Munkahelyi vonzalom (beszélgetés)

Ez hamar már nem fog múlni. Lassan 7 hónapja tart. Szerencsére mi nem dolgozunk együtt, de így is előfordul, hogy naponta többször találkozunk. Elkerülhetetlenül.

Szóval csak tűrök és várok. És remélem, hogy egyszercsak ezt veszem észre, hogy nincs mit észrevenni, mert már nem gondolkodom azon, hogy mi lenne, ha...

Remélem, nem rajtam mulatsz! :)

Amúgy láttam arra példát, hogy összejöttek a munkahelyen. De egyiknek sem volt aktuális párja. A férfi örökbe fogadta a nő fiát. A nő szült neki két gyereket, s több mint 3 évtizede együtt vannak. A két közös gyerek már jó ideje nem Mo.-on fizeti az adókat. :(

Nagyon jó a hozzáállásod. Tök jó, hogy így tudsz viszonyulni a dologhoz.

Lehet, hogy én amolyan áldozat-típus volnék, de én rohatdul szenvedek. Ahányszor meglátom, olyat érzek, amit nem szabadna és amit nem akarok érezni.

Tudom, hogy arra értetted ;)

Jó, ha így tudsz hozzáállni.

A hozzászólásokon igen :)

A helyzeten egyáltalán nem.

Követem a topikot :)

Hasonló szituációban vagyok.

Olvasom a hozzászólásokat és némelyeken jól mulatok :o

Egyébként meg ha valahol, akkor arctalanul, névtelenül, következmények nélkül itt lehet kényesebb témákat boncolgatni.

A fórumindítónak így lehetősége van más szemszögből meglátni, átgondolni, értékelni az őt foglalkoztató tárgykört.

Hasznosak lehetnek ezek a szemlélet és vélekedésbeli különbségek, hiszen hál'Istennek nem vagyunk egyformák. Lehet, hogy épp egy szó, egy mondat nyitja ki a szemét.

A viccet meg értjük....csak nem szeretjük;)

Na, ezért nem hiszem el, hogy jól szórakozol a hozzászólásokon! Mert ha így lenne, akkor ezen is jót nevetgéltél volna és nem háborognál még most is.

Cinizmus, szarkazmus, humor, vicc. Ezek mind nélkülözhetetlenek.... Neked sajna egyikből sincs egy csepp sem, de ilyen embernek is kell lennie:DDDD