Nagyon szeretem, mit tegyek? (beszélgetés)

Szerintem hívd fel, és beszélj a sráccal:)

Beszélgettetek már kettőtökről?

Ha szenvedés,nyűg a párod,akkor menj.De ne a másik karjába még.

Párkapcsolatban élünk mindketten (nem házasságként, nincs gyerek) ő 7 én 5 éve. nagyon rossz mindkettőnk többet érdemelne ő sajnálja a lányt aki mellett beteg lett (nem miatta, baleset) én pedig "csak úgy vagyok" a párommal. Egyikünk sem boldog csak élünk egyik napról, hétről, hónapról. Néha találkozunk családi eseményeken amiben nem fűznek minket rokoni szálak. Sose sugdolózunk mégis sokat tudunk egymásról. Legutóbbi alkalomnál volt időnk többet együtt lenni /forrt körülöttünk a levegő- nem túlzok vagy képzelődöm/, volt egy két megjegyzés, de amikor egymásra nézünk és zavartan elmosolyodunk az többet beszél. Ő felelősséget érez a lány iránt akivel hol szakítanak, mint én a párommal, szenvedés, nyűg az egész ezt sokan látják és sokan nem értik őket sem, mert láthatóan nem boldogok. Múltkor azt mondta mikor egy rövid szép időszakoról említettem pár szót, hogy meglepi, hogy volt nekem ilyen korszakom. Hát mondtam volna neki, hogy nagyon rég volt. Ha látom, ha mellettem áll, ha érzem a "szagát" úgy érzem, hogy kell nekem. Ő maga a hangja a szemei, minden... És a legszebb az egészben, hogy viszont is így érzem. Nem voltam egy rámenős, nem is volt rá szükségem soha csak ebben a hülye helyzetben nem tudom mit tegyek. Írjam meg ezt neki? Vagy valami hülye ürüggyel hívjam fel? Legszívesebben megülelném és akkor nem kellenének szavak sem... Miit tegyek?