Neked mi a legnehezebb dolog a fogyókúrában/életmódváltásban? (beszélgetés)

a legnehezebb az volt, amikor a mérleg meg sem mozdult napkoig pedig szétedzettem az agyam és a kajára is odafigyeltem,de az elmúlt hónapok során rájöttem h a türelem rózsát terem és a kitartó munka mindig meghozza várva várt sikert. most már nem görcsölök úgy, mert többet is fogytam, mint amit szerettem volna, de ettõl függetlenül mindent ua csinálok tovább. beálltam erre az életformára.

kitartás mimdenkinek!

Igen, tudod, erről olyan nehezen is mondanék le.

(Max. a vacsorához majd odaülök egy gyógyteával, de akkor is ott leszünk az asztalnál mind a hárman.)

Mert nekem nem jó a hét-negyed nyolcas vacsi, ez tény.

Nálam az, hogy a lányom IR-es, tehát ő cukorbeteg diétát tart, 3 óránként eszik napi ötször.

Így az utolsó étkezés (mivel családilag szeretünk egyszerre ebédelni és vacsizni), szóval a vacsi hét-negyed nyolc körül van.

Jómagamnak is fogynom kellene, de nekem más módszer jön be, rólam akkor olvadtak a kilók, amikor fél 6 után már nem ettem. Így a közös családi vacsinak lőttek:(( Viszont ha meg egy-fél kettő között ebédelünk, utána azért fél hatig kellene nekem is ennem valamit, az meg olyan fura nekem, hogy bekapok egy szendvicset "soron kívül", család nélkül.

(Aztán van, ahol ki mikor megéhezik, akkor eszik, ott ez az időbeli egyeztetés nem gond, de nálunk a három főétkezéskor mindig a kis család együtt van, szóval bonyolult.)

Nem egészen értem a két fele főzést, de azt hiszem, ez világnézeti probléma, mintsem táplálkozási. Szerencsére én konyhai téren elég szabad szellemű és kísérletező családban nőttem fel, bármit megkóstoltak, amit főztem, és el is szokott fogyni. Vagy nem, de ez ritka volt. Ha valaki éhes maradt esetleg, akkor ment, és kinyitotta a hűtőt.

Mióta a férjemmel élünk, azóta az a rendszer van, hogy kb. ugyanazon a koszton vagyunk itthon, csak ő megeszik mellé egy-két szelet kenyeret. Néha főzök olyasmit, amit nem szeret, mert úgy megkívánom, de abból nem csinálok ügyet, hogy a kényes ízlésének nem felel meg. Van két keze, én is ledlgozom a magamét, ha neki nem jó, akkor szabad a pálya.

Azt leszámítva, ha a zember naphosszat robotol, és a neje otthon várja, én nem látom indokoltnak a kétfele főzést. A gyerek meg akármilyen diktatórikus módszer, egye, ami van. Én sem akartam főzelétek enni, meg zöldség levest, meg ki tudja mit. Utólag már tudom miért kellet. Nem haltam bele, nem letem lelki beteg, és pár dolog, amit a szervezetem nem bírt, az úgyis kiderült.

Szia Mindenki!

Nekem az a legnehezebb,hogy csak akkor egyek,ha valóban éhes vagyok.

Kitartás, ellenállás, türelem... :)

Kitartani, ha stagnálok, és az elhatározás mellett + tornát nem abba hagyni

Ellenállni a bűnbe vívő dolgoknak

Türelem, mert nem egy hét alatt fogyok le :D

én rendszeresen eszem csokit és sütit, elég hízékony vagyok, azonnal meglátszik , ha nem figyelek oda, mit eszem. mostmár hónapok óta 50 kg alatt vagyok, csak az egyéb szénhidrátokat korlátozom (tészta, péksütemény, kenyér)

nyilván sütemnyből sem egy tálcával eszem.

Nekem legnehezebb a mertekletesseg tartasa.

Vagy minden vagy semmi, leginkabb igy mukodom :(