Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek 2. (beszélgetés)

Nagyon örülök,hogy jó irányba indultál az élet utadon,csak pozitivan gondolkodj és sikerülni fog minden amit el terveztél.

Eddig csak olvastalak benneteket,mert mindenki biztató dolgokat irt neked,nekem nem volt már mit hozzá füznöm cikkedhez.

Sok sikert kivánok nektek/neked.

Kivánom neked még,hogy legyen erőd mindent végig csinálni,és ne add fel soha semmiért a céljaidat.

Egyszerre válaszolok mindenkinek.

A válás? Nehéz hiszen vannak jó napjaink, főleg mióta nem járnak anyósék és én sem járok.

Nehéz hiszen a gyerekre gondolok, hogy az autizmusából kifolyólag ezt hogyan viselné?

Nehéz, hiszen hova megyek, mit csináljak és hogyan?

Egyenlőre azt tudtam tenni, hogy kiállok magamért már előtte is, megbeszélem vele mit kéne másképpen csinálni és néha úgy is tesz. Szabadabbá tettem magam, az az hét közben nem nagyon beszélünk, délutánonként iskolába járok, így neki kell elhoznia a gyereket és vele lenni este 7-ig, így többet van a gyerekkel is és nem számolok be mikor hova megyek, de őt sem kérem számon, ami mind kettőnk jobbat tett, hét végeink jobban telnek. No persze itthon még mindig egy gyufaszálat nem tesz arrébb, de ezt már megszoktam.

A gyermekem hála az ovinak és nekem, nagyon jó irányba halad, egyre önállóbb, ügyesebb.

Én mióta a cikket írtam, a depresszióból nagyon nehezen kilábaltam. El sem kell mondanom, hogy olyan érzés volt mikor kijöttem belőle, mintha előtte hónapokig drog hatása alatt lettem volna.(sajnos tudom milyen), egyszer csak tisztán láttam.

3 hete nem szedek gyógyszer a pánik rohamaimra sem. Le kell szokjak róla, nehéz ha még néha rám jön és ott van a konyhába én meg csak mondogatom magamnak, nem veszed be, mindjárt jobb lesz és valamivel elterelem a gondolataim pl: tanulok!

Eljutottam oda is hogy tudok aludni, és végre az első pár órát mélyen így csak hajnalba kezdek álmodni.

Úgy gondoltam le kell szokjak a gyógyszerektől, mert az nem én voltam és annyira sokat híztam, hogy az egészségemre káros már.

Most tanulok végre van egy kis célom ( a gyógypedagógia) és nem adom fel ha 40 évesen de meg lesz a diplomám.

Levágattam a hajam, színt változtattam, már ettől nagyon nagyon jól vagyok.

Új kapcsolatokat próbálok kiépíteni magam körül, olyan emberekkel akik pozitív hatással lehetnek rám.

Nehéz ennyi év depresszió és pánik után talpra állni, de igyekszem. Még az anyagi része van amit helyre kell hoznom, de sajnos, az nehezebb dolog lesz a házat megmenteni.

De rajta vagyok, hiszen a férjemtől el is vihetik, mert a bankba nem képes bemenni, (sajnos ez az ő hitele én nem szerepelek rajta és a ház is az ő nevén van, mikor a hitelt fölvette papíron külön éltünk, sejtitek, hogy ki miatt?-anyó), így elég nehéz de már jó úton járok.

Egy szó mint száz, miután csak ki írhattam magamból jobban lettem és miután így bátorítottatok, az még adott egy lökést és remélem ezekkel a néhány bátorító mondatokkal még erősebb leszek.

A könyvek:

nagyon nagyon sok könyvet elolvastam mostanság és az életem során, köztük a Nő című könyv is.

Apám szép volt,és különböző önéletrajzi pszichológiai könyvet, a legjobban ami megfogott a Bánatkő című könyv, akkor jöttem rá, nekem nem is olyan nehéz, mik ezek a történetek hozzánk képest, az én fiam nagyon jól van és hála égnek alig látható rajta az autizmus jelei.

Akkor miután végig olvastam sírva a könyvet jöttem rá, a többit én alakítható, ha a betegségeket nem is, de javíthatok az életünkön, az életemen, a sorsomon.

Szóval köszönöm nektek, hogy meghallgattattok engem.

Szia,

Szinte egytől egyig egyetértek az előttem szólókkal, ill mindenkivel kivéve egy mondattal, hogy a váláson gondolkodj..... Szerintem ne gondolkodj a lehető leg hamarabb válj el! Most mondhatnám én is, hogy sok dologban hibás vagy amiért így alakult az életed, de gondolom erre már Te magad is rájöttél! Azon kívül ami volt elmúlt felesleges lenne azon rágódni, hogy mit tennél most másképp, mert nem tudod visszafordítani az idő kerekét. Egy azonban biztos mégpedig az, hogy nem kellett volna feleségül menned ehhez az emberhez... de persze ezt is csak mi kívülállók látjuk, hiszen aki benne van az érzelmeket táplál a szeretett férfi iránt és ez meggátolja a racionális döntésben. De az is igaz, hogy csak ebben az 1 dologban tudsz változtatni a múlton. Válj el amíg még nem késő. Szenvedtél már eleget, itt az ideje, hogy jobbra forduljon a sorsod. Sok erőt, kitartást és még ennél is több szerencsét kívánok neked, MEGÉRDEMLED!

Szia,nagyon nehéz dolgokon mész keresztül,a kiút pedig ezekből nyilván nem igen látszik, de biztosan van.Először is hitet kellene gyakorolnod, hogy új erőre kapj.Én hiszek Istenben és hiszem, ha elmondom neki mi bánt ő majd válaszol, így vagy úgy, de gondoskodik rólam.Rólad is!!

Kívánom, hogy legyen pálfordulat az életedben és hogy a kisfiad is meggógyuljon veled együtt!

Dr. Csernus Imre: A Nő

OLVASD EL!!!!!! MINDENKÉPP!!!!

Sok mindent másképp fogsz látni, rávezet dolgokra, hidd el!!!

Autista gyerekeket támogató alapítványt még nem kerestél meg vagy más, szintén autista gyermeket nevelő szülőket? Nem hiszem el, hogy nem kapnál valahonnan támogatást! (Ha már a családodra nem számíthatsz...)

Kitartás, az én szememben egy hős vagy, bár tudom, ez most édeskevés neked!

Én is küldök Neked egy nagy nagy ölelést! Szedd össze magad és váljatok el. Igaza van az előbbi hozzászólonak, hogy ne várd meg még a Férjed szól, mert az még rosszabb lesz!

Nagyon drukkolok Neked, és kívánom, hogy ezután máér csak jó jöjjön! Kitartás!!

segiteni csak egy nagy virtualis olelessel tudok, azt viszont kuldok kettot is!

Eros vagy, eddig is az voltal, es ezutan is az leszel. A gyerekedert, ha mast nem.

ha valahol nem ugy bannak velunk, ahogy azt mi szeretnenk (meg akkor sem ha mar jeleztuk hogy igy nekunk nem jo), akkor arrebb megyunk. az a valas meggondolando.

Nem is tudom mit lehet mondani ilyen hosszú lista végén, amikor az ember is szembesül azzal, van bajom, de mégis kevesebb és jobb, mint a Tiéd.

Azt, hogy bírni fogod, hiszen eddig is bírtad, még sokan elmondják majd.

De, ehhez a saját részedről kell annyi energia és erő, amivel csak Te tudsz rendelkezni és bánni.

A házasságod? Talán jöbb lenne, ha elválnátok, van ismerősöm, aki szinténmár 20 fölötti autusta gyermekét neveli, férje ott hagyta, nem tudott mit kezdeni a beteg gyerekkel, szóval ne várd meg, míg a párod mondja ki, mert az Neked is fájdalmasabb lesz.

Lépj elé a dolgoknak, ettől kicsit erőre kapsz és nem vagy hibás, hacsak abban nem, hogy ilyen sok gonddal az elején már, mégis hozzámentél ehhez a férfihez.

De hát ez van.

Sok embernek, családnak, nem segítenek, sem a saját, sem a másik család, ezért muszáj lábra állni egyedül és sokkal boldogabb is a dolog, mert büszke lehet, hogy ezt mind egymagában, egymagukban érték el.

Vigyázz magadra és a kicsikédre.

Lehetsz még az életben boldog, nagyon boldog, csak merj kilépni ebből az ördögi körből.