Mitől ment gallyra a baráti kapcsolatod? (beszélgetős fórum)

Szerintem vannak helyek, ahová egy barát elkíséri a másikat akkor is, ha közben kirázza a hideg, vagy semmi kedve az adott helyre menni. Ilyen pl. egy orvos, kórház, bíróság, hivatal... ahol lelkileg kell éreztetni a másikkal, hogy "fogjuk a kezét", nincs egyedül.

Viszont amikor szórakozásról van szó, akkor önzőség a másikat olyanba kényszeríteni, amiről tudjuk, hogy a másik nem szereti, nem szórakoztatja. Ha a barátnőd ezt nem gondolja át és nem keres, akkor ez nem is igazi barátság.

Furcsa, ja. Meccsre járni szeretek, misére már nem, de a legjobb barátnőmmel elmennék, főleg ha ez fontos neki.

De ez én vagyok.

Mondom ezt úgy, hogy én profin tudok nemet mondani.

Olyan érdekes, hogy szorosnak hitt barátságok is milyen könnyen tönkremehetnek, akár egy apróságon is... vagy a sok felgyűlő apróságon...? Összevesztem a legjobb barátnőmmel, pedig már felnőtt nők vagyunk, úgy viselkedünk, mint a tinik, tudom. Meghívott egy focimeccsre, de én utálok minden ilyesmit és nem vagyok hajlandó elmenni vele. Neki fontos lenne, de ez olyan nekem, mint hogy misére sem megyek, mert ellentétes a lényemmel mindkettő. Ezt igazán tudhatná, érthetné, hiszen elvileg jól ismer már engem.

Megsértődött, én is. Nem tudom, ki fogunk-e békülni, néhány napja teljes a csend, egyik fél sem enged a sérelemből.

Korábban is volt már olyan, hogy ilyen csendből (egy másik barátnőmnél) a barátság végleges kihűlése lett és már nem is beszélünk. Ott az volt a baj, hogy állandóan csak kért tőlem. Mindig szívességeket tettem, de egy idő után feltűnt, hogy már csak akkor hív ő, ha valami kell, egyébként mindig én érdeklődtem a hogylétéről, a vele való történésekről. Nemet mondtam néhány szívességre és egy idő után nem keresett többet és én sem.

Furcsa nem? Hogy nagyon jónak érzett barátságok végül így végződnek. Vagy csak én vagyok ilyen szerencsétlen ezen a téren.