Nagyon aggódós típus vagyok, mások is ilyenek vagy csak én? :) (beszélgetés)

Szegény férjem :)

Én is aggódok, ez valami veleszületett dolog lehet, és néha rá is érzek dolgokra, de igyekszem a rossz gondolatokat elhessegetni.De nem hívogatom állandóan a családomat, meg ilyenek.

Nem konkrétan Rád értettem, csak azt a részt, hogy a szeretet nem egyenlő az ilyen mértékű aggódással, mint amit a fórumindító írt.

"ha valaki csak egy percet késik,én már rögtön temetem"

Viszont, ha ezt komolyan írtad, akkor Rád is vonatkozik.

Kicsit ez szorongásnak tűnik.

Legalábbis nálam az ilyen dolog szorongással társult.

De lehet ez másnál máshogy van

Kösd le magad, ha nincs elég gondod...

Ettôl függetlenül is be fognak következni az események. Betegség, halál, baleset, stb.

Akár várjuk, akár nem.

Húúú én is ilyen vagyok, talán már most nem annyiara, de ha férjem nem veszi fel a telefont már átfut az agyamon minden szarság, és rögtön kiver a víz. Inkább nem hívom napközben csakha nagyon muszáj...

Most 14 éves a legnagyobb gyermekem, és hát ha már nem jön mikorra várom sík ideg vagyok, őt pedig nem aakrom ezzel elvadítani, mert tudom 20 éves korában is aggódni fogok ha nem tudom hol van, na ilyenkor mit lehet tenni? mégse kérhetem majd számon.

Semmit, max, ha próbálod magad egy "icipicit" nevelni :)

Egyébként én is ilyen lettem, miután anyukám egy kirándulásból lábtöréssel érkezett, mentővel haza.

Ekkor még csak 9 éves voltam, utána én is mindig aggódtam, aggódok, ha valaki nem jön meg a megbeszélt, vagy megszokott időre.

Női tulajdonság.

Aki szeret az aggódik:)

Én is ilyen vagyok,ha valaki csak egy percet késik,én már rögtön temetem....

Imádom a szüleimet, a rokonaimat, a barátaimat, és mindig attól félek hogy valakivel valami baleset történik, elrabolják, megkéselik, hirtelen meghal, stb. Már a híradót is utálom nézni mert szinte mindennap történik valami nagyon negatív. Ha például a szüleim hosszabb útra mennek, nyugtalan vagyok addig amíg fel nem hívnak hogy minden oké.

Persze nem mutatom ki annyira ezt az aggódásomat, mert kiskoromban idegesített nagyon, amikor a szüleim nagyon aggódtak miattam, most meg én is ilyen lettem. :)

Mit tehetnék hogy ne legyek ilyen?