Fogyásom története

Kutyamániámat és szüléstörténetemet már megosztottam a nagyvilággal, most itt az ideje annak is, hogy elmondjam, miként küzdöttem a szülés után rajtam maradt felesleg ledolgozásával.

Kezdjük itt is az elején…

Soha nem voltam egy nádszál kisasszony, ezt bátran mondhatom, a minimum 55 kg volt, az is 15 évesen, kb. 165 cm magassághoz. Ebben a korban ismertem meg jelenlegi páromat is, és ahogy elragadott magával a rózsaszín köd, a nagy szerelem, úgy kezdtek felcsusszanni a kilók is, aminek nem tulajdonítottam nagy jelentőséget, hiszen boldog voltam, egy szerelmes kamasz, akit nem érdekel más, csak az, hogy mindig, minden percben a barátjával legyen, tök mindegy volt, hogy hol, csak együtt. Persze legtöbbet fent náluk voltunk, pizzázás, filmnézés, aztán egy kis séta a városba, ahol még lecsúszott pár hambi is, kólával és fagyival meghintve. Mivel komolyodott a kapcsolatunk, ezért megbeszéltük, hogy eljött az ideje a fogamzás gátlásnak, hiszen az ember 16 évesen nem akar még gyereket, nincs rá felkészülve sem testileg, sem lelkileg, anyagilag meg főleg nem, így irány a nőgyógyász, aki egy vizsgálat után felírta a fogamzásgátlót, nem nevezném nevén.

Hogy most ez is közrejátszhatott-e a hirtelen súlygyarapodásomnál, avagy sem, azt nem tudom, minden esetre elkezdtek sunyi, alattomos módon felkúszni a kilók. 62, 65, 68, 70, 72, 75. Stop. Mint a lottó számok, csak ez nem hozott szerencsét... 75-nél megálltam, se fel, se le. Még az sem zavart, éreztem, hogy nem jó ez így, nem így néztem ki, de hát ez van, gondoltam én, majd lemegy, hisz még fiatal vagyok. Közben a suli végeztével elmentem dolgozni, ott azért egy 70-72-re lement, aztán meg állt megint, de soha nem mondta senki, hogy jó lenne, ha fogynál, mert nem jól nézel ki stb. Így még mindig nem diétáztam. Aztán megint elszaladt a ló, és a mérleg 83 kilót mutatott.

Na, ott azt mondtam kész, hát ez így nem mehet, hiába mamám típus vagyok, nem szeretnék 115 kg lenni. Párom munkatársától hozott egy étrendet, aminek 90 napos diéta a neve, és a hölgynek is használt. Gondoltam akkor kipróbálom, nesze neked, belevágtam így, egyik napról a másikra, aminek az lett az eredménye, hogy 2 hétig bírtam csak, de ez alatt a 2 hét alatt betartottam mindent és le is ment 8 kiló, így 75 kilóval befejeztem a diétát, mivel akaraterőm az annyi volt, hogy semennyi. A páromék ették a gyros tálat, meg a sajttal töltött pulykamellet hasábbal, én meg kínlódjak a gyümölcs nappal?

Na ne, viszlát diéta, belevetettem magam a munkába, és szerencsére nem jöttek vissza a kilók, pedig visszatértem a jó öreg hizlaló kajákra, pizza, sült krumpli miegymás, amit szemem-szám megkívánt, hozzá teszem, a francia krémest sem vetettem meg abban az időben, most már nem hoz lázba, szerencsére.

És itt kezdődik a lényeg.

Szép és jó volt minden, boldogság, öröm, még 5 év múlva is, és elkezdtük azt érezni a párommal, hogy hiányzik valami, még pedig egy kisbaba. Rá is álltunk a témára, 1 év múlva teherbe estem, minden ugyanúgy ment, mint azelőtt, amit megkívántam, megettem, csak ugye picit többet, mert hát csak kívánósabb ilyenkor az ember lánya, egész álló nap csipegettem, emlékszem, az eper mindig az étlapon volt, egy dobozzal naponta belém fért még a sok főtt kaja, chipsek, ropogtatni valók mellett.

Az eredménye meg is lett. Egy pozitív, és egy negatív. A pozitív természetesen az, hogy életet adtam egy csodálatos kisfiúnak, a negatívum viszont, hogy 30 kilóval nehezebb lettem, 105 kilóval mentem szülni. Ez persze nem érdekelt, a kórházból már 95 kilósan jöttem ki, és ezt tartottam egészen 1,5 évig, amíg ráébredtem, hogy nagyon messze állok a csinos anyuka címtől, és ennyi idővel a szülés után kéne kezdenem magammal valamit, hogy ismét belemerjek nézni a tükörbe, visszanyerjem az önbizalmam, büszke legyen rám a párom. Hiszen ő egy 55 kilós lányba szeretett bele, és most 22 évesen egy víziló néz rá, fekszik mellette. Idén februárban nekiveselkedtem, hogy visszanyerjem régi mivoltomat.

Elkezdtem sűrűbben feljárni a hoxára, nézegettem a fogyis fórumokat, kinek mi vált be, és elkezdtem kalkulálni, hogy először ezt és ezt próbálom ki, aztán majd meglátom, hogy mit hoz a holnap. Először az almaecetet kezdtem el inni, ami mellé vettem a herbáriában egy étrend kiegészítő füge kapszulát, ami kevesebb kalóriabevitelnél súlycsökkenést okoz. 2 hétig ittam a löttyöt, aminek az ízét meg lehet szokni, de szeretni sosem fogom… A mérleg nem mozdul. Gondolkodtam, na, akkor most este 6 után már nem eszek. A mérleg megint nem mozdult. Közben elfogyott az almaecet, gondoltam, ha nem használt eddig sem, én nem iszom többet. A füge kapszula is elfogyott, és láss csodát, márciusra megindultak a kilók lefelé. Lassan, de biztosan. Akkor már eldöntöttem, hogy ismét belevágok a 90 naposba, de még előtte felkészítem rá a gyomrom. Egy nap csak egyszer eszem, azt is 6 előtt.

Tudom, nem egészséges módja a fogyókúrának, sőt. De nekem bevált.

Ezzel nem akarok senkit ilyen hülyeségére ösztönözni, ez az én elképzelésem volt, SENKI ne csinálja utánam, mert bizony meg vannak a hátrányai, de én ilyen bevállalós csaj vagyok:)

Ezzel a módszerrel március végéig lement 9 kiló, április 7-én 86 kilóval álltam neki ismét a 90 naposnak, elhatároztam, hogy most végig csinálom, mert szeretnék legalább 70 kiló lenni. Az akart megvolt, csak a lóvé nem. 30 nap után fel kellett adnom, hiszen egy kisgyerek mellett nem volt egyszerű magamra külön főzögetni. A 30 nap alatt mindent a legszigorúbb módon betartottam, sokszor fehérje napon a reggeli gyümölcsön kívül 5 db főtt tojást osztottam el egész napra, meg ilyenek. Kevesebbet ettem jóval, ráadásul sokszor nem azt, amit szerettem volna, hanem ami volt otthon, abból összeütöttem valami aznapra valót.

Már sokszor csömöröm volt a gyümölcsnaptól, a keményítő naptól, de akkor is tudtam, hogy magamért csinálom, és meglesz az eredménye. Sajnáltam, hogy abba kellett hagynom, mert a 30 nap alatt szintén lement 9 kiló, igaz, víz napot is tartottam.

77 kiló voltam, amikor befejeztem májusban a fogyókúrát, és mivel nem szeretnék visszahízni, megint egy nap egyszer eszem csak, és azt is megpróbálom hat elé sűríteni, van, hogy kicsúszok az időből, de megyeget így is. A 90 napos után 1 hónapon keresztül Norbiztam minden nap, és 75 kiló lettem ismét.

Most a tornát is hanyagolom egyelőre, fogjuk rá, hogy lusta is vagyok, meleg van, mi egymás. A táplálkozásom semmiben nem változott meg, ugyanúgy megeszem a pizzát, a gyrost, a túrós csuszát, szóval az életmódváltás nem sikerült, és nem is akarok megváltozni, Rá jöttem, hogy szeretek enni. Sokat dolgoztam érte tényleg, hogy lemenjen az a 20-as, de rájöttem, hogy ez idő alatt nem voltam boldog. Most már az vagyok persze, hogy még tartom a 75-öt, és még is azt eszem, amit megkívánok, persze 1 nap egyszer. A mozgás jelenleg a sétából áll, és nem sokára megyek vissza dolgozni, remélhetőleg sikerül megtartanom a súlyom, ha nem, akkor sem rinyálok, nem hibáztatok senkit, hiszen magamnak köszönhetem.

Szeretek enni, szeretem a hasamat, és ha az van megírva, hogy kövéren haljak meg, akkor elfogadom, de remélem így 23 évesen még nem kell ilyeneken gondolkodnom. Nekem is sokat számít az, hogy fel tudjak venni egy csinosabb ruhát, de megfogadtam, még egyszer nem kezdek bele semmilyen fogyókúrába, ha elszalad a ló, a mozgással fogom kontrollálni, nem kínzom magam többet. Egy jó kis lóti-futi mindennél többet ér, energikusabb az ember stb. A napi egyszer evésről annyit még, hogy nálam nem az a tendencia, hogy minél kevesebbet eszek, annál jobban hízok, mint ahogy olvastam is, hogy lelassul az anyagcserém, stb. Én lehet másképp működöm, egyelőre.

Nem akarom elkiabálni, de ez így jó, legalább is még most, mert nem kívánom az édességeket, amit szeretek, abból egy nap egyszer bőven elég ennem, és eltelít. Most nem azt kell elképzelni, hogy mondjuk egy kondér krumplis tésztát bevágok, hogy kibírjam nap végéig, nem. Egy tányérral megeszek, és annyi. Sokan megkérdezték, hogy bírom, köszönöm, jól. Most még ez a válaszom. Mire megjelenik a cikk, lehet, hogy bánni fogom a szavaimat, és csak bízni tudok benne, hogy még akkor is 75 kilót mutat a mérleg.

Köszönöm, hogy elolvastad, tényleg nem áll szándékomban reklámozni a hülyeségemet, csak szerettem volna megosztani a sikerélményt. Mert ez végül is az. Nem is kicsi. Február óta fogytam 20 kilót. Küzdöttem érte, nem akarom, hogy a habokba menjen a belefektetett energia, de többet nem szeretnék semmilyen csodamódszert kipróbálni, inkább mozgok napi 30-40 percet, és tudom, hogy akkor minden lecsúszhat, amit megkívánok, na persze mértékkel. Ezt elfelejtettem mondani.. Képem még egyelőre sajnos nincs a mostani állapotomról, illetve van egy tavaly nyári képem fent, és egy mostani a kisfiam szülinapján, ott a testem nem látszik, csak az arcom, de igyekszem, lesz kép, megígérem:)

Ezúton is szeretném megköszönni a többi fogyis partnereimnek, barátaimnak, hogy biztattak az elejétől fogva, és nem ítéltek el, akármilyen hülyeséget is csináltam:D Innen üzenem, HAJRÁ CSAJOK!!! Lassan ti is a végére értek!!!