Motíváció (beszélgetés)
Motiváljuk egymást!
Tippek, ötletek ide ☺️😁
Ti hogyan motiváljátok magatokat, hogy ne adjátok fel a diétát, fogyókúrát?
Régi fényképet nézegettek, van motivációs ruhátok, listát írtok a miértekről, esetleg meditáció, vagy csúnya üzenet a hűtőn? 🤔😃
Szia!
Számomra (amikor eldöntöttem hogy lefogyok - februárban) a motiváció a mérlegen megjelenő szám mutatott, és a felismerés, hogy nem folytathatom az ún. struccpolitikát. Felnyitottam a szemem, és felismertem, hogy párom és köztem csupán 1,5 kg a különbség (úgy, hogy ő 20 cm-rel magasabb, és vékony alkat - az a 20 cm nálam széltében látszódott meg). Tudatosodott, hogy az utóbbi időkben egyre nagyobb méretű nadrágokat veszek, mert a régiek egyszerűen megakadnak combközépnél. Párom (bár továbbra is ugyanúgy mutatta a szeretetét, szerelmé irántam) érezte a súlyomat, amikor felkapott (mindig csak én akartam). Nem jöttek rám az alkalmi nadrágjaim, és 1 hét mulva fel kellett vegyem az egyiket (nem akaram újabbat venni, még szinte új). Mindet összefoglalva motivációk összessége szükséges ahhoz, hogy eldöntsd FEJBEN a célodat, és akkor mindenre képes vagy. Ez lehet fogyókúra vagy egy képzés elvégzése - egy állás érdekében -, vagy az életedben egy új szakasz kezdése, továbblépés. Ha ezáltal a célodat elérted, az önbizalmad is nő, mely segít további célok elérésében. Én a közeljövőben két cél sikeres elérése után egy harmadik célért küzdök, és érzem sikerülni fog :) Tehát kívánok mindenkinek bőséges motiváltságot az életben :)
Szió!
Hogy mi a motiváció????
Nő létedre ilyen kérdést teszel fel????
ÖNMAGAD!!!AZ AZ IGAZI MOTIVÁCIÓ!!!!
Nem megbántani akartalak, félre ne értsd!!!!!!
Ha belenézel a tükörbe légy megelégedett,sztem ettől nagyobb motiváció nem kell...
Ez olyan , mint a tanulás nem másnak mindig magának tanul az ember:-))))
Sok sikert Neked:-)
Sziasztok!
Kedves Nikolacolor!Gratulálok a kisfiadhoz és ahhoz,hogy él benned a vágy a változásra!!Jó magam 2 ördögfióka anyukája vagyok:)
Egészen 5 évvel ez előttig a sport olyan szerves része volt az életemnek,napjaimnak mint a levegő vétel!!!
10 évig úsztam,5 évig aerobikoztam és kondiztam...amíg várandós nem lettem az első gyermekemmel.Sajna az én családomba a női ágon mindenki kivétel nélkűl 30 kilókat hízott a terhességek alatt és én se voltam kívétel!3 éven belűl szültem 2 gyereket,2× híztam közel 30 kilót és 2× le is adtam szerencsére!
Én heti 2-3× aerobikozom itthon vagy ha eljutok akkor oktatónál és heti 2×súlyzós edzés szintén itthon.A mostani életmód váltásomat ápriklis közepén kezdtem 87 kilóról és most 65 kiló vagyok.!Nagyon érzem magam végre!
Kedves Mandella!Csak így tovább!Ezzel én is így vagyok!Én is függő vagyok!!!:))
Szia, én ezerszer futottam már neki fogyókúrán, januárban volt egy "kattanásom", amióta kitartóan csinálom. Őszintén szólva elkezdeni marha nehéz, mert engem az motivált nagyon, amikor már lement pár kiló, és onnantól már nem is akartam abbahagyni, ahogy láttam, hogy egyre kevesebbet mutat a mérleg:)
Másrészt pedig motivált az is, amikor láttam egy szép vékonyt lányt:) Mert én is olyna akartam lenni:)
Szia!
Gratulálok a kisfiadhoz. Szerintem ez mindenkinek egyéni, hogy mi a motiváció, sőt, az életmódváltás alatt is változhat a motiváció. Én amikor elkezdtem, azért kezdtem el, mert a párom szerette volna, ha csinosabb vagyok (még az eljegyzéssel is kecsegtetett), azóta már nem a párom... persze nem ezért lett vége, ez most mindegy.
Szóval a motiváció. Nálam gyakran változik. Most például az, hogy utálom, ha feszülnek rajtam a ruhák, plusz motivál még az is, hogy egészséges legyek, maradjak, na és távolabbi célkitűzés pedig az, hogy egészséges testtel, élettel vágjak neki majd egy gyereknek...
Nagyjából ennyi. A tornázás meg azért motivál, mert utána büszke lehetek magamra, hogy ma is felkeltem, elmentem, izzadtam, tettem valamit magamért, és felszabadítottam egy csomó boldogsághormont. Egy éve én még el nem tudtam képzelni, hogy rendszeresen tornázzak, ma meg már teljesen az életem részévé vált.
Sok sikert.
Sziasztok Kedves Fórumozók!
Úgy látom ezen a portálon is elég népszerű a fogyókúra téma, cseppet sem meglepően. Nekem is sok problémám volt a testemmel, de az elmúlt években igyekeztem odafigyelni arra, amire oda kell, és nem is maradtak el az eredmények. Aztán megszületett a kisfiam, és újra az ismerős helyzetbe kerültem. Most viszont nagyon nehezen veszem rá magamat a változásra. Nem szeretném arra, fogni a dolgot, hogy anya lettem, több dolgom van, fáradt vagyok stb., mert tudom, hogy mindezek ellenére meg lehetne oldani.
Arra gondoltam megkérdezlek Titeket, hogy számotokra mi a motiváció? Mivel veszitek rá magatokat a kritikus pillanatban arra, hogy eldobjátok a kezetekből a csokit, vagy hogy elmenjetek tornázni?
Sokat jelentene, erőt adna, ha megtisztelnétek a válaszotokkal.
Előre is nagyon köszönöm!