Melyiket áldozzam fel? A munkát vagy a családot? (beszélgetés)

Azért arra vigyázz, ha nem fizetitek a törlesztőrészleteket, tényleg mindkét ingatlan elveszhet! Az meg még rosszabb a gyerekeknek, mintha a tv előtt ülnének!

Nem egyszerű!

De miért nincs a közelben olyan kedves ismerős, barát, aki segítene? Amikor én voltam GYED-en, többen összefogtak (játszótéri ismeretség), és hol az egyik, hol a másik anyuka hozta el a gyerekeket a bölcsiből, oviból. Ha ez kölcsönös, még fizetni sem kell érte!

Egyébként részemről a parttalan vita lezárva.

Még mindig az az alapfelállás, mint az elején, hogy gyerekfelügyelet nincs, bölcsi nincs, bébiszitter többet kér, mint amit keresek, viszont a pénz kéne.

Ellenben egyre világosabb, hogy szimplán nem lehet rábízni a fiam sem egy idegenre vagy családtagra, a lányom rettentően igényli még a közelségem, tehát nem lesz ebből munka.

Legfeljebb berágok, és én nyitok egy családi napközit a kisszobában.

Egyrészt: a jelzálogról most csak annyit, hogy nem anyám, hanem apám intézte, többek közt azért, hogy ott tudja hagyni anyámat a gyerekkel, a másik családi házban, és hozzánk tudjon költözni.

Na, ennyire jó fej anyám van, hogy az apám el akart tőle menekülni. De még ez előtt meghalt, mert nem bírta ennyi idősen, hogy két munkahelyen dolgozzon, az egyiken kemény fizikai munkát végezve, hogy az én édes jó, imádni való anyám költekezését fedezze.

Aki cserébe folyton szidta, hogy a házimunkában nem segít semmit, csak leül a tévé elé, és alszik is.

Amióta meghalt, anyám bulizik, szórakozik, csavarog, teljesen kivirult. Szegény, szegény özvegy.

Másrészt: tudod, ha csak arról lenne szó, van-e a gyereken ruha, és mit eszik, én se pattognék.

A tévé egyes esetekben kifejezetten káros.

A fiam rohamokat, dühkitöréseket kap tőle, pörög, és nem lehet lehiggasztani. Ekkor, ha bekapcsolják a tévét, újra elé ül, éjjel-nappal nézi. Ha lekapcsolják, a kitörései még jobban felerősödnek.

Minél többet néz tévét, annál kezelhetetlenebb.

Tehát: ha akármelyik nagymama leülteti a gyereket a tévé elé két napra, utána én hallgatom, hogy nem lehet vele bírni. Sebaj, erről is én tehetek, mert rosszul neveltem. Ilyen hülye vagyok: figyelemzavaros hiperaktívnak szülöm a gyereket, és még ki se tudom belőle nevelni.

Addig OK a dolog, hogy a gyerek lehiggad (látszólag) a tévé előtt, de mit mondjak a tanárnőknek? Adjak a fiam mellé kistévét, hogy az iskolából ne tanácsolják el?

Az sem mindegy, hogy valaki felfogj-e, hogy annak ellenére, hogy a fiamnak ragyogó elméje van, tényleg sokkal okosabb, tájékozottabb a koránál, a praktikus intelligenciája messze elmarad a kortársaktól.

Nem lehet leengedni a játszótérre egyedül, délután 5-ig, felügyelet nélkül. Kb olyan, mintha egy 3 éves gyereket engednének le egyedül.

Nem indok, hogy anyósom 30 éve négy gyereket engedett le, és soha semmi bajuk nem volt.

Most komolyan: amúgy ti egy 7 éves gyereket (egy teljesen átlagos, normális gyereket) leengednétek az utcára egyedül egy másik városban?

Rohadtul nem mindegy, hogy a gyereket azok alapján az elvek alapján nevelik, amikkel teljes éltet élhet, és látszólag az ég világon semmiben nem különbözik a többiektől (csak okosabb), vagy úgy néznek rá, mint egy fogyatékos idiótára.

Az főleg nem megoldás, amikor elkezd valaki emberkedni, hogy "na majd ő megneveli, neki szót fog fogadni, csak figyeljek".

Persze ezek olyan dolgok, amiket a kívülállók soha nem fognak megérteni, és mint a mellékelt ábra is mutatja: a nagyszülők is kívülállók, nem részei a gyerekek életének.

Semmilyen kompromisszumról szó nem lehet, mert az úgy néz ki, ahogy már itt páran felvázolták: a szülő az szent, tévedhetetlen, és isteníteni, bálványozni, meg csodálni kell. Tehát az van, amit az öregek tanácsa kitalál.

Ha nem tetszik, akkor mi vagyunk a köcsögök.

Most meg itt tipródok, hogy ha menni kell a gyerekkel a pszicho-nénihez, és elfecsegi amit nekem este, a vége az lesz, hogy megint én leszek a köcsög, aki miatt a nagyik kiskorú veszélyeztetése és gyerekbántalmazás miatt fognak f.szulni, mert az öreglány nem lacafacázik.... feljelentős fajta.

Én megértem a gyerekelhelyezési gondodat mert ezen én is átestem viszont nem lehet, h azért nem vállalják mert te mindig meg akarod szabni, hogyan neveljék? Én azt gondolom ha a nyagyszülők elvállalják neked semmi közöd hozzá ha egész nap a TV előtt ülnek.Nem is értem, hogyan szólhatsz bele abba, ők hogyan neveljék? Ők ilyenek, te majd máshogy csinálod. A gyerekek ezt megtanulják kitől mire számíthatnak.Az én gyerekeim is végignéztek minden szappanoperát a Tv-ben mikor a nagyi vigyázott rájuk és mégis 2 egészséges jó tanuló kölkök lettek ma pedig már jókat nevetünk ezeken felemlítve.

A másik ami szemet szúrt.

Utálattal beszélsz anyukádról pedig ha soraidból jól vettem ki az ő háza is jelzálog alatt van a ti kölcsönötök miatt amibe kvázi neki is bele kellett hivatalosan egyezni így van?Márpedig ha ebbe belement talán mégsem annyira elítélendő szülő.Az én anyám mai napig ideadná szívét-lelkét nekünk de ebbe pld. soha nem menne bele.

Azonkívül én azt gondolom másban a hibát keresni mindig könnyebb mint magunkban észrevenni.

Nekünk anyósomék soha semmit nem adtak és a gyerekeimre sem vigyáztak soha de mai napig ha apósom(már csak ő él)nálunk van szinte körbeugrálom, kiszolgálom.Nem a hibákat kell mindig egy szülőnél feltárni, próbálj meg a nagyszülőkhöz te is másképp viszonyúlni lehet, h akkor ők is változnak.A soraid tele vannak indulattal, azt gondolom te is rém ideges tipus vagy.

A te helyzetedben most semmi esetre sem tartanám jó ötletnek ha leszámolnál.Az albérletet is fizetni kell és az anyukád házát is elveszik tehát ugyan ott vagy.Próbálj a nagyszülőkkel kompromisszumot kötni ez lenne talán a legokosabb megoldás.A gyerekeid pedig ha te jól neveled attól nem fognak elkallódni, h a nagyi nem ad rá pulóvert vagy fagylalttal tömi főttkaja helyett.

És ha valóban az ő hitele van az anyja lakásán, akkor micsida gerincességre utal, hogy nem fizetem vigyék a házakat! Most amikor már nem kap pénzt, hanem fizetnie kell, akkor már nem lehet kompromisszum? Ez nekem nagyon egy kihasználós kapcsolatnak tűnik.

Elnézést a fórum indítótól, ha félre értettem valamit!!!!

Kár bár mit is mondani, de mint ki tünt anyukája engedélyezte hogy rá terheljék a jelzálogot a házára hogy hitelt tudjanak venni fel hogy lakásukat meg vegyék ,veszélyeztetve azt hogy az ő otthona is veszélybe kerülhet, remélem nem értettem félre! Akkor már próbált bocsánatot kérni, belátta hibázott! Pedig azt tudjuk hogy ezt nem sokan tennék meg, és könnyű sem lehetett!Arról nem beszélve bár ki bármilyen tanácsot ad az egy sem jó!

Bocs de sokan élnek sokkal rosszabb sőtt nehezebb helyzetben és igen bizonyos esetekbe kell áldozatot hozni a gyermekeinkért , hogy tudásunk szerint a legjobb megoldást válasszuk ki annak érdekében hogy felneveljük őket!

Mindenesetre azért elég fura , hogy minmdenki elfordult tőle, talán ezen kicsit elkéne gondolkodni, vajon nem-e benne is van hiba, ami

miatt így állnak hozzá!

Talán a sertőtödséget és a haragot félre kéne mér tenni , mert azzal nem jut előbre sem pedig az önsajnálattal!

Van csodálatos párja, gyönyörű egészséges gyermeke, akikért talán érdemes volna kicsit változtatni a hozzáálását a dolgokhoz!

Hát én sem:)

Remélem meg tudjuk, és a döntését is!

Most ha jól értem gyest is kapsz és családi pótlékot? Menyivel keresel többet ha dolgozni jársz?

Nem hogy fél évig, 1 órát nem hagyhatod magukra, hisz te felesz értük.

Nem jó tanácsadó sem a harag, sem az idegeskedés. Higgadtan, és ésszerűen gondolj végig mindent még egyszer.

"Különben ravasz cég, 2007 óta vagyok próbaidős, ugyanott dolgozom, de mindig más munkaerő közvetítőn keresztül. "

Ezt ő irta.

ebből számomra az derül ki, hogy azóta ott dolgozik, vagy mégsem?

Igen, ebben igazad van, ez nekem nem jött le ilyen hangsúlyosan.

Viszont az, hogy ezt ígérte ezzel most persze nem tud mit kezdeni. Azt gondolom, hogy ettől még nem kellene mindent felrúgni, mivel ha anyu ezt igérte, de most nem tartja, akkor fizetek másnak. Ennyi.

De mitől megalázkodás egy anya segitségét kérni?

Hát te is azt vallod, hogy nem meghálálni kell, hanem a saját gyerekünknek legalább annyit megadni, amit kaptunk. Ebben az is benne van, hogy a nagymama vigyázz az unokájára.

Egyébként az anyukájától azért várja el a segítséget - legalábbis azt írta -, mert ő beszélte rá, hogy menjen vissza dolgozni, majd ő addig vigyáz a gyerekekre, amíg szükséges. És hogy így akkor őt is tudja anyagilag támogatni. Ez így azért már inkább jogosnak tűnik, nem?

Ha ugyanezt egy barát csinálta volna, mindenki azt mondta volna, hogy fordítson hátat neki, felejtse el.

Miért most esett kétségbe? 7 éve igy él. Ha eddig ment, akkor ezután is menni fog, nem?

Kapott jó pár tanácsot, de azt hiszem egyik sem járható. Mást nem tudunk mondani.

- Vagy csinálja igy tovább, ahogy eddig,

- Vagy békét köt a szülőkkel, azaz elfogadja azt a segitséget, amit kap és ahogy,

- Vagy keres idegeneken keresztül segitséget,

- Vagy azt csinálja, amit akar, azaz a család mellett dönt úgy, hogy közben ellenük dolgozik.

Az utolsóban én nem tudom támogatni. Én az összes többit jobbnak látom, mint azt. Mert ezzel a döntéssel nem a család mellett döntött, hanem ellenne. Kevesebb pénz, kevesebb étel, lakhatás rosszabb feltételekkel, stb.

Tudom, olvastam ;)

És ebben igazad van, hogy nagyon belepörgött a csalódásába meg a dühébe, le kell csillapodnia ahhoz, hogy a megfelelő döntést tudja meghozni.

A 154-es hozzászólásban írta a hölgy, hogy ítélkezik.

Szerintem nem csak az ember önmaga tehet arról, ami történik vele, nagy részben igen, de nem teljesen. Ők felvettek hitelt, amikor jól ment és segítséget ígértek nekik. Mindegyiket bebukták. És egyiket sem tudják irányítani. Illetve megalázkodhatna az anyukája előtt és átengedhetné az irányítást a gyerekek fölött, de szerintem érthető, hogy nem ezt teszi.

Én speciel nem csak döngöltem. Adtam ötletet is, de visszatért arra, hogy az anya, meg az anyós tehet mindenről, mert nekik kötelességük lenne segíteni.

Én erre mondtam, hogy dehogyis.

Ha valaki körbe körbe hibáztat, akkor a jó megoldásokat meg sem fogja hallani, mert csak dühöngeni akar. Én ezt láttam most.