Ne tedd tönkre magad, élj egészségesen! Rólam, őszintén.

Nyár volt, nagyon meleg. 2011-et írunk. Boldogságom határtalan, csinosnak érzem magam! Eljött a kis öcsém ballagása! Nyitom a kétajtós szekrényem ajtaját, és keresem a leginkább hozzám illő öltözetet. Keresem, keresem, keresem... Túrom és túrom, a végén kidobom! Semmi sem áll jól! - hangosan kiabálom. A párom és az édesanyám, a segítségemre sietett, hogy biztosítsanak arról, hogy de igen, jól áll!

Felöltöztem egy kék és mintás egyberuhába. A ballagás elkezdődött. Néztem, hogy mi az emberek reakciója az általunk választott ruhadarabra. Visszajelzés arra, hogy tetszik valakinek nem volt.

A ballagás véget ért. Éppen a párommal elöl haladunk, míg a család többi tagja a hátunk mögött kullog. Egy mondatot sikerült elkapnom a beszélgetésükből: - Milyen erős lábai vannak! Tudtam, hogy az enyémekről beszélt. Hátrafordultam, s megkérdeztem: - Tessék? Ők semmit nem válaszoltak.

Ha hiszitek, ha nem ez a sztori, ami beindította az akaratomat a fogyókúra terén!

Tudtam, nehéz út áll előttem, hiszen szeretem az édességet, és minden finomságot!

170 cm vagyok, és 65-66 kg voltam! Persze ez nem hangzik oly vészesnek, de sajnos az volt! Valahogy nem jól oszlott el a tömeg a testemen. Sírtam rengeteget, órákat, napokat rontott el a kedvem.

Sokat olvastam különböző diéták után, próbálgattam őket.

Az első diétám egy drasztikusnak mondható volt. Ez a Level diéta. Sok mínuszt ígért, 1-2 hét alatt. Ez tűnt a legkézenfekvőbbnek. Elkezdtem. 3.napban jártam, amikor már szédültem az éhségtől, hiszen 300-500 Kcal-nál nem volt több a bevitt energia. Ez drasztikus!!!

Tehát 3. napnál abbahagytam hiszen, rosszul voltam. Persze megszabadultam 1,5-2 kg-tól. De azt nem nevezhetjük tartósnak, maximum a vízveszteség, és a nem evés.

Nézelődtem rengeteget interneten, míg a KALÓRIASZÁMLÁLÁSRA nem bukkantam.

Nagyon tetszett, hiszen én alakíthatom a saját étrendemet, persze módjával. Ehhez kellett egy alapanyagcsere kalkuláció, ami 1400-ra jött ki.

1500 Kcal-os étrenddel kezdtem a diétám. Kihagytam a kenyérféléket és a tésztákat, természetesen az édességet is! Tetszett a diéta, és 1 hónap után a mérleg mutatott változást! 3kg-ot fogytam, ami normális!

De ekkor...Elszállt alattam a ló. Elkezdtem csökkenteni a bevitt kalóriamennyiséget, elsőnek 1300-ra utána 1000-re és szépen 800-ra. A kilók csak úgy peregtek lefele.

Már 600 Kcal-nál járhattam. (Ez kb. 3. hónapban lehetett). Már 56 kg lehettem.

Nem voltam elégedett, és még nagyobb depresszióba estem, mint még mielőtt elkezdtem fogyókúrázni. Ingerült voltam, és dühös. Szinte nagyobbnak éreztem magam, mint akkoriban! Hiába voltak ott a kifogyott nadrágok, nem elég bizonyíték volt nekem.

Lassan már 500 Kcal-nál jártam.

A menzesz ideje eljött, vártam és vártam és vártam. Nem jött meg! Ebben az időszakban a párommal összevesztünk, illetve én voltam a kezdeményező (a diétám végett). Terhes vagyok? Tesztek hada következett, negatív volt mind. Nőgyógyászat, ott is vérkép. Negatív minden. A menzeszem 4 hónapig nem jött meg az őrült diétám miatt! Az egészségem forgott kockán már 54 kg-nál.

A hiúságom eluralkodott az egészségemen. Nem érdekelt! Időközben a párommal kibékültünk, és összeköltöztünk. Amikor meglátott, közölte velem, hogy nagyon vékony vagyok! Neki sem hittem. Már 52 kg voltam!

Jött egy nap, amikor a barátainkkal együtt ettünk. Csodák csodájára képes voltam normálisan enni. Ez így folytatódott 2 hétig. Ráálltam a mérlegre és megint 54 kg-ot mutatott!

Azt hittem sírva fakadok, hogy kövér vagyok! (Persze közöm nem volt hozzá.)

Megint jött a diéta! Volt, hogy egy nap 2db almát ettem meg! 300-500 Kcal-nál nem lehetett több! 50kg-ra lefogytam.

Nicsak! A hajam őrülten hullik! Erőtlen, s fénytelen! Vajon mitől lehet? Nem mástól, mint a diétától. Mindazok, akik eddig azt mondták, húsos vagyok, szörnyülködve néztek rám, hogy ez kezd beteges lenni, vagy már az! Sokan mondták, hogy hízzak.

Erre a válaszom, mindig az volt: - Sosem szóltatok, hogy kövér vagyok, nem hiszek nektek.

Sokszor, amikor ettem - szégyen bevallani, de elhatároztam, igazat írok - hánytattam magam.

Szerettem volna magam kipróbálni egy szépségversenyen, hiszen már kezdtem a vékonyságomat csinosnak látni! A több ezer jelentkező közül az utolsó 60-ba beválasztottak.

Az utolsó 60-ból én voltam az, aki a legvékonyabb volt. Rosszul éreztem magam, úgy éreztem, olyan vagyok, mint egy tinédzser. Nincsen mellem, nincsen fenekem.

A többi lány...szép mellek, szép fenék, kerek idomok, hozzám képest.

Ha nem mondom meg a zsűrinek, hogy 24 éves vagyok, azt hiszik vagy 16.

Eljött a pont, hogy normálisan lássam a dolgokat. Elkezdtem normálisan enni, és mozogni.

Mára érzem, hogy híztam. Hazudnék, ha azt mondanám, nem zavar egyáltalán!

De ma már 1200 Kcal-nál nem eszek kevesebbet, hiszen tudom, mire megy ki a játék.

Ma is hullik a hajam, a menzeszem nem pontos, összevissza.

Most olyan egészséges kinézetem van. Nem mérem magam, inkább a centiket figyelem.

Saccra olyan 56 kg lehetek.

Ezzel a történettel azt szeretném mondani: LÁNYOK! Ne az motiváljon titeket, ki mit mondd, hanem a saját magatok érdekében fogyókúrázzatok, legyen szó 10 kg-ról vagy 40-ről, akkor is! Legyetek egészségesek, és ne nélkülözzetek, táplálkozzatok egészségesen, és tudatosan!

A kalóriaszámlálást ajánlani tudom, de ne vigyétek túlzásba! Tapasztalatból írom! Minden egyes kilóra legyetek büszkék, ez a Ti munkátok gyümölcse! Nem kell naponta mérlegelni, ez csak feldühít, elég 1-2 hetente! Mozogni kell, amennyit tudtok, vagy busz helyett séta pár megállót.

Érezzük jól magunkat a testünkben, a negatívat hallgassuk meg, és mérlegeljük a pozitívval!

Lehet húsosabban csinosan öltözködni, nem mindig a vékonyaknak állnak jól a ruhák!

Fogadjuk el önmagunkat, vagy tegyünk ellene! Ha az utóbbi, akkor sose essünk túlzásba, és a kitűzött célnak sose menjünk alá!

Remélem segíthettem, és remélem, hogy helyrejövök.