Nem hiszek benne, hogy mindenkinek létezik olyan munka,... (beszélgetős fórum)

De az, hogy milyen képességei vannak egy gyermeknek már akkor megfigyelhető és a szülők, tanárok segíthetik abban, hogy ezeket fejlesszék, kibontsák - míg a gyermeket is érdekli.

Egy gyermek mindíg tudja mi akar lenni. Tűzoltó, katona, vadakat terelő juhász vagy éppen kukás. Én először revütáncos (sok musicalt néztem a tévében). Később állatorvos, majd régész. Most, ha még lesz időm kitanulni, asztalos szeretnék lenni.:)

"új mobiltelefonodat bekonfigurálni"

Itt értsd úgy, hogy saját elvárásaidnak megfelelően beállítod a működését.

(a be igekötővel még én sem hallottam:) )

Köszönöm, hogy ezt így megfogalmaztad!

Az emberek elfelejtik (vagy eszükbe sem jut azon elgondolkodni), hogy ezért születtünk, hogy tanuljunk. Kezdve azzal, hogy megtanulunk beszélni, járni. Aztán megismerni más embereket, a történetétüket, megismerni magunkat. Az egész élet erről szól. Ha ebben nem hajt bennünket a kíváncsiság, a megismerés, tudás vágya, akkor nagyon kűzdelmes lesz az életünk.

Szerintem minden gyermekben ott van ez a kíváncsiság és elég korán felteszik a "Miért" kérdéseiket, csak idővel "el lesznek hajtva" az "erre, most nincs időm", "majd megtudod" válaszokkal.

Az iskolaredszerben szerintem szükség vagy bizonyos mértékig a lexikális tudásra. Ez adhatja meg az alapot egy általános műveltséghez, illetve indíttatást a további önálló kutatáshoz, tanulmányokhoz.

Igen, ha érdekel. De annyi más dolog van a világon, ami érdekelhet valakit.

Persze, tudom, hogy élnek olyan emberek, akik fikarcni késztetést sem éreznek bármilyen tevékenység iránt, csak a fajfenntartási ösztöneiket gyakorolják egész életük során.

Igazad van.

Nekem mondjuk olyan van, amit szeretek, de azért ha valami csoda folytán elmehetnék nyugdíjba, nem nagyon gondolkodnék.

Miért nem próbálod meg magad valami kwóedvedre való alkotó munkával, ami kikapcsol?

Kézműipar, agyagozás, horgolás, kötés?

El is adhatod a neten és még vállalkozóvá is válhatsz. Soha nem kell majd munkahely.

Ha lesz még időm, akkor asztalos leszek.:)

Úgy egyáltalán a munka szó , amitől kiráz a hideg.

Soha nem szerettem dolgozni.

Nekem a született feleség szerepkör tökéletes lett volna.

Az egyetem végére annyira meggyűlöltem a tanulást, hogy megfogadtam: soha többet. Egész gyerekkoromban azt hallgattam, hogy "tanújjjá'" Hát tanultam is mint a güzü, de igazán csak a humán tárgyak érdekeltek, azok meg nem vezetnek a siker-szakmákhoz...

Egyébként nem vagyok lusta, soha nem fogok otthon rohadni mosdatlanul és videojátékot nyomkodni mint itt egy bizonyos tag. A háztartást vezetni, főzni, takarítani, rendezkedni stb kifejezetten szeretek. Van is rá alkalmam mert 19 év után megint nincs munkahelyem. Olyan rossz volt a légkör az utolsó 1 évben, hogy csak azért maradtam mert nem volt más. Itt a környéken nem könnyű ám váltani. Addig se szerettem túlságosan a munkámat de az utolsó egy évben annyit "ugattak" belém, annyi - indokolatlan - támadás ért, hogy hagynom kelllett volna a fenébe az egészet. De mindig az voltam, aki nem hagyja magát, és beleálltam a vitákba. Megvédtem magam és elértem, hogy forrjanak a saját levükben, de a gyomorfekélyt és a generalizált szorongást biztos nem a legyek hordták össze... Most ott tartok, hogy egy pillanat alatt fel...szom az agyam mindenen és soha többet nem akarok olyan helyen dolgozni ahol minden senkiházi rajtam éli ki a mikrohatalmát. Nem bízom senkiben és ha nem lenne az anyagi kényszer, soha többet nem mennék munkahely közelébe sem.

Csak az első munkahelyem volt az, ahová a család paterolt be, merthogy katona család. De szerencsére nem egy adminisztratív munkakörbe.

Későbbiekben sem a pozíciók vagy a fizetés befolyásolta a választásaimat, hanem az, hogy milyen feladatokat kell ellátnom és mit tanulhatok meg. Mindig meg volt bennem a kíváncsiság, így mindig tanultam munka mellett.

IT területen rengeteg olyan képzés van, amit ha nem is dolgozik az ember benne, de segíti a kollektív munkát. Itt szükséges is folyamatosan tanulni, követni a változásokat.

Nekem is van ismerősöm, akire mondják, " minden volt már, csak akasztott ember nem". Könnyen lelkesedik és kiábrándul, ugyanez hobbijaiban is, pedig közel 50 éves.

Végülis aktuális pillanatban azt csinálhatta, amit akart, ma már úgysem szokás egy munkahelyen évtizedekre leragadni.

Nem azt írta, hogy másnak nem létezik...

Egyébként meg végezhetsz bámennyi tanfolyamot, ha a vele végzett munkát nem csinálod szívesen.

Ismerek olyat, aki állandóan tanul valamit, de hogy még nem teljesedett ki egyikben sem, csak keresi magát, az is biztos...

Ha úgy érezzük, hogy valami nem jó, tudatosan lapozunk, és tovább lépünk. ..az viszont halmozottan súlyos eset, hogy képes voltál még az egészséged is feláldozni?!

A világ azért van olyan állapotban, amilyenben, mert telis-tele van alvajárókkal. (...) A legtöbben öntudatlan alvajárók, minden tudatosság nélkül élik le az életüket.

Neale Donald Walsch