Munkahelyváltás 40 felett (beszélgetés)

Én szakközépbe jártam. 3-4-ikben volt ösztöndíj, pár száz forint havonta. 5-öd éven meg megint nem volt.

Láttam párszor a kigyűjtött munkaviszonyomat, de a nyári gyakorlatok nem voltak benne, és fizetést sem kaptam érte. Sem a középiskolai, srm a főiskolai nyári gyakorlatokért sem.

Csak azok a munkák vannak nekem, mikor nyaranta bejelentett helyeken dolgoztam, iskolàktól függetlenül.

Ha rám gondolsz, akkor félre értesz, hiszen én az irodában ücsörgök, és ücsöröhtem a főiskolán is, csak nem nappalin.

Én egyik csoportot sem akarom ledegradálni, hanem pont azt akarom szemléltetni, hogy mindenkinek épp úgy nehéz, illetve azt, hogy egyformán mehetünk nyugdíjba.

Én ennél korábban jártam. Koleszos voltam, annyi pénzt kaptam otthon vasárnap esténként, ami elég volt a városig és következő héten haza vonatjegyre, még futotta 1-2 fagyira, slussz. De másra nem is kellett, koleszban mindenünk megvolt.

Nem is tudom mikor vettem Levist először, szerintem később :)

Na, igen, mindenki Lewisre vágyott, de be kellett érni a trapoerral is.

A Lewist megfoltoztattuk, ha kilyukadt, és úgy is hordtuk sokáig:-)

Ma meg szándákosan kihasogatják a farmert:-)

Én 1981-től jártam szakmunkásba, akik ekkor kezdték a szakközépiskolát, azok kaptak ösztöndíjat másodiktól. de tényleg csak a jótanulók.

Mi meg a munkánkért kaptuk. Persze akkor örültünk neki mert elsőbe kaptunk fél évig 150 Ft-ot havonta, fél év után már 300-at, majd másodiktól olyan 800 Ft-ot. Mozira, szórakozásra bőven elég volt, sőt! 1984-ben az utolsó évben pulcsikat is vettem belőle 150 ft-ért. A mai napig hordom őket:DDD Nadrágra kevés volt, mert a levis akkor 980 Ft volt, ha azt akartam, akkor a szüleim fizették:), de trapper farmert tudtam venni, mert az csak 650 Ft volt, illetve a tisza cipő 280 Ft.:DDDD

A férjemnek az első szünidős melója 1969-ben volt a minőségi cipőgyárban:DDD

Benne van a munkakönyvébe.

Szakközepesek nem kaptak ösztöndíjat, ez hécccent, még a legjobbak sem. Bár lehet, hogy azért, mert korábban jártam?

Persze, hogy nem a munkával hozzák ma összefüggésbe, mert ösztöndíjról a főiskolai, egyetemi tanulmányok ugranak be.

Egyébként a nyáriszünidős melók beleszámítanak, ha le volt jelentve.

A férjemnek is benne van az előzetesbe mind, pedig ő már jó régen dolgozott szünidőben:D

Én is csináltam ezt:D

Ha nem volt kedvem bemenni a gyárba dolgozni, akkor elmentem a dokihoz, aki csak annyit kérdezett, hogy suli vagy gyakorlat? Ha gyakorlat volt, akkor simán otthon maradhattam:)

Az ösztöndíjat arra kaptuk a szakmunkásba, hogy dolgoztunk.

Elsőben tanműhelyben, ekkor volt egy átlag ösztöndíj, mert ugye az általunk készített termékek eladásra kerültek, pont úgy, ahogy azt készítették a gyárakban.

Másodikban már szalagon dolgoztunk, sokkal kevesebbért, mint a felnőttek, de ugyan annyi időben, és persze harmadikban is. A szakmát így lehetett megtanulni.

1 hét suli, 1 hét munka, azaz mi 1,5 évet dolgoztunk és negyed annyiért, mint amit ugyan ezért a munkáért kaptak a felnőttek.

Megérdemeltük, mert mi is reggel 6-tól, délután 2-ig dolgoztunk, azaz nem olyan ösztöndíj volt az, mint amire gondolnak sokan.

A szakmunkás nem számít bele a munkaviszonyba, csak a nyári gyakorlat, azaz az a 2x 1 hónap, ami évzáró után 1 hónapig tartott. Amiért szintén nem kaptunk rendes fizetést, csak ösztöndíjat, azaz negyed annyit, mint amit a felnőttek.

Tehát, én jártam szakmunkásba és volt ösztöndíjam, de azért én megdolgozta, hiszen minden második héten, a varrógép mellett görnyedtem, úgy mint a felnőttek, valamint a nyáriszünetemből 1 hónapot szintén a gyárba dolgoztam ösztöndíjért.

A szakközepesek is kaptak ösztöndíjat, csak ők a tanulmányi átlaguk után, ha jól tudom és annak közepes felett kellett lennie.

Nem kell izgulni! Aki azt mondja, hogy az ő szakmunkása beleszámít a 40 éves munkaviszonyba, az majd akkor fog meglepődni, amikor max. 2 hónapot számítanak bele.

Ja, a képességeimmel nem volt gond, mert a szakmunkás után rögtön mentem teljesen más területen középiskolába, hogy leérettségizzek, majd szereztem egy felsőfokú szakképesítést, nyelvvizsgáztam, és ezután mentem főiskolára.

Mivel a mi időnkben még az volt a fontos, hogy a gyereknek legyen egy szakmája, ezért sokan mentünk szakmunkásképzőbe, hiszen legtöbbször a szülők döntötték el, hogy mit tanuljunk.

Én varrónő lettem, mert a nénikém is az, a tesóm villanyszerelő, mert az még nincs a családban, a barátnőm bőrdíszműves mert az anyukája is az volt, és csak örülhetek, hogy nem szakácsnak kellett tanulnom (az anyukám az volt), mert a főzésnél jobban nem utálok semmit:DDDD