Munka és család (beszélgetés)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Munka és család
Az előző bejegyzésnél valamiért nem műküdött a link, itt van megint, MuKi:
[link]
Sziasztok!
Szerintem nagyon fontos, hogy beszéljünk arról, hogy a kismamák hogyan tudnak/nem tudnak, hogyan kellene visszatérniük a munka világába. Lehet-e együtt dolgozni gyermekkel? Bennem naponta felmerül ez a kérdés: kell-e választani család és karrier között?
Hiszem, hogy nem!
[link]
Munka Kisgyermekkel Program nyílt börzéje szeptember 17-én lesz, ahol mi: édesanyák és a különböző cégek képviselői, illetve szervezők és szakértők beszélgethetnek a témáról, illetőleg segíthetik bekapcsolódásunkat a programba, ami pedig munkához segíthet minket!
Szerintem igazán fontos lenne, hogy személyesen is meg tudjuk beszélni ezt a problémát! És nagyon szívesen találkoznék olyan anyukákkal, akik hasonló problémákkal küzdenek, mint én. Ti hogy vagytok vele? Jönne valaki?
Sziasztok! Érdeklődni szeretnék, hogy milyen tapasztalataitok vannak a kisgyermek melletti munkavégzés terén. A szülés után vissza tudtatok menni a korábbi munkahelyetekre? Válaszaitokat előre is köszönöm!
Sziasztok!
Találtam egy cikket a Metropolban a korábban már említett program mini-állásbörzéjéről:
[link]
Mi a véleményetek?
Sziasztok!
Találtam egy részletes leírást a Munka kisgyermekkel program munkaközvetítési szolgáltatásáról, ha Valakit esetleg érdekelne az alábbi linkeken elérhető:
[link]
[link] munkakozvetites_a_munka_kisgyermekkel_programon_belul
Sziasztok!
Egy kis visszatekintés:
[link]
Olvassátok el, és írjátok meg a véleményeteket!
A Munka kisgyermekkel program első szakmai kerekasztal-beszélgetésére és nyílt napjára 2012. december 4-én kerül sor a Magyar Iparszövetség székházában.
Bővebb információ:
[link]
[link]
Vár Mindenkit szeretettel a MuKi! :)
Még annyit kacskarina bejegyzéséhez, amivel teljesen egyetértek, hogy egy normál cégnél, nincs olyan, hogy valakinek ideje jut a másik munkájára is, mert ha végzett egy feladattal, akkor ott a másik. Ha meg valaki bármilyen indokkal nem végzi el a munkáját, akkor nem oda való és kiteszik. Mi az, hogy nincs hozzá türelme?! Ezért fizetik! Az ilyen seggevakaró csinovnyikokat ki kelle mindet szórni! Nem dolgozik rendesen a vezetőség és no lám, veszteséges! Mivel állami cég, mások munkájából, adójából majd kipótoljuk.
Lehet, hogy tök jó, hogy én néha megengedek magamnak pár laza napot, mert magam ura vagyok, de azt már senki nem irigyli, hogy akkor dolgozok helyette éjjel vagy hétvégén. Ha nem jól csinálom a munkám, akkor bedől a cég, és még részvétet sem nyilvánítanak, nemhogy végkielégítést kapnék. És ha nem volt türelmem a ppapírokhoz, akkor jól megbüntetnek. Persze kell a pénz, hogy a léha állami vezetőknek mindent a kényelmes valaga alá toljunk.
Ma mindezt egy magáncégnél megtehetnétek, annyit mondanék, hogy a tulaj helyében én nem engedném, de így nagyon bosszantó.
Hát igen ilyenek a férfiak.Ha dolgozok és pénzt keresek akkor minden szép és jó. Viszont ha munkából hazamegyek, és nincs kedvem főzni,vagy bármit is csinálni egyből jön azzal a szöveggel, hogy ha már neki nem főzök,akkor legalább a gyerekeknek csináljak valami kaját.Na ezt untam meg, de már nagyon.Most itthon vagyok,most meg az a baja, hogy mindig van kaja,minek sütögetek mindennap,stb.Már magam sem tudom, hogy mit kellene tenni.
Én sem találok munkát 3 hónapja...és én is megkapom, hogy ez az én hibám, mert biztos van munka, csak én nem akarok dolgozni...
Ja. Munka tényleg van, csak éppen állandó délutános, meg többműszakos munkarendben (természetesen se a hétvége sem az éjszakák nem szentek ma már). Egy helyen pedig közölték, hogy táppénzre se merjen elmenni senki januárig, különben azonnal búcsút vesznek tőle.
...
kokasgabi
Bocsi, de most bunkó leszek.
Vezető vagy egy cégnél, de megcsinálod a férjed munkáját is, emellett mellékállásod van és nevelsz három gyermeket....még jó, hogy nem írtad, hogy közben egyetemre jársz és egyébként meg készülsz a doktoridra is....
Csak ÁLLAMI vállalatnál lehet ezt megcsinálni (BKV, MÁV....)
Az én régi munkahelyemen (NEMÁLLAMI) aki vezető beosztásra tört, annak min. 12 órás/heti 6-7 napos munkában kellett bizonyítania. Na nem is vesznek vissza gyes-ről vezetőnek, csak ha újra beállok a sor végére...
Az apám annak idején nem engedte anyámat dolgozni, mert szerinte egy anyának otthon a helye.Igazat adok neki.Az én férjem,mivel már három hónapja nem találok munkát,minden nap a fejemhez vágja, hogy mikor akarok elmenni dolgozni.Mintha az olyan könnyen menne,37 évesen én már öregnek számitok.A gyerekeim viszont szeretik, hogy itthon vagyok.Tettszik nekik,hogy nem egy dög fáradt,ideges,stresszes anya várja, őket haza.Akinek,ha szólnak,hogy segitsen valamiben,nem válaszolok ingerülten, hogy hagyjanak békén,mert vacsit,vagy takaritania kell.Vagy hogyha délutános voltam,volt olyan, hogy két napig nem is találkoztam velük.Amikor kicsik voltak,már akkor is munkát vállaltam, mert mindig kellett a pénz.Két évig szinte magam neveltem őket, mert a férjem elment Németországba dolgozni.Reggel biciklivel toltam a két kisebbet,a nagyobbik baktatott mellettem,ugy mentünk oviba,iskolába, utánna rohantam dolgozni.Délután a nagyobbik,aki akkor volt másodikos ment a két kisebbért az oviba,és ott vártak az ovi előtt mig oda nem értem.Sokszor majd meg szakadt a szivem.Sajnos már azokat az éveket nem lehet bepotolni.Én csak azt mondom, hogy minél tovább maradjon otthon az ember amig kicsik.Mert akkor,lehet igazán szeretni őket.Ha már nagyok, és megértik,azt fogják mondani, hogy nem voltunk eleget velük,mikor szükség lett volna ránk,már most mit akarunk.
Ja es csak utoirat, az elso evben parom talan 2 pelust cserelt... aggodtam is, de nem kellett, ha akarjak meg tudjak csinalni, A fozest kozosen csinaljuk, a hazimunka tobbi resze altalaban az enyem, nagyreszet a hetvegen csinalom ill. reszletekben hetkozben. A karrierem megsem izgat kulonosebben, ha nem ilyen lenne a helyzet, es nem lenne muszaj, keresnek egy reszmunkaidos munkat....
Nalunk csak 1 ev az "anyasagi" ideje, mivel az en munkam a biztosabb es eppen egy jobb pozicio is adodott amig otthon voltam, igy ugy dontottunk ferjem marad otthon a fiunkkal, legalabb a masodik evben. Mellette reszidoben dolgozik. Nekem is keves az ido, ami a kisfiammal toltok es igy 4 honap utan is tobb stresszet okoz ez az erzes, mint barmi mas... Megis a tudat, hogy nem kell bebiszitterhez vinni, masra bizni, nagy elony. Ebedidoben majdnem minden nap haza tudok jonni, este pedig 5 utan lefekvesig (9:30, ami egyelore megfelel) csak a gyerek van, utana kezdodik a hazimunka. Egyelore birjuk, egymasra nem sok idonk van, de hetente legalabb ket este es hetvegen egy napot egyutt van a csalad. Kisfiam nagyon kotodik mindkettonkhoz, aminek talan az is a jele, hogy nincs kulon apa-anya szava, hanem mindkettonket "memme'-nek vagy "emme"-nek szolit.
ami engem illet nekem mindig a csalá lesz az első helyen,soha nem a munka.szerintem a férjem dolga a munkahelyi dolgozás,nekem meg a család,és a háztartás,és olyan munkám lesz,amit majd otthonról is tudok majd végezni.de ez az én felfogásom,a mai világban már egyre kevesebb a családcentrikus nő,és mindenki a munkájára orientálódik.
Hát nekem egy nap kevés lenne a gyerekeimmel. Én is hasonlóan működtem az első gyermekem születéséig. Naponta utaztam BP-re a munkahelyemre. De most már az a legfontosabb, hogy az 1. osztályos nagylányommal tudjak foglalkozni ha szüksége van rá, az ovikezdő kisfiammal pedig itthon lenni ha megbetegszik. Ezért jó pár álláslehetőségről lemondtam és inkább e szerint választottam. (két diplomával)
Hát nem is tudom.Én imádok anya lenni.10 évig voltam velük otthon.Sok helyen azért nem vettek fel dolgozni, mert sokáig nem dolgoztam,és három gyerekem van.Mostmár azért nem vesznek fel, mert nem vagyok fiatal,nem vagyok egy manöken alkat.Legszivesebben nem is mennék dolgozni,de sajnos ez nem igy működik.
7 napból 1 jut a gyerekekre? Ez szomorú. Biztos nem tehetsz róla, mert kell a pénz, de akkor is szomorú, és ezért is haragszom az ilyen dolgokra!
Tisztelet a kivételnek, de az amit a női vezetői képességről ír a cikk, szerintem egyben iszonyatos nagy hátránya is a nőknek! Szerintem azért is tart itt a világ, mert a nők lassan mindenhol főnökösdit akarnak játszani, közben szuperanyuk, feleségek, szeretők akarnak lenni. És közben észre sem veszik, hogy erre nem képesek, és egy megkeseredett középkorú rigolyás anyukává válnak, akik ezt a megkeseredettséget az alkalmazottak lelki terrorban tartásával élik ki.
Én vezető beosztásban dolgozom, és a férjem is. Mindketten ugyanannál az Állami Cégnél, ugyanazt csináljuk. És tényleg igaz a női szevezőképesség, hisz sokszor én csinálom meg a férjem munkáját is, mert neki nincs hozzá türelme. Főleg a papírmunkákat. De azért már egyre ügyesebb.
Mellette van egy mellékállásom 4 órában, és persze van 3 gyermekünk:)
Na ehhez jó kis szervezőképesség kell, hogy a családra is jusson idő, meg a munkákra is.
A hugom, anyukám segít:) A nagylányom is, hisz ő már 7. osztályos, a középső 1.-s a kicsi kiscsoportos óvodás, de 2 évesen bölcsibe adtam, akkor mentem dolgozni vissza, és most 4 éves.
Nálunk alapesetben így néz ki egy hét. Hétfőtől csütörtökig főállásban dolgozom, péntek délután, szombat délután másodállás. A péntek délutáni gyerekelhelyezést így mindig meg kell oldani:( Meg szombat délután mellékállás, délelőtt főzök, gyerekekkel vagyok, férjemé a takarítás:)
Vasárnap pedig a családé:)
Tényleg csak szervezés kérdése, de nehéz. Már remeg a gyomrom, mikor bejelentik az oviba, most ezért, most azért nem lesz ovi. Mert ez borít mindent:(
Hát jó lenne egyszer egy olyan távmunkát találni, ami valós munkáért valós pénzt ad. Nem kell beszervezni, kezdőcsomagot venni, rátukmálni másokra valamit..én még csak ilyeneket hallottam.:(
Mi nők szeretünk bizonyítani. Szeretjük megmutatni a világnak, hogy mindig mindenhol helyt tudunk állni, vagyunk olyan belevalóak, mint a férfiak. Éppen emiatt alakult ki a férfiak szemében, hogy egy nő képes egyszerre karriert építeni és családot vezetni. De tényleg így van?
Ugrás a teljes írásra:
Munka és családTovábbi ajánlott fórumok: