Mit tennél, ha a párod/férjed, gyermeked apja, az otthoni dolgokból nem venné ki a 'részét'? (beszélgetés)

Jaj, én nem rád meg a férjedre értettem! Bocsi! Én Jéghegy helyében nem lennék nyugodt otthagyni a gyerekem.

Amit Te írsz, még mindig jobb, mint amit Ő kap az "apától"...

A gyereket imádja, de csak így lehet rákényszeríteni, hogy egy kicsivel több időt töltsenek együtt. Onnan, hogy átveszi a gyereket semmi gáz.Igaz megvár a peluscsere, de azon kívül megy a játék 1000-rel. 41 éves volt a férjem mikor szültem. Nagyon sokáig egyedül élt. Nem csoda,hogy a házimunkára nem volt igénye...senki nem szólt rá.

A gyerekre visszatérve:a túlzott féltés megvan benne, de ha hiszti van azzal nem tud mit kezdeni.Ilyenkor jó ha kéznél vagyok...erről próbálom leszoktatni. No meg arról, hogy én is emberből vagyok és nekem is kell az a heti 2x2 óra.

sajnos ismerős......

az én anyám szerint mindig a férjemnek van igaza.

tudom, milyen rosszul esik neked ez.

de egyszerűen nem lehet ez ellen tenni semmit. csak úgy, ahogy az előbb leírtam.....

A legnagyobb gond, hogy a problémák elől anyuhoz menekül.. anyu meg beadja neki, hogy ez nem probléma, velem van a baj!

ugye a kisfia a Jackpot:)

:)

Hogyne! Olyan észbekapkodós típus:D

az nem is olyan sok:))

lehet, 1-2 hónap, és talán észbekap a férjed

:)

Köszi

Én próbálom megoldani, de ugye ez két emberes dolog.

Néha úgy érzem, hogy neki minden megfelel úgy ahogy van.

..ha meg nem tetszik, leléphetek. ..de, hogy ő változzon??? Ugyan már!!!

Legalábbis most ez a felállás

Dehogynem!Azt biztosan észrevenné!:)

Tessék itt van Neked valami,hátha jobb kedved lesz!:)

[link]

Azért nagyon édesek vagytok, hogy próbáltok segíteni:)

Millió puszi érte:)

:)))

Lehet az enyémnek is ez hiányzik.. Bár lehet az sem tűne fel neki, ha egy másik pasi feküdne az ágyunkba.

:D

DE IGEN!!!!!!

Én is ugyanígy voltam a fiammal, aztán dolgoztam, szépen kiöltöztem.....sőt még majdnem meg is csaltam a férjem.......de nem tettem meg. pedig......akkor most nem lennék állandóan ideges,.

ezt azért írtam le, mert még bármi történhet VELED.

Akkor itt a feladat!

Az első: töröltesd ezt a nicket, Jéghegy helyett legyél mondjuk Forró mező! vagy tenger.

Második: olvadj is ki!

Az a baja, hogy mostanában sokat morgok.

Ez igaz, de nem könnyű a háromévesünkkel egész nap.

Soha senkire nem tudom rábízni még 10 percre sem, magamra semmi időm. Egész nap csak játszunk-játszunk. Annyira beszűkültnek érzem magam, nincs egy önálló gondolatom sem.

Ettől kicsit besokkkkkkaltam.

És ugye erre jött a válasz, hogy: anya vagy, ez a dolgod.

Ezek után meg lassan elhiszem, hogy tényleg én nem vagyok anyának való

Tudom hogy fáj! Így értettem én is! Azt is megértem milyen egyedül. Nekem sincs senkim a férjemen kívül akivel beszélhetnék, és van amikor ő sem fogékony a mondandómra, meg az érzéseimre, szóval tudom milyen az ha egyedül vagy a gondolataiddal...

Nem tudom ki hogy van vele, de szerintem az a kapcsolat jó, amelyikben mindkét félből a legjobbat hozza ki a másik.

Márpedig Te sokat változtál, nem vagy boldog, nem érzed jól magad, azt éreztetik veled, hogy nem vagy fontos, és a munkád sem az, de azért legyen kész, nem számít hogy nézel ki, lehetnél kócos is, a férjed akkor se venne észre, meg akkor se ha heidi klum lennél, szóval a lényeg hogy a környezeted is látja, hogy kínlódsz! Addig lépj, míg ki nem alszik az kis láng, mert meggyújtani nehezebb, mint megerősíteni!