Nem tudom abbahagyni a fogyózást. Tiltólistával a fejemben... (beszélgetős fórum)

Ezt ne! Jó, hogy élsz, rendbe fogsz jönni, megvan hozzá az életerőd, csak még a külső szakértői segítség hiányzik.

Isnerősömnél igazad lehet sajnos, hogy lelkileg nem jött rendbe, csak testileg, ebbe én bem gondoltam eddig bele. De nála mondjuk ez is fontos volt, korábban volt sajnos életveszélyben is.

Neked is nagyon köszönöm!

Igen, jól fogalmazol, valóban egy mankó ez az egész az evéssel-fogyózással. Egy nagyon kártékony mankó, és úgy találom, túl nagy árat fizetek általa ezért a biztonságérzetért.

Az a legsúlyosabb, hogy elviekben érteném, hogyan kellene kiegyensúlyozottan ennem. Egyszerűen nem. Mert már régen meg kellett volna halnom. Sőt jobb lett volna, ha meg sem születek, vagy ha már igen, miért élve kellett ezt megtennem?

Az ismerősöd esetéről nem mernék vagy akarnék látatlanban nyilatkozni. Fizikailag, egészen biztos vagyok ebben, jót tett neki az edzés meg a minőségi kaják fogyasztása. Azonban tudok olyan esetekről, ahol a fogyásfüggés csúszott át edzésfüggésbe, meg egészséges táplálkozástól való függésbe (az előbb írtam, nekem is volt egy időben ortorexiás korszakom... fizikailag jobban néztem ki, mint jelenleg, de pszichésen ugyanúgy a mániák irányítottak). Remélem, ismerősödnél nem ez történt!

Nagyon rendes vagy, hogy még erre is szántál időt, hogy utánanézz! Köszönöm szépen.

Én is számoltam egyébként a BMI-met és minden kalkulátor azt az eredményt adta, hogy ez túl kevés.

Emlékszem, amikor még nem csináltam semmi hülyeséget - nem is diétáztam, de nem is voltak ilyen "mesterszakácsokat megszégyenítő kajakölteményt alkotok, csak hogy legyen mit kihánynom" akcióim -, és normális, egészséges fizikai aktivitásom volt, akkor 55...56 kiló voltam. Igaz, akkor még nem is ezen múlt a boldogságom, hogy meg tudom-e állni a "bűnös" kajákat, és hogy van-e elég akaraterőm. Egyszerűen nem ez a kérdés foglalkoztatott. Az utóbbi években már 52...53 kilónál elkezdtem engesztelhetetlenül utálni magamat és kifejezett undort érezni saját magam iránt.

Kicsit túl sokat informálódtam a kajákról, az étrendek összeállításáról - volt mániákusan egészségesen-táplálkozós időszakom is.

Köszi szépen!

Nagyon érzem a hozzászólásodból a jóindulatot, a segíteni akarást! Ez jól esik.

Eléggé sokat tájékozódtam a kérdésről.

Kínosan szoktam ügyelni arra, hogy a kalóriamérlegem negatív legyen, tehát ha előre megfontolt szándékkal be akarok bűnözni, akkor még a bűncselekmény elkövetése előtt ledolgozom a még el sem fogyasztott kalóriákat. Azonban a kérdés nem annyira a testemről szól, hanem a kontrollról, meg arról a bizonyítási vágyról, amelyet elég nehéz elmagyarázni, ha soha nem éltél ebben. Sajnos elég sokszor gondolok arra: valószínűleg csak akkor fogom NEM túlsúlyosnak látni magamat, és akkor NEM fogom úgy érezni, hogy elhízok, ha a földi maradványaim hat láb mélyen szkeletalizálódnak. (Mármint, akkor már nyilván semmilyennek nem áll majd módomban látni magamat, de érted...)

Ez mondjuk így nem igaz. Amikor heti 4x1 órát edzettem (teremben) és normálisan étkeztem, egy grammot se fogytam. Az átkozott 2020-as karantén alatt felment 8 kiló amitől 3 évig nem tudtam megszabadulni. Aztán 8 hónap alatt 9 kg mínusz, úgy hogy nem diétáztam vagy edzettem.

Remélem, csak s.ggberúgta valami az anyagcserémet anno és most "rendezte" magát. Mindenesetre emésztőrendszeri daganatom nincs... a többit ki tudja. Fogalmam sincs melyik okozhat még fogyást. Május eleje óta nem fogyok.

Ettől függetlenül teljesen átérzem a FI problémáját. Amiben ő él, az is betegségeket okoz, ugyanúgy mint a kövérség.

Szia,

az már tök jó, hogy látod a problémát. Első lépés a megoldáshoz. :)

A masodikhoz szerintem is szakember kell: pszichológus, aki segít lelkileg letenni ezt a mankót Neked (azért mondom mankónak, mert biztonságérzetet ad) és egy dietetikust, aki segít felépíteni egy kiegyensúlyozott étrendet.

Csak tipp: ismerősnek hasonló esetben a sport segített: arra ra tudta venni magát, hogy a vékony helyett arányosan izmos testet akarjon, az edzésbe ölte innentől az energiákat,ahhoz viszont, hogy edzeni tudjon, ennie kellett, minőségi kajákat.

BMI kalkulátor szerint sovány vagy.

Javasolt szélső értékek: 51.6 kg - 69.7 kg, ideális a 60,65 kg.

BMI-d 16.49. 16 alatt súlyosan sovány leszel.

A külső még hagyján, hogy nem szép, de egyéb betegségek jelentkeznek vele.

Be tudsz állítani olyan étrendet, amivel ehetsz, és nem hízol, kérj segítséget.

Egyébként már régen megdőlt az a téves hit, hogy fogyózni csak "tiltó-listával" lehet.

Fogyni akkor fogunk, ha több kalóriát égetünk el, mint amit naponta megeszünk!

Vagyis ehetsz bármikor, bármit, bármennyit, de ha a megevett kcal-nál többet dolgozol le, akkor is fogyni fogsz.

Kerékpár, úszás, futás, terem, aerobik, súlyzás, labdajátékok, bármilyen egyéni vagy csapat-sport rendszeresen! És mellette ehetsz bármit!

Nem csak arányos lesz a tested, de csinos, izmos, formás is minden önsanyargatás nélkül.

Gondold át, és verd ki a fejedből a tiltásokat!

Akkor innét ered (kiskamasz-korból) ez a rettegés. Belég sulykolták. Ki kell takarítani a kis agyadból, ez hülyeség.

Doki!!! Ahogyan korábban is írták.

Szia! Nagyon sajnálom, hogy ugyanezzel a problémával élsz együtt Te is. Ha ezt abba lehetne csak úgy hagyni, akkor szerintem sokan nem is lennénk benne a pixisben...

Ez sajnos egy ilyen dolog, a helyzet vagy stagnálósan, "alapszinten" rohadt, vagy iszonyatosan rohadt. És, néha elég az, ha egy apróság nem úgy megy, ahogyan az ember szeretné, és máris még jobban elhatalmasodnak a kényszerek. Nálad is szokott így lenni?

Tavaly én is hónapokig mellőztem minden főtt ételt, ennek eredményeként olyan elesett lettem, hogy néha zokogtam, pusztán az elesettségtől. És nekem is van sok minden, amit szeretnék enni, de szó szerint rosszul leszek tőle, annyira elszoktam.

Nem kis kihívás az, amivel szembenézel! Azért úgy gondolom, jó lenne, ha nemcsak a felelősségtudat tartana vissza az önkéntes éhhaláltól... A legjobbakat kívánom, és remélem, hogy egyszer Te is le tudsz szokni arról, ami szerintem sokszor már nem is fogyókúra, hanem öngyilkossági kísérlet!

Szia!

Megértelek és nem is írom, hogy hagyd abba, változtass, egyéb közhelyes okosságok, mert ez nem így működik.

Én jelenleg 44 kg vagyok, 164 cm magas. Ezt a 44-et is nehezen kapartam össze, ebből mondjuk jelentős az izomtömegem.

2 éve vagyok anorexiás, vannak durvább időszakaim és vannak stagnálósak. A stagnálás időszakában is alap a kalóriaszámolás és az étkezés okozta stressz.

8 hónapja nem ettem főtt ételt, néha próbálkozom, de teljesen tönkrecsesztem már a szervezetemet, így ilyenkor hasfájás, hányinger, minden van.

Van egy 11 éves fiam és mellette 2 munkahelyen is dolgozom, emiatt próbálom tartani magam. Ha nem lenne gyerekem, szerintem már éhen haltam volna.

Szia! Nem, objektíven soha nem voltam túlsúlyos. Még régen, kiskamasz koromban rémisztgettek, hogy középiskolás koromban nagyon el fogok hízni (ezt máig nem értem, mire alapozták), és hogy milyen rossz lesz, ha csúnya megjegyzéseket tesznek majd rám az utcán. Ez nem történt meg, egész életemben soha nem voltam 58 kilónál több - csak lelkem mélyén elkezdtem nagyon rettegni attól, hogy meghízok. A fogyózás, illetve az evés-hányás agyrém csak hosszú évekkel később jött.

Köszönöm szépen a kommentedet, nagyon sokat segített!

Van oka, ez tény.

Ha megnézed az eredeti vallomást is, a hozzászólásokra írott válaszaimat is, akkor talán érthető, miért nemhogy nem tudok egy dekát sem felszedni, hanem akármennyire is nem néz ez ki jól, valahogy mindig látok magamon leadni valót.

Az benne a legrosszabb, hogy valahogyan mégis biztonságérzetet ad. Függök a fogyókúrás kajáimtól, miközben pl. tegnap este három darab almáspite-receptet megtanultam, annak ellenére, hogy ha lenne itthon almáspite, hozzá sem nyúlnék, és örülnék magamnak, amiért meg tudom állni. Vagy, sokáig voltam 47 kiló körül, aztán amikor a nyáron csúnyán elrontottam a gyomromat és lement rólam egy kiló, akkor örültem, hogy jó, akkor ezt meg kell tartani (pedig értem, hogy már a 47 is kevés volt).

Komoly teljesítménynek élem meg, hogy még mindig nem őrültem meg :)

Ez tény. Tisztában vagyok a várható következményekkel.

Még egyszer köszi szépen!

Sajnálom,, de nem mész vele semmire,,azzal inkább ha dokihoz mész,,amíg nem visznek.

Nem paráztatni akarlak,,de csak egy darabig vehetsz ki a szervezetből ,,aztán megbosszulja.

Szóval hajrá,,emeld meg a sejhajt és lépj magadért:)

Neked is köszönöm szépen!

Ez nem szép karcsúság. Egyáltalán nem néz ki jól. Érzem a csontjaimat, kicsit be van esve az arcom, minden cuccom lötyög rajtam.