Mit tehetnék, hogy megmentsem a kapcsolatunkat? (beszélgetős fórum)

Rendben :) Köszönöm nektek. Valószínűleg hétfőtől munkába állok. Olyan, amilyet szerettem volna. A jó tanácsok is sokat segítenek. Nem adom fel! De annyira nem is drámai a helyzet :) szerencsére.

Amiket néha olvasok, hogy a fiúk hogy viselkednek a lányokkal (vagy pont fordítva)... Összetehetem a két kezemet.

Köszönöm szépen!

Azt hiszem, igazad van, de én is ezt csináltam épp eleget. Inkább választom a nehezebb utat, és küszködök, ha van még remény. Ha meg mégsem jön össze, legalább nyugodt lesz a lelkiismeretem, hogy rajtam nem múlt.

Mert az igaz, hogy még fiatal vagyok, de az is, hogy fiatalabb már nem leszek. :) Komolyra fordítva: legalább magamért vállalom (mert így helyes) a felelősséget.

Gratula a melóhoz. Illetve még nem gratula, csak ha meg lesz:)

A témához: Nekem is volt egy párom, aki a letargia miatt tett ki. A körülmények olyanok voltak, hogy minden okom meg volt a letargiára, de csak időre lett volna szükség, hogy kilábaljak belőle (ő fél évig külföldön, én épp munkakeresőben/költözőben). Kitett ezzel az indokkal. Aztán amikor rendbe jött az életem újra összejöttünk, majd állítása szerint megint rossz lett a hangulatom (pedig nem volt semmi extra, egyszerűen így reagáltam le azt, hogy látom rajta valami baj van köztünk). Szóval ismét ez vezetett szakításhoz.

Ezzel csak azt akarom mondani, hogy igen, ha rendbe jönnek a dolgaid, lesz munkát, önbizalmad, barátaid, társaságod és vidám leszek, akkor megjavulhatnak a dolgok. A kérdés az, hogy ha megint baj van (újabb munkanélküliség, vagy betegség, vagy családi zűrök, akármi - márpedig baj az mindig van), akkor megint így fog reagálni? Egy kapcsolat arról szól, hogy jóban-rosszban, hogy ha a másiknak gondjai vannak, akkor mellé állok és segítek neki, nem pedig tetézem azzal, hogy még a kapcsolatunkat is labilisnak lássa. Szerintem első sorban erről kéne beszélgetned vele. Mondd el neki, hogy megérted, te sem szeretnél egy rosszkedvű társat magad mellé, és igyekszel. Ugyanakkor ő pedig álljon ki melletted ha szeret és segítsen.

Képzeljétek, úgy néz, még 50-50 %, de lehet, lesz melóm. Legalább egy dolog megoldva. Szerintem hogyha ez meglesz, rendbe kapom az életemet, lesz benne végre rendszer, s ezzel együtt visszajön az életkedvem, akkor visszakapom Őt is. Mindig számíthattam rá. Most sincs konkrét ok, amit én szakító oknak látnék. Ezt ő is így látja. És teljes mértékben igaza van de Lucának, valószínűleg megunta, belefáradt ebbe, hogy letargikus vagyok, és hogy függök tőle. A függést nehéz lecsökkentenem, mert ő neki sok mindent köszönhetek. De nem fojthatom meg.

Csak azt nem tudom biztosra, hogy ha változom, Ő is fog-e változni. Mert a rossz hangulatom rossz felé változtatta őt. De vajon a normális énem, ha visszatér, jó felé fogja változtatni?

A szerelmet nem szabad veszni hagyni,de ne évek múlva derüljön ki hogy nem érte meg.

Keresd me Katona Klári Egyszer volt címü dalát. Ide vágó a szövege.

Csodálom az energiád.

A társadalmunkban inkább már mindenki azt a megoldást választja hogy tovább lép ha valami nem működik.

S szerintetek, ha összekaparom magamat, rendbe hozom a kis életemet, akkor ugyanolyan lehet még a kapcsolatunk, mint az elején?A rózsaszín ködöt leszámítva. Mert erre ő nem tudott választ adni.

S önbizalmamon hogyan tudnék változtatni? Feltornázni?

Rendben, igyekszem összekapni magam. Először szeretnék valami állást. És ha jól vettem ki a szavatokból, elsősorban magammal kell jóban legyek, utána jöhet a többi.

de Luca jól láttad, mert szeret. Ebben biztos vagyok, csak ahogy ti is írtátok, belefáradt a letargiába. Mert tényleg nem ilyen voltam.

biológus: hallgatok rád, és nem adom fel :)

A teljes igazsághoz hozzátartozik - és ez fontos(!) -, hogy az exem is újra vissza akart kapni, de én már nem mentem. (Nem büszkeségi okokból, ez egy másik történet)

Szóval csak oda akartam kilyukadni, hogy engem is szerettek, csak a búbánatom leverte a biztosítékot, de a dolgok rendeződésével mehetett volna tovább minden a maga útján, mert tényleg szeretett.

Szia yousei!

Szerencse a szerencsétlenségben, hogy az ilyen helyzetekre is van megoldás. Most vlsz mindenki azt várja tőled, hogy nagyot lépjél, törj ki, de Te nem tudod, hogyan.

Tanácsot azt nem adhatok, de leírom, hogy én mit csináltam, amikor hasonló negatív változás állt be a kapcsolatomban.

Nagyon lassan megy a dolog, lépésről lépésre. Én először is elvállaltam egy könnyebb munkát (bébiszitterkedés), ahol a szülők elégedettek azzal a hozzáállással, ahogy a kisbabára vigyázom és ez volt az első pozitív élmény.

Azután sportolni kezdtem újra. Igaz, most csak futni járok és tornázom, de úgy érzem az energiámmal együtt az önbizalmam is megnő.

Azután elkezdtem egy kicsit nőiesebben öltözni, attól, hogy nagyrészt itthon vagyok, nem kell szakadtnak lennem.

És nem foglalkozom folyton azzal, hogy beszélget e most velem, vagy sem. Ha nem, akkor beszélek mással. És tudod miért? Mert ha ezeket a dolgokat nem tenném, nem lenne mit vesztenie. Mert mit veszítene? Egy depressziós, lehangolt, fejfájós, nyavajgós csajt, aki mindig vele foglalkozik, nem magával.

Ezért úgy döntöttem, ha mégis el akar veszteni, hát legyen neki mit! :D De tudod, nem akar.. Azóta, hogy látja rajtam a változást és az igyekezetet, sokkal működőképesebb a kapcsolatunk.

Nem ez volt a fórum neve... átírták...

Amúgy meg szeretem.