Mitől félnek a 30-as pasik? (beszélgetés)
Szerintem meg nem fél, egyszerűen ott a két gyereke, a munkája és nem vagy neki olyan fontos, mint fordítva.
Én így látom, bocs.
Biztos, hogy ő kell neked?!
Gondolkozz.
valahogy a fórum címe nincs összhangban a feltárt problémával.. azt hittem más a téma:)
Szerintem csak rossz megszokás ez nála, még nem rázódott bele a kapcsolatotokba..vagy ilyesmi.
Közöld vele mik az elvárásaid. És persze vedd figyelembe, hogy nem 'egyszerű" pasi, azaz már apuka is.
"van úgy hogy tök kedves velem, néha pedig olyan mint 1 "jégcsap" "
Felejtsd el.Jobb ha te mondasz le róla,mint egy idétlen jégcsap napján ő tegye ezt...Az ilyet nagy ívben kerülni kell,kidobni a francba,nem éri meg szenvedni vele hidd el...Légy erős és:hajrá...
Nézd, amíg nem tudjuk, hogy mit dolgozik, addig erről nem nyilatkozhatunk.
De igen, felhívhatná. A helyében megkérdezném a pasit, hogy miért nem teszi.
Mondok egy példát. Barátnőm férje ott van, ahol az én párom. Minden nap felhívja a feleségét, mert hiányzik neki. Az én párom a saját anyukáját sem hívja, pedig nagyon szereti. A lányával és velem szokott beszélni. Szerintem így kevésbé hiányzunk neki... Jó, nyilván más ha pár napra utazik el, meg ha fél évre.. De mindenki máshogy érez. A fórumindító sem tudhatja, míg meg nem kérdezi.
Szerencsére:)
De én azt mondom, hogy ha bármi gond van, nem vádaskodni meg kombinálni kell (pedig az nekem nagyon jól megy), hanem megbeszélni. Azt szeretem páromban, hogy pl napokig nem jelentkezett, miután kiment külföldre (olyan helyre, ahol tényleg okkal aggódhatok), egyszer megírtam neki, hogy mennyire rosszul esik.. utána rögtön megértette és igyekszik is hívni. (nyilván ha reggel hattól hajnali fél3ig dolgozik, akkor megértem, hogy nem jelentkezik)
Ühüm, értem miért mondod. Ne tudd meg, én hányszor ismételgettem ezt sírva, amikor nem hívott fel. De mégsincs így.. Kellett pár hónap, hogy erre rájöjjek. Nyilván pasi és munkafüggő, ha 8 órát dolgozik, akkor hívjon fel ha hazaér. De amikor nálunk ez volt, akkor ő olyan helyen volt 6 hétig (most 6 hónapig), hogy 12 órákat melózik (vagy többet) és utána ott a rengeteg kollega, meg fáradt is... Azt mondta, ilyenkor pozitív erő kell neki, nem lebaszás. Kedvesen megkérdezni, hogy jól van-e, minden oké-e, és kedvesen elmondani, hogy örülnél ha hívna mondjuk holnapután.
Ne kérdezd miért, de így működnek:D
Nyár óta vagytok együtt? Az még semmi idő, alig pár hónap. És már úgy érzed, hogy ő lenne az igazi? A rózsaszín szemüvegtől érezheted így, de én azt mondanám, hogy igazság szerint nem szabadna úgy beleugrani házasságba, gyerekvállalásba, amíg előtte nem éltetek már együtt 9 hónapot-1 évet minimum. Ha ennyi idő megy, akkor remélhetőleg akkor is menni fog, mikor terhes vagy és egyre nagyobb nyűg egy pasi nyakán. Vannak persze párok, akik akár már 3 hónap ismeretség után beleugranak házasságba mindenbe és élnek is együtt halálukig. Ráadásul ő már felrúgott egy házasságot, gyerekekkel, szóval egyáltalán nem garancia, hogy nem teszi meg újra. Persze ez is két emberen múlik, nem csak ő volt a hunyó.
Én azt mondanám, hogy egyelőre még ne akarj ennyire elköteleződni, majd ha már egy éve együtt vagytok. Addigra neked is felszáll a rózsaszín felhő és kiderül, hogy még mindig őt akarod-e. Álmodozni persze lehet, meg beszélgetni (!) vele róla, hogy esetleg...
Szóval szerintem még korai, hogy az anyakönyvvezető elé rángasd. Ismerd meg, mérlegeld a hibáit és az erényeit és beszélgessetek nagyon sokat! Ez nem korfüggő, nem attól függő, hogy mit tett már a múltban, hanem szerintem alapvető.
De ha csak az a fontos, hogy legyen nagy lagzid, meg szép hófehér ruhád egyszer az életben, akkor már most is ráerőltetheted, de akkor ez az esemény a fontos és nem az, hogy tényleg az igazival és tényleg a megfelelő időben.
:)
Ezért mondom, hogy nem mindegy ki miatt ment tönkre az előző kapcsolat. Ha a pasi szeretett volna családot és jól érezte magát feleséggel-gyerekkel, de a csaj lelépett, akkor simán elhiszem, hogy újra szeretné a családosdit.
Ha viszont ott volt a feleség és a gyerek és ez neki nem volt elég, nem volt jó, akkor nem reménykednék, hogy velem meg az új (közös) kölökkel hosszú távra tervezni.
...hát most hova beszéljek?!:D haza, vagy ellene:D
nem tudom, még nem voltam ilyen helyzetben, csak egy gondolat volt
Hasonló, mint az én helyzetem:) Azonos korkülönbség, neki mondjuk csak egy gyereke van.. És elég ritkán találkoz(t)unk. Messze lakunk egymástól, illetve most külföldön van sokáig.
Szóval én azt vettem észre, hogy neki nem olyan fontos, hogy kimondja a dolgokat (csak az elején volt jó a marketingje:D ) Inkább kimutatja. Sőt, ahogy közeledett az utazásának az ideje, egyre inkább eltolt magától. Aztán átbeszéltük a problémáinkat és utána nagyon tündér és odafigyelő volt... csak ne kelljen kimondania! Szóval nyugi, mondd el neki, hogy te igényled, hogy mondjuk naponta megöleljen, vagy néha kimondja a bűvös SZ betűs szót. Meg fogja tenni. Te pedig rájössz, hogy attól még, hogy néha "jégcsap" attól még szeret.
Uhhh. Ezt inkább te érzed.
Én olyan embernek szültem tavasszal, aki elvált és van 1 lánya. Nagyon rossz volt nekem, de próbáltam ezeket lenyelni. 8 hetes voltam, amikor otthagyott minket. Most boldog párkapcsolatban élek és a párom sajátjaként szereti az 5 hónapos lányunk.
Fiatal vagy. Nem jobb, ha egy olyannal vagy együtt, aki foglalkozik veled és nem csak hébe-hóba? Nem jobb egy olyan férfinak szülni, akit te ajándékozhatsz meg az élet legszebb "Csodájával"?
Én ezerszer megbántam, hogy komolyabb kapcsolatba kerültem vele, de így alakult. Persze Lizit nem bánom, mert imádjuk.