincsenek. (Utóbbi esetben segíthet másokon azzal, amit innen megtudott.)

A topicindító kérdésre a válasz talán az lehet, hogy egy párkapcsolat második életciklusában teljesen törvényszerű az illúzióvesztés, és ha jól kezeljük ezt a folyamatot, akkor csodákat tehetünk az életünkben. Bővebben erről a cikkben, amit linkeltem. :)

Régi a topicom, de még mindig, azóta is és most is ugyanúgy járok...

És ugyanúgy nem tudom hogy miért:(((

áááááááááááááááááááááááááááááááá!!!

mit nevezünk naivságnak?

ennek is vannak fokozatai..

a furfangokat hamar észreveszem, megvezetni nem lehet

viszont van egyfajta naiv bátorságom, amivel hiszek és bízok az emberi jóságban, az emberi lélek tisztaságában..hiszem azt, hogy mindenki a lelke mélyén ember :)

valami ilyesmi..

:-)))

..én most jöttem rá,hogy bár komoly és racionális gondolkodású vagyok,vhogy a naivságom megmaradt:-)))

sosem voltak rózsaszín álmaim, már 18 évesen komoly, érett emberként gondolkodtam, sőt, néha túlságosan földhözragadtan

ha a naivságot rózsaszín felhőnek vesszük, akkor igen, volt ilyen korszakom, de hamar felébredtem...

Aha.....azt hiszem a sok rózsaszín álom-maya fátyla után ezzel mindenki megharcol:-)))

...és ez így jóóóóóóóó:-)

Szia!

Nem sok időm van, csak néha kukkantok be, így nem mindig olvasom végig az összes hozzászólást.

Lehet, hogy valamit félreértek, előfordul.

Szép napot neked is..

Igen, jól alakul az életem:)

semmi okom elégedetlenkedésre.

Csaba doki teóriája szerint most éppen egy újabb próbatétel előtt állok, mindent beleadok, tele vagyok reménnyel:)

és vívom a harcaimat a démonjaimmal..

Sarkítva olvastad Sünikét?

Hiszen pont ott csúszunk el mindannyian,hogy ugyanazt a szöveget részleteiben írjuk ki és az olvasó éppen tovább lapozott a szövegben:-)))

Szép napot Castellina.....Mostanában a fórumokon kimarad a személyes történeteink:-(....Remélem jól alakul az életed :-)))

igen, tudom

süngombóctól kérdezem, hogy elég e csak a feltétel nélküli szeretet?

mert barátságban, felebarátok között elmegy, de párkapcsolatban már nem. szerintem

Nem......halogathatod,de egyszer szembe kell nézni azzal,hogy a viszonzott érzelmek tesznek boldoggá!

:DDD

...de Te ezt pontosan tudod!

azt hiszem én is ilyen cipőben jártam eddig...

de vajon csak ránk vonatkozik a szeretet adása? a másik félnek is nem így kellene gondolkodnia?

volt olyan párkapcsolatom, ahol úgy éreztem csak én adok, vissza pedig semmit..

feltételek nélkül egy darabig el van az ember, de vajon egész életedben tudsz e olyan kapcsolatban élni, hogy nem viszonozzák az érzéseidet?

Velem is mindig ilyenek voltak a pasik,csak megszerezni voltak képesek,megtartani nem.

Gondolom jól nézhetsz ki,akkor szokott ez megtörténni...

Gyakorolnod kell a feltétel nélküli szeretetet,és akkor símán fog menni,meglátod.

A másik,amit tanácsolni tudok,hogy próbálj meg úgy adni,hogy ne legyen semmi féle elvárásod.Ne képzeld el,hogy milyen legyen a pasid,csak légy nyitott és szeress.

Én abban tévedtem,hogy elvártam,hogy szeressenek,holott nem igazán tudtam adni,mert magammal sem voltam jóban...

Így nem tudott működni....ezért szakadtak meg egy idő után,szinte maguktól.

Próbálj válaszolni a kérdéseidre :O)))

Nagy dolgokra fogsz rájönni :O)))

És Te komolyan vetted magad???

Szia:-)

Hát ezt nem jelenteném ki kategórikusan, mert nem tudom most hirtelen az összes lehetőséget átgondolni.

Az idő szerintem nem relatív, de az időben történő dolgok, vagy amit mondunk rá, vagy ahogyan mérjük, aszerint lehet relatív.

Valójában az idő egy olyan fogalom, amit mi határoztunk meg, de attől függetlenül, hogy mi mit értünk alatta, megy a maga módján.

Ezért nem tudom relatívnak mondani :O)

(amit gondolunk róla, az lehet relatív).

Na jó, ezt csak szétmagyarázni tudom.

Akkor fordítsuk meg!

Az emberi mérték miatt lett relatívitás és viszonyítás?!

:-)

Van relativitás, csak sokkal több mindenre ráaggatódik, mint amire stimmel.

Az idő nem relatív. Az emberi mértékek tehetik relatívvá.

(szerintem).

Bár attól függ, hogy mire mondjuk.