Kislányom váratlan betegsége

Már az óvodára készültünk, amikor egyik nap fésülködés közben megláttam a tarkóján egy 10 forintos nagyságú hajhiányos területet. Meglepődtem, de nem gondoltam semmi rosszra. Azonban rövid idő után újabb helyeken fedeztem fel pucér területeket a fején. Ekkor már nagyon megrémültünk a férjemmel, egyből elmentünk a gyerekorvoshoz, aki továbbküldött minket különböző szakorvosokhoz. Első körben kivették a manduláját. Szegénykémet hétről hétre újabb orvos vizsgálta, számtalan vérvételen esett keresztül, de mindegyik eredménye az lett, hogy egészséges. Kóros eltérés sehol nem volt kimutatható.

Próbálkoztunk biorezonanciás, hőtérképes állapotfelméréssel is, de egyik sem mutatott eltérést.

A hónapok csak teltek, néha mutatkozott némi javulás, de jelentős változás sajnos nem. Most ott tarunk, hogy mára teljesen kihullott a haja és egy hónappal ezelőtt a szempillája és szemöldöke is…

Mit is mondhatnék… sokszor vagyunk mélyponton, és kérdezzük magunktól, hogy vajon mikor és mit ronthattunk el? Mi történhetett a szervezetében egy évvel ezelőtt, ami elindította ezt a folyamatot? Egyáltalán, miért velünk történik ez?

Számtalan megválaszolatlan kérdés merül fel bennünk napról napra, és egyelőre nincs, aki megválaszolja őket.

A megállapított diagnózis autoimmun betegség. Igazából az orvosok biztatnak minket, és türelemre intenek. Szerintük van remény, hogy minden visszaálljon a régi kerékvágásba. Természetesen a reményt mi sem adjuk fel, hisszük, hogy meggyógyul a kislányunk, de nehéz mindennap szembesülni a jelennel…

Mindeközben kicsi lányom éli az óvodások mindennapi életét, itthon szerető család, testvér, az oviban pedig barátok és gondoskodó óvó nénik veszik körül. Úgy látom, szerencsére jól dolgozza fel a vele történteket és nem szomorú. Azt hiszem a gyerekek erősebbek a felnőtteknél…

Mindezeket azért írtam le, hátha van közületek valakinek olyan ismerőse, akinek a gyermekének ugyanez a problémája. Szívesen felvenném vele a kapcsolatot. Örülnék olyan embernek is, aki személyesen érintett és meggyógyult ebből a betegségből.

Kislányom betegsége döbbentett rá minket, hogy valóban az EGÉSZSÉG a legfontosabb az életben, nélküle semmit sem ér az élet!