Eddig nem hittem benne, ma mégis úgy gondolom, létezik a természetfeletti (beszélgetés)

Bocsi hogy eddig nem reagáltam!

Köszönöm!!!!Én hiszem s tudom hogy halál után a lélek tivább "él" s vannak kik köztünk bolyonganak. Na jó lehet hogy ez egy filmbe illő mondat és lehet mások kinevetnek s őrültnek tartanak de szerintem léteznek emberfeletti erők!

puszi

Én a férjemmel álmodom rengeteget. Két éve váratlanul, fiatalon halt megy egy pillanat alatt.

Egyik álmomban azt mondta, hogy nem akartam meghalni csak így alakult, én rákérdeztem, hogy-hogy így alakult, de nem kaptam azóta sem választ, nem tudom ez mit jelenthet. Sok minden másról is beszélünk és olyan jó érzés mikor álmomban újra átölel.....Hisz akkor egy kicsit újra élem a régi életünket amilyen már sosem lesz, minden rossz Nélküle, nagyon hiányzik.

Kedves Ismeretlen!

Engedd, hogy a hétköznapjaitok menjenek tovább! Apud mindig vigyázni fog rád/rátok, pontosan tudja mi történik, de lélekben próbáld meg elengedni! Neki is fontos hidd el! Ja! Nem utolsó sorban: EMLÉKEZZ!!!:)

Klaudia! Próbáld meg elengedni édesapádat, mert nagy eséllyel azért van melletted, mert kötődsz még hozzá lelkileg. Őrizd meg az emlékeidet, gondolj rá áradó szeretettel és éld a mindennapjaidat tovább!

Tudod a lelkecskéje érzi: kapaszkodsz belé.

Had repüljön arra a gyönyörű helyre...beszéld meg vele, hogy elengeded a kezét:) Csak segíteni próbálok:) üdv

Kedves fórumozók!

Vallom, hogy a földi lét után nem szűnik meg a szerettetek a semmibe. Nekem is volt a nagyapával élményem, miután elment!!! Nálam járt megnyugtatni: éreztem az illatát, a lehelletét a fülemen, a hangját...Utána elengedtem:)

Egy gyönyörű, kiegyensúlyozott, békés, szép lelkiállapot szerű valamibe élünk tovább...és igen, együtt vannak a szeretteink ott. Az energiájuk néha-néha visszakukucskál felénk, hogy vigyázzanak ránk. Pontosan tudják, mi történik a szeretteikkel, a családdal az itteni világba. Valamiféle segítő súg nekik, kire kell odafigyelni, bár ami meg van írva, talán véghezvitetik. Emberi aggyal nem tudjuk felfogni, megérteni azt a valakit/valamit, amivé válunk. Amíg emlékezünk az elmentekre, addig nem szűnnek meg létezni! Gondoljatok rájuk szeretettel és ha iszonyú fájdalommal jár is a gyász, az elvesztése szerettünknek, engedjétek el őket, mert a léleknek muszály repülni:)

Ők is érzik ám, ha kapaszkodtok beléjük...ez valami olyasmi: amikor a kisgyermek nem akarja, hogy ott hagyjuk, de mégis el kell ugranunk valahová. Remélem értitek mire gondolok! Ha pedig meglátogatnak benneteket, higgyétek (bár nem megszokott dolog) el: Ő /Ők azok, és szeretettel teszik! Az álmoknak pedig higgyetek!

üdv:)

Igen misztikus dolgok ezek a túlvilággal való tapasztalatok! Én nagyon is hiszek ezekben a dolgokban. Nekem apukám halt meg pár évvel ezelőtt. Sajnos nem tudtam elbúcsúzni tőle mert kollégiumban voltam. De éreztem hogy nincs rendben minden (s korábra visszaemlé-kezve mintha egy hang mindig arra figyelmeztetett volna hogy készüljek fel arra a mondatra hogy apu nincs- idiótának gondoltam magam- hogy lehetek ilyen hogy ilyesmi jár a fejembe) Aztán anyu hívott és még a mai napig a fülemben csengnek szavai hogy apu nincs többé.

Majd pár nappal a temetés után otthon voltam egyik délután nem voltam álmos de erős kész-tetést éreztem hogy aludjak. Álmomban eljött hozzám. Az álom: álmomban felkeltem az ágy-ról és átmentem anyuhoz mert nagy zsivajra lettem figyelmes nem hittem a szemeimnek még most is érzem amikor rágondolok hogy majd kiguvad a szemem hisz apa ott ált előttem és a többiekkel beszélt. Majd elmondta hogy jól van megszeretgetett s hihetetlen boldogság vett körül. Megkértem akkor hogy többször ne jöjjön mert félek egy kicsit a túlvilágtól a múltban történtek miatt. Azóta álmomban csak 1X jött el (valamire figyelmeztetni akart de nem jövök rá a mai napig hogy mire). De többször volt hogy éjszaka felkeltem csak épp hogy kinyitot-tam a szemem és ott állt az ágyam szélén majd megnyugodva behunyom a szemem és alszom tovább.

én is megéreztem a nagymamámom,hogy meg fog halni.beteg volt.akkor már napok óta nem evett és ivott semmit.nagyon vékony volt.megsimogattam a hátát,szinte átértem a tenyeremmel.örülök,hogy el tudtam búcsúzni tőle.rá pár napra meghalt.utána nem sokkal álmodtam vele.arra emlékszem,hogy azt mondtam neki:De hiszen te nem is vagy öreg,hanem szép és fiatal!ő pedig azt mondta:tudom és csak mosolygott....

és még valami:a szobánkban van egy kép a falon a kislányunkról 7 hónapos korában és arról a képről mintha a nagymamám nézne,benne van a kislányom tekintetében ,arcában.hihetetlen.

Én is álmodtam a nagymamámmal mikor meghalt.Nem voltunk túl joban míg élt.A halála után azt állmodtam hogy az egéyz család kint ült a konyhában mint egy nagy családi ebédnél.Én bementem a szobámba és ott ült az ágyamon.Tudtam álmomban hogy nem él de nem éreztem félelmet.Bocsánatot kért amiért olyan roszban voltunk.Álmomban kibékültünk.Mondta hogy úhy küldték vissza,mert addig nem kelhet át...

Nem tudom ez mit jelenhet de ez má több mint 10 éve volt elflejteni nem tudom.De nincs bennem rossz érzés!!!