Nárcisztikus ember a családban (beszélgetés)

Az, hogy szereted a rokonaidat nem jelenti azt, hogy bele kell szólnod az életükbe. "Jó tanácsokat" osztogatni nekik, eldönteni, hogy hogyan lenne jó nekik.

Akit (bárkit) rászednek, "lenyúlnak" azt baleknek szokás nevezni.

Szetetem a rokonaimat. Ennyi közöm van hozzá. És nem nézem tétlenül, h bántják bármelyiküket is.

Nem gondolom, h balek lennék. Egyrészt,nem gondolom, h a sértegetés itt vsgy bárhol máshol hekyénvaló, másrészt neveltetés kérdése, h valakinek van gyomra meglopni vkit...

Köszönöm az "építő" hozzászólásokat.

Azért valaki írjon már arról, h az áldozat a hibás és akkor teljes lesz az egész. Meg még több ilyen "mit képzelsz, ki vagy te" bullshitet.

(De ha van itt még jó érzésű ember, privátban elfogadok tanácsot, ha van tapasztalat, netán jó tanács.)

Vagyis női magazinok alapján diagnosztizáltad?

Elhiszem, hogy szemétkedeik a rokonoddal, de vicces, hogy már minden második ember önjelölt pszichológus.

Nem tiszta számomra, hogy neked mi közöd a rokonod volt kapcsolatához?

Nem kell ahhoz mentálisan betegnek lenni, hogy kihasználja a balekokat.

"Leállítani"?

Fogalmam sincs.

Sok mindent nem tudunk a helyzetről, mert nem írtál pl. sem arról, hogy együtt laknak-e a családtagod és a nárcisztikus párja, sem azt, hogy te (egyáltalán a család többi tagja) a közelükben éltek-e. Eddig a kirohanásokról és az anyagi kihasználásról sem írtál, mint ahogy a rendőri beavatkozásról se.

Mindegy, hogy nárcisztikus-e vagy sem, a lényeg, hogy a családtagodnak, akinek segíteni akarsz, már nem rontja az életét az az ember. Nem kis gond, hogy ott a gyerek, akinek az illető apja? anyja?

Már írták többen, én is azt gondolom: abban segíts a családtagodnak, hogy helyreálljon a lelki békéje. Már ha lehet segíteni valahogy.

A "nárcisztikus párjának" is kell(ene) a segítség, de ez, azt hiszem, Téged nem annyira foglalkoztat. A fórumodnak se az a témája.

Azt végképp nem lehet. Szerintem.

De a kapcsolaton sem, amelyből a gyerek született, mármint érzelmileg.

Gondolom én, mert lehetőségek mindig vannak.

"nem képes túllépni rajta, holott közös gyerek is van"

Ez az ellentétpár egyáltalán nem logikus.

Ha közös gyerek is van, eleve nehezebb túllépni egy kapcsolaton, hiszen még azt sem teheted meg, hogy vállat vonsz és tovább lépsz.

Szerintem felejtsd el a nárcisztikus szót!

Én hogy mit tudnál segíteni? Te is csak egy magadban gyönyörködő alatt vagz, ha nem tudod mit tudnál segíteni neki.

Mit jelent, hogy nem képes túllépni rajta?

Ha valakivel együtt élt sokáig és még közös gyermekük is van, akkor az normális, hogy nem tudja a kötelékeket azonnal elvágni. Ha egy kapcsolatnak vége, akkor ott természetes a fájdalom és a szomorúság, még akkor is, ha nem volt jó. A megszokott életnek vége, sok nő ilyenkor tanácstalan és bizonytalan, hogy vajon el tudja e látni a feladatát egyedül is. Itt az idő az egyetlen segítség és az, hogy időnként hagyjuk sírni, de nem elsüppedni. Időnként programot kínálni neki, elfogadva azt, hogy panaszkodni fog. A gyermeket, ha nem látja el, időnként elvinni tőle, hogy ne érje baj a kicsit. Néhány nap után felhívni rá a figyelmét, hogy a gyermekével törődnie kell. De ez emberenként másként alakul, van, aki gyorsan, van, aki lassan emészt.