Nem tudom, hogyan tudtam létezni a lányom előtt. (beszélgetés)

A gyerekek előtt is teljes és értelmes volt az életem. Annyira kerek, hogy nem is akartam gyereket. Aztán kattant valami, és úgy döntöttünk, legyen egy gyerekünk. Aki olyan volt, hogy akartunk egy másikat is. És az élet teljesebb, és ahogy Panna is írta, gazdagabb lett az életünk. És ma már elképzelhetetlen, hogy valaha nem akartam.

Ezzel minden anyuka így van.

Szép gondolat, bár én nem gondolom úgy, hogy ő adott értélmet az életemnek, viszont tény, hogy nagyon gazdaggá tette. Ugyanakkor nem tudom, hogy hogy tudnék mostanra létezni nélküle.

Megértelek, egy gyerek beragyogja, kitölti az életed. De nem hinném, hogy most hirtelen rájöttél, hogy eddig értelmetlen volt az életed. Teljesebb lett, így kerek a világ, de a gyereked előtt is volt életed, akkor és ott úgy volt jó, ahogy volt.

nekem lányom van.nem is szerettem volna fiút.az öcsém 21 évvel volt fiatalabb nálam,jobban gondoztam,mint az anyám.de hát később nagy volt a korkülönbség.eltávolodtunk.a lányom kicsit volt fiatalabb,mint a felesége.a szememben,meg gondolom a férjében is a legszebb,legkedvesebb.

Vagyunk igy ezzel egy páran:)

Nekem fiaim vannak és pontosan tudom, hogyan léteztem előttük: nehezen - és üres volt az életem nélkülük.

Nekem ilyen gondolatom nem volt,,de tény,, az összes galibával és örömmel együtt imádom őket:))

Ugyanígy vagyok a kisfiammal. 🥰

Megértelek:)

A vallomás: "Nem tudom, hogyan tudtam létezni a lányom előtt."