Mitől ment gallyra a baráti kapcsolatod? (beszélgetés)

Ha a barátnőmnek fontos lenne, hogy menjek el, és tényleg barátnőmnek tartom, akkor elmennék vele, mert a barátság erről is szól. Ő is eljönne velem olyan helyre amit ő nem szeret, de mivel én nagyon szeretném, így megteszi.

Nekem azért ment tönkre gyerekkori barátság, mert gyereket szültem és nem értem rá mindenre, meg más lett a fontossági sorrend...de volt olyan barátság is, ami azért ment tönkre, mert elmondtam a véleményemet és nem tetszett neki.

Főiskolai szobatársam és a mellettünk lakó lány nagyon jóban voltunk.

4 év után mindenki ment a maga útján, más városokban, de párhavonta összejártunk a főiskola városában, és eltöltöttünk együtt 1-1 napot, jól éreztük magunkat, beszélgettünk mindenről, ahogy régen.

Évekig ment így, aztán az egyik lány egyszer csak nem reagált az üzenetekre a közös beszélgetésben, majd privátban sem.

Mai napig nem tudjuk, mi történt, kérdésekre nem válaszol(t).

Mi emlegetjük néha, mert a másik lánnyal (basszus, időközben már anyuka... :D) rendszeresen tartjuk a kapcsolatot, évente találkozunk is, amikor sikerül úgy alakítani mindenkinek.

2007-ben végeztünk, ki lehet számolni, hány év telt el azóta. És tudjuk, hogy él, megvan, mert a fb mindig feldobja a posztjait, de érdekes, hogy ő reagálni sem reagál a mi dolgainkra - szóval teljes homály, hogy mi történhetett...

Pontosan!

Nekem az a tapasztalatom, hogy aki ilyen dolgokon megsértődik, és hallgatásba burkolózik, az sosem volt barát igazán. Aki viszont igazi barát, azzal egy komoly összeveszést is "túl lehet élni".

Az a barátnő sem volt szerintem igazi, aki folyton csak kért tőled. A barátság érdekektől mentes mindkét fél számára. Pont az a jó benne, ami a lényege: te magad vagy fontos benne, mert valahogy egymásra talált a lelketek. Aztán ha tudtok segíteni egymásnak ebben-abban, az persze ebből következik, de az érdekek vezérelte kapcsolat nem barátság.

Olyan nincs,hogy soha ne legyen egy kapcsolatban összezördülés.Legyen az férj-feleség,gyerek -szülő,vagy kollégák vagy barátság.

Nem is ez számít,,,az számít hogy ha a másik fontos akkor felemelem a telefont és megpróbálom helyrehozni.

Nem olyan nehéz kimondani azt ,hogy Ne haragudj.

Aztán ha ezután sem stimmel,,akkor lehet gondolkodni,,kell e ez nekem,,vagy ez az e ,aminek látszik.

Szerintem vannak helyek, ahová egy barát elkíséri a másikat akkor is, ha közben kirázza a hideg, vagy semmi kedve az adott helyre menni. Ilyen pl. egy orvos, kórház, bíróság, hivatal... ahol lelkileg kell éreztetni a másikkal, hogy "fogjuk a kezét", nincs egyedül.

Viszont amikor szórakozásról van szó, akkor önzőség a másikat olyanba kényszeríteni, amiről tudjuk, hogy a másik nem szereti, nem szórakoztatja. Ha a barátnőd ezt nem gondolja át és nem keres, akkor ez nem is igazi barátság.

Furcsa, ja. Meccsre járni szeretek, misére már nem, de a legjobb barátnőmmel elmennék, főleg ha ez fontos neki.

De ez én vagyok.

Mondom ezt úgy, hogy én profin tudok nemet mondani.

Olyan érdekes, hogy szorosnak hitt barátságok is milyen könnyen tönkremehetnek, akár egy apróságon is... vagy a sok felgyűlő apróságon...? Összevesztem a legjobb barátnőmmel, pedig már felnőtt nők vagyunk, úgy viselkedünk, mint a tinik, tudom. Meghívott egy focimeccsre, de én utálok minden ilyesmit és nem vagyok hajlandó elmenni vele. Neki fontos lenne, de ez olyan nekem, mint hogy misére sem megyek, mert ellentétes a lényemmel mindkettő. Ezt igazán tudhatná, érthetné, hiszen elvileg jól ismer már engem.

Megsértődött, én is. Nem tudom, ki fogunk-e békülni, néhány napja teljes a csend, egyik fél sem enged a sérelemből.

Korábban is volt már olyan, hogy ilyen csendből (egy másik barátnőmnél) a barátság végleges kihűlése lett és már nem is beszélünk. Ott az volt a baj, hogy állandóan csak kért tőlem. Mindig szívességeket tettem, de egy idő után feltűnt, hogy már csak akkor hív ő, ha valami kell, egyébként mindig én érdeklődtem a hogylétéről, a vele való történésekről. Nemet mondtam néhány szívességre és egy idő után nem keresett többet és én sem.

Furcsa nem? Hogy nagyon jónak érzett barátságok végül így végződnek. Vagy csak én vagyok ilyen szerencsétlen ezen a téren.