Nem tudok dűlőre jutni a múltjával (beszélgetés)

Na szépre kerekedett ez a fórum! Tetszenek a hozzászólások. És igenis el kell dönteni, hogy szex vagy szeretkezés. És igenis lesz kutyából szalonna!

A párom is minden nőt megkapott, akit akart, viszont azok csak strigulák voltak. Viszont én már számítok, ezért nem félek a megcsalástól. És szerintem így 8 év távlatából mondhatom, hogy megváltozott.

"egy illetlen helyen szeretkezett,egy lánnyal"

Elég durva, na de hogy még csúnya is volt a lány :-D

"Isten országa bennetek van,nem fából és kőből épült házakban.

Hasítsd szét a fát,és én ott leszek,emeld fel a követ és megtalálsz!"

(valahogy így?:)

Amúgy mi a rossz abban,hogy templomkertben?:P

Én keresztény vagyok,hiszek Istenben,de megtenném a szerelmemmel én is,ha épp nincs más lehetőség.

És bárhol másutt is.

De nem alkalmi partnerrel,hanem azzal akit szívből szeretek.

Kedves Norci!

Vannak az életben súlyos és kevésbé súlyos hibák/szépségtapaszok egy ember életében.

Biztos vagyok benne, ha a te múltadat megkapargatná valaki, vagy a szüleidét, ha annyira fiatal vagy, ott is találna valami olyasmit, amin rágódni lehet.

Egy dolog nem fér a fejembe.

Megtudtál róla dolgokat. Ez így nem igaz. Csak akkor tudok meg "dolgokat" valakiről, ha nyomozok/nyomoztatok utána.

Ha ennyire sem bízol benne, akkor Teréz anyát javasolnám, talán az ő élete sem szeplőtlen.

"Egyébként meg ez focipályás szeretkezés nem hiszem,hogy annyira szégyenteljes lenne.

" Ez szerintem sem szégyellniveló.

És nem is kell egyből elmondani mindent.

De ha igazán fontos nekünk valaki,akkor egy idő után már lehet beszélni sokmindenről,ideértve a múltat is.

Ha valaki nem őszinte,és nem tud bármiről nyíltan beszélni,ott gond van,és lesz a jövőben is.

Nem tudom más hogy van vele,de énnekem nem kell olyan ember,aki bármit is elhallgat a múltjával kapcsolatban.Én sem hallgatok el semmit.

Ja még ide... Hát volt az én páromnak egy régi csaja, illetve csak plátói szerelem volt, de én baromira féltékeny voltam a nőcire. Mit csináltam? Meghívtam magunkhoz vendégségbe, mint a férjem "barátját". Ahogy ott volt, valahogy tök jól telt az idő, jóban is lettünk, elmúlt a féltékenység... pláne, mikor megláttam a lábfejét:-))) Nem vicc, hát mondom, én ilyen lábú nőre nem lehetek féltékeny. Annyira vicces csülkei voltak, ronda körmök, ormótlan lábujjak - szóval lehet, hogy hülyeség, de én akkor tudtam azokat a hülye gondolatokat elengedni.

A férjem meg értékelte, hogy milyen "jó fej" vagyok, amiért érdekelnek a barátai...:))

(A csajszival amúgy azóta is jóban vagyunk, jobban tartjuk a kapcsolatot, mint ő meg a férjem, bár tudom, hogy néha váltanak egy-két sms-t, de már nem zavar.)

Fiatal vagy, temészetes, hogy agyalsz, féltékeny vagy, azt hiszed, olyan fontos, hogy mi volt előtted. Egyáltalán nem fontos, ennek csak te tulajdonítasz jelentőséget. Ne forgasd be magad, mert az örökös gyanakvás meg fogja mérgezni az egyébként jó kapcsolatot.

El kell fogadnod, és meg kell értened, hogy a fiúd nem egy kisbaba, akinek még nincsen múltja, hanem már szerzett jó-rossz tapasztalatokat más lányokkal. (A fiúknál amúgy ez presztizs kérdés, hogy minél többel...de most nem ez a téma).

El kell döntened, hogy így szereted-e, ezt az embert szereted-e, vagy örökké változtatni akarsz rajta. Mert ha az utóbbi, akkor legjobb, ha keresel egy szűz fiút - aki meg pont azért nem fog kelleni:). A szűz fiú meg később bolondulna meg. Örülj, hogy boldogok vagytok, RÁ koncentrálj, ne felesleges dolgokra.