(Nem) a ruha teszi az embert? (beszélgetés)
Nálunk érdekes a helyzet, a férjem "melósruhás", villamosmérnök de saját vállalkozása van, és ő is dolgozik, nem teheti meg, hogy csak dolgoztat.
Úgyhogy nap közben a városban simán melósruhában rohangál, ügyintéz (bank, posta, munkaügyi központ ha alkalmazott kell). Van, hogy engem is a "hóna alá csap", mert ilyenkor két ügyintézés között megejtjük a bevásárlást (én is itthon dolgozom, de könyvelőként). Ebből kifolyólag én átlag ruhában vagyok, ő melósban, mondjuk sose láttam, hogy vele ezért lekezelően bántak volna bárhol. (Méregdrága butikokba nem járkálunk, az átlag ügyintézésre gondoltam.)
Elég nagy baj, hogy a mai világban tényleg a ruha teszi az embert.
Amúgy számomra a műköröm közönséges. Tényleg igényes nőkön még nem láttam.
Pont ezért lepett meg a kijelentés.
Mosogatok naponta. Na jó hét közben nem túl sokat, mert 3-an vagyunk és főzés főleg csak hét végén van. Vasárnap megcsinálom a körmeimet (reszelgetem, lakozom, stb.) és következő vasárnapig szépek a körmeim. Persze én nem növesztem hosszúra, de nem a mosogatás miatt, hanem mert sokat gépezek és zavar.
Tehát nem csak a műköröm a szép és ápolt, hanem a sajátunk is szép. Ezt is lehet színezni, díszíteni.
És valóban, ettől nincs időtúltengésem, de belefér az időmbe simán.
Mindenkinek arra van ideje, amire akarja, hogy legyen.:)
Nekem nem az ütött szeget a fejemben, hogy miért hordaná mindenki, hanem a skatulya határa.
"ma már nem csak a plázacicák viselik, hanem mindenki akinek nincs ideje a mosogatás helyett körmöt lakkozni."
Vagyis ha én lakkozom a körmöm, akkor időtúltengésben szenvedek? Vagy nem mosogatok? (Nem mintha egyik szükség, másik dicsőség lenne.) Gumikesztyű? Egy hadsereg után is el lehet mosogatni vele, a színes, mintás körömnek sem lesz baja, ill. jelentem, a házilag bepöttyintett műkőnek sem, és a bőrt is kíméli. Még továbbmenve, a teljesen natúr kezet és köröt sem bántja.
Szerintem nem a márka teszi az embert feltünővé,hanem a stílusa,hordjon bármilyen ruhát magán,és tudja azt viselni.
Mellesleg a tiszta ruha fontosabb,mint a rajta látható márkanév....
Én egyformán viselkedek mindenkivel. Nem érdekel, hogy a nadrágja pl. 30 ezer forint, főleg akkor nem ha úgy sem áll jól neki.
Sosem tudott meghatni, ha valaki a címkékre játsza az eszét.
Ezzel sem értek egyet.
Nem attól jól öltözött valaki, hogy 150 ezer forintos az öltönye.
Csak egy ballagás: ugyan az az öltöny az összes fiún az osztályba és mégsem néz ki benne jól az összes. És miért nem? Mert nem olyan a megjelenésük, nem tudják viselni.
Én meg azért hordom a régebbi nadrágjaimat is pl. mert szeretem őket, jól állnak. És általában nem olyat veszek, ami kimegy a divatból 2 hónap alatt.
Szerintem a jól öltözöttség pénzfüggő dolog, nem tudom hogy vagytok vele...
Mikor mit engedhet magának az emberfia, olyan ruhát vesz. Van olyan cuccom is (nadrág pl.) ami több éves, ki nem nőttem de még mindig hordom mert nincs pénzem vadonat újra. :\
Biztosan számít (valakiknek) a ruha,de én büszkén simulok a munkásruhába öltözött férjemhez (aki munkából jön éppen) a környékbeli boltban is és nagyon élvezem a képmutató majmok fejét ahogy elképednek az összképen! :-D
Igazából nekem fel sem tűnik ha valaki vállalja az utcán is ,hogy fizikai munkát végez.
Az már rosszabb amikor egy "öltönyös" tárgyalásra valaki melegítőben vagy agyonhasznált farmerben érkezik. (van amikor nem illik!)
El nem tudom képzelni, hogy hol jártok,hogy hol néznek le így embereket.
Én sosem öltözök úgy márkásan, hogy lássák a ruhám drágaságát. A címkéket rögtön leszedem, ahonnan lehet, mert nem szeretek hirdetőtábla lenni. A reklámért fizessenek, ingyért senkit nem reklámozok:)
Én akárhogy öltözök mindig kedvesek velem, sosem néznek le, sosem küldenek el az olcsó cuccokhoz, stb. Még sosem szóltak rám, hogy ne fogdossam a ruhákat és akkor is nagyokat köszönnek, ha a vásárlás nélkül megyek ki a boltból. Annyit meg sosem változtat rajtam egy fodrász (mert mindig ápolt a hajam), hogy utána magukból kifordulva viselkedjenek velem.
Igen valaki írta, hogy számít a megjelenés. Szerintem is nagyon számít, a ruha meg annyiban számít, hogy annak szépnek, tisztának, ízlésesnek kell lennie és akkor nincs miért ez alapján kategorizálni.
Lehet szép is igen, de miért is viselné mindenki?
Nekem sosem volt és nem is lesz.
Szépek a körmeim és mosogatok is.
Erdélyi vagyok....Romániában élek...azóta kell mindenhol kitenni az árakat, amióta beléptünk az EU-ba. Addig is ki kellett, de még elment.
Tavalyelött Skóciában nyaraltam. A legkisebb szendvicsnek is kint volt az ára. Londonban is. Nem is tudom, miért ne lenne természetes ez. A vásárlók töbségének számít az ár. Ha ennyi megveszem, ha amannyi nem veszem meg.
Tuti, hogy ki vannak rakva, mert tényleg rendesen büntetnek ezért is. Vagy az említett módon, vagy egy kicsi "kirakóson". Egy sín, amiben lehet cserélni a műanyag elemeket, amin számjegy vagy teli színezés van. A ruháknál inkább a nyomtatott lista szokott lenni, mert több darabnak kell szerepelni, az utóbbi egy-egy modelles, készletes áru mellett szokott lenni (pl. cipő, porcelán).
Igazából azért sem feltétlen feltűnő, mert valaki ki sem tudja olvasni a kirakatból, de abban már nem lehet belekötni, mert nem az üzlet hibája, ha rossz a fogyasztó szeme.