Nem érdemlem meg - volt már ilyen gondolatod? (beszélgetés)

Régen

Ma már más vagyok. :)

Teljesen jó a véleményed.

Szerintem is.

világszintű szakember (dr. Máté Gábor) "

Ő egy XXI-sz-i Freud Zsigmond. Értem ezt úgy hogy semmivel sem tud többet/rossz kifejezés ez/ mint Zsiga bácsi

Mert ezt írja

"A rák, a szenvedélybetegségek, sőt majdnem minden krónikus betegség visszavezethető a gyermekkori negatív élményekre és azok életünkre, viselkedésünkre és egészségünkre gyakorolt hatására"

Freud meg minden fóbiát stresszt a gyermekkori "szexualitásra", elfolytásokra vezetett vissza

Nagyon jó cikk Karinthytol

[link]

Ha egy lélekturkász beszélgetés közben rátér a szexre bizonyára talál valamit amibe beleköthet és máris megvan a stressz a fóbia a helytelen gondolkodás, az én-kép zavarának az oka

Baromság!

Szoval a pszichiátriával foglalkozók, csak véleményenyeket mondanak az emberi viselkedésröl, minden bizonyiték , vagy érdemleges gyógyitás nélkül

Bizonyára sok eset volt a negatívan sikerült az életemben

Káromkodtam egyet az életre és ment tovább a nap

Ha meg valami meglepően jól sikerült megveregettem a vállam és szintúgy ment tovább az élet

Soha nem rágodtam ilyen marhaságokon

Najó, ma már picit más a helyzet, de ez már így marad :)

A "megérdemlem - nem érdemlem meg" effektus tipikus és gyakorlatilag mindenkit érintő, az anyagi jóléttel összefüggő példája a "bölcs" szülői intelmek (fogalmuk sincs, hogy mekkora kárt okoznak gyermekük későbbi életében):

"A pénzért keményen meg kell dolgozni"

"Aki nem dolgozik, az ne is egyék."

"Nincs ingyen vacsora, minden falatért meg kell dolgozni."

"Nézd, gyermekem, neked az jutott, hogy sokat kell dolgoznod a megélhetésért."

Stb, stb. ...

Ha fenti mondatok akár egyikét, vagy ahhoz hasonlót úgy 3642-szer elmondanak egy gyereknek mondjuk 3-tól 16-éves koráig "csupa jó indulatból", akkor az az ember már a közelébe sem juthat olyan lehetőségnek, hogy a jólétét egyéb módon biztosítsa, mint kemény munkával.

Szándékosan nem említek meg itt "egyéb" módokat - és természetesen nem illegális dolgokra gondolok! Ez fontos.

Megszólítva érzem magam. :))

(az önbizalom ügyben még a világszintű szakember (dr. Máté Gábor) véleménye sem tudott meggyőzni... :))

.......

De vegyük teljesen komolyra!

A "nem érdemlem meg" effektus az nem a "felszínen" működik.

Nem olyan, hogy pl. veszel egy sorsjegyet, lekaparászod, és rajta van hogy nyertél 1 millát és ekkor rögtön az jut eszedbe, hogy: Basszus, pedig ezt nem érdemlem meg! :DD Marhára nem erről van szó!

Arról van szó, hogy amiről a tudatalattid úgy "tudja", "úgy tanulta meg", hogy nem érdemled meg, azt távol tartja tőled, a tudatalatti szintem "megóv" attól", annak lehetősége meg sem jelenik az életedben.

.........

Mondok egy eklatáns példát.

10-14 éves lány, akinek nem erőssége a rendrakás, folyamatosan azt hallja a szülőtől: "Ha ilyen rendetlen, trehány vagy, akkor soha nem érdemelsz meg egy rendszerető férjet."

(Megtörtént eset!!!)

A hölgy 32 évesen rendmániás tünetekkel jelentkezik kezelésre.

Mi a panasza? A második férjével él és egyszerűen már ezzel sem tud sokáig együtt lenni, mert olyan rendetlen ember, hogy egész nap utána rakhat rendet."

(Csak nagyon röviden, mi történt? A delikvens szeretett volna egy rendszerető férjet, ezért fokozottan figyelt arra, hogy "rendes" legyen, és bár valójában már tudatosan nagyon rendszerető volt, a tudatalattija 2x is "rendetlen" férjjel hozta össze, mert a partner választáskor a tudatalattija már be volt programozva: "soha nem érdemelsz meg egy rendszerető férjet".)

A tudatalattid sokszorosan erősebb az életkörülményeid megválasztásában, mint a tudatos oldalad.

A gyermekkorból hozott "mit érdemelsz meg vagy mit nem", az sajna végigkíséri az életedet - hacsak nem változtatsz rajta. Ha egyáltalán tudsz róla, hogy van ilyen befolyásoló tényeződ...

Nem érzem magam átlag felettinek, de soha a büdös életben meg nem fordult a fejemben, hogy ez vagy az azért nem sikerült, "mert nem érdemlem meg". Voltam depresszióban is, de akkor sem volt ilyen gondolatom.

Ez megint egy nyakatekert látásmód, mint az objektív önbizalom.

Azt hiszem nem lehet csak egyik oldalunkról beszélni a másik említése nélkül. Ez a két állapot/érzés/viselkedés még egy emberben is fellelhető bizonyos szituációkban vagy életkorokban.

Sajnos, a ma embere azt gondolja, hogy neki mindenhez jussa van pusztán azért, mert megszületett és mint ahogy írtad, mert mindig jobbat akar magának.

Ezt láthatjuk a tizenéveseknél, akiknél életcél, hogy celebek lehessenek.

Senki nem akar már olyan szakmát tanulni, ami valódi értékteremtő szakma (asztalos, kőműves). A legtöbb diplomás a kommunikációs szakon végez (alibidiploma), de nem tud helyesen írni.

Egyre igénytelenebbek és tartalmatlanok az emberek.

Azok, akik alul értékelik önmagukat ezeknek lesznek prédáik.

Nem szeretek hosszan írni, itt be is fejezem.

Amaunet, ez egy nagyon tisztán látó hozzászólás.

Köszi.

Már úgy 10 perce értelmezem.

Érdekesen összeveted a "nem érdemlem meg" és az "én vagyok a király" effektust.

Így érdemes beszélgetni.:)

Számomra nehezen elképzelhető, hogy aki nem ösztönlényként éli az életét, annak ne jutottak volna hasonló dolgok eszébe.

Hány olyan topikot olvashatunk akár csak itt is, ami az emberek (ahogy írod) helytelen önképéből táplálkozik.

De kiegyensúlyozza ezt azoknak az embereknek a száma, akik viszont magasan fölé helyezik magukat másoknál. A XXI. század emberét azt hiszem jobban jellemzi az a gondolat, hogy ő "megérdemli".

Azt hiszed, hogy a világ folyásában játszik valamit a te önvádad?

A világ folyásában nem, de a te életed alakulásában nagyon is jelentős tényező. Nagyon is visszahúzó tényező.

Az ember önértékelése az egyik legmisztikusabb tudomány.

Azért misztikus, mert semmi szabályt nem lehet felállítani - kivéve a "kulcs" szabályokat.

Hogy lehet egy embernek, aki a legjobbat szeretné mindig magának az életben - és ez a legtermészetesebb dolog -, olyan gondolata, hogy ezt nem érdemlem meg.

Pedig a lelki problémák egyik leggyakoribb oka ez.

A "bűntudat" és az "ezt nem érdemlem meg" kéz a kézben jár.

----

Ha bátorítani szeretnék egy embert önmaga elfogadására, akkor ott kell kezdenem, hogy megtudjam, szerinte mit nem érdemel meg.

-------

A lelki deficitek, az ilyen jellegű problémák 90%-a önmagunk nem elfogadásával, helytelen önképünkkel van kapcsolatban.

----

A "nem érdemlem meg" - annyira gyakori az önértékelési zavarral küzdők esetében, hogy ha ezt átértékeljük, 80%-os a gyógyulás.

----

Volt amikor te így gondoltad?