Mit tegyek? Sehol nem érzem magamat jól (beszélgetés)

Menj oda, ahol jól fogod magad érezni.

Teremtsd meg!

Ne a körülményeket okold!

Há' me onnan nem kell annyit átszállni a bussza'..

Isten az atyám, hogy nem bántani akarom, csak sajnálom, hogy fiatal lányok így tengődnek, és azt hiszik, hogy mert fax van a közelükben, az már a maximálisan elérhető kapcsolat. A baj az ebben, hogy ő nem is látja, hogy miért van ez így, mert belülről nézi, és eddig mindig valami külső körülmény irányított az életét. Ezért törődik bele ahelyett, hogy tenne valamit..

Szerintem az alap kérdés, hogy miért nem dolgozik?

Ez a normál élet és önbecsülés alapja, és az egyetlen módja, hogy ne legyen valaki kiszolgáltatott.

A szülőket otthagytad. Őket nem ápolod.

Élsz egy car, nem a korosztályodnak való kapcsolatban.

Ha már nem segítesz a szülőknek - azt még megértem, hogy abból elég - akkor bizony ott kellene egy pici albérlet, ahol tanulsz, és ott kellene dolgozzál. Esti suli azért van, hogy lehessen mellette dolgozni.

Az a férfi, aki tényleg szerelmes, és aki később tényleg családot akar, és annak kemény kellemetlenségeit vállalni, az utánad fog menni. Ha meg nem, akkor meg el kéne fogadni, hogy nem ő az igazi. És továbblépni.

Szerintem te ezt azért csinálod, mert ha nem is jó, de kajád-ágyad, szexpartnered megvan, és tulajdonképpen nem csinálsz semmit. Gyereked, munkád nincs, ha jól értem.

Szóval eltarttatod magad, ez nekem nem túl szimpi, már bocs.

Érdekes leírásodra mit is lehetne mondani? Mindenki saját maga érzi, hogy mi a jó Neki. Ahogy olvasom az írásod én azt érzem, hogy nem irigylem ezt a helyzetet, és ilyenbe nem is lennék benne. A saját szemszögemből nem is kérdés, hogy milyen végkimeneteli lehetnek ennek:

A. Verzió: Továbbra is reménykedsz, hogy lesz a kutyából szalonna, és némán tűrve, belül verve a falat éled meg vélt semmibevételed. Rájössz, hogy mostani társad kedvez igazán spirituális kiteljesedésedhez, hiszen megélheted, milyen szeretni valakit komolyabb visszajelzések nélkül. Megtanulod a metakommunikáció minden szintjét, és már egy egyszerű köszönéssel felkelted párodban a farkast! Extrovertálttá válhatsz, és elkezdheted életed annak szentelni, hogy másokkal foglalkozz önmagad helyett, és egy olyan missziónak szenteld az életed, ami a környezeted életét jobbá teheti, és ezt megélheted pozitív feedback-ként önmagad számára.

B. Verzió: Hazacuccolsz, és felveszed a harcot az otthoni unalommal. Cserébe a társad többet látod, észreveszi, hogy nem vagy ott mindig, amikor Neki kényelmes, és talán rádöbben, hogy Neki is tennie kell azért, hogy működjetek. Elolvashatod Dr. Csernus: A nő című könyvét, és kezedbe veheted a férfiassága mellett az irányítást is. Az a 2-3 átszállást meg felfoghatod fitneszórának is, persze az csak a bemelegítés! Tusolás helyett fürödhetsz is.

C. Verzió: Szexi cuccokban mászkálj otthon, így azt veszed észre, hogy a társad szinte mindig körülötted sündörög. De légy elérhetetlen, ha tipitapizna, vedd le a kezét, húzódj el, súgd a fülébe, hogy beszélgetnél vele. De vigyázz! Ültesd le és ne fel! Érzékien játssz Vele, hogy amikor az őrület határához ér kapjon enni a kis szörnyike! Előjátékként beszélgess vele és a talpaddal incselkedj közben az ölében. Okosan vedd rá pl. holnapi programokra, használd ami Évának megadatott, mert az Neked is megvan!

A valóság az, hogy le kell ülni, beszélgetni, ennek több módja létezik. A kommunikációmentes lét nem kedvez egy kapcsolatnak sem. Apránként tűnnek el a szép dolgok az életből, és marad a megfáradt robotolás. Sokaknál így működik az élet, a párkapcsolat, ha Nálad nem, akkor gondolj a jól ismert közmondásra: „Néma gyermeknek anyja sem érti a szavát!”

(Franco Marco hozzászólása)

2 műszakban dolgozik(van h akár 12-14órákat) és ha ott végzett, akkor még itthon, vagy a nagyszüleinél, vagy ismerősöknek segít. Nem tud nemet mondani ha valaki megkéri hogy segítsen.

Én nem várom el hogy nemet mondjon, de még a saját szükségletit is képes háttérbe tolni azért, hogy másoknak 'ugráljon'. Én csak annyit szeretnék tőle, hogy saját helyünk legyen. Mert az volt a gond hogy ő már nem akart hozzánk se jönni, mert ott mindig feszkó van. Én meg itt nem érzem magam jól. Akkor legyen egy saját helyünk. És nem 'asszonyosdit' akarok játszani. Anyám egész életemben beteg volt. Sok féle baja van. Sose megy orvoshoz.. Már 6 éve járókerettel csoszog csak, ugyhogy otthon is már nekem kellett 'JÁTSZANOM AZ ASSZONYOSDÍT' , szóval nekem ez nem csak kis játék. Annyi hogy egy kicsit előbb kellett felnőnöm mint a többieknek.

Gondold át, hogy ha nem veszed figyelembe az utazást (az esti iskola valószínűleg nem is mindennapos), akkor is ott és így akarnál-e élni, mint most? Nem lenne jobb otthon, a barátaid, ismerőseid körében?

Csak 2 hónapja laksz ott, a párod sokat dolgozik, keveset találkoztok. Érthető, ha te nem arra vágysz, hogy a szüleit kerülgesd és unatkozzál, de nem is róhatod fel neki, hogy mennyit dolgozik, vagy fáradt.

Azt elfelejtettem hozzá tenni hogy 2-3 átszállással eljutok, de haza már NEM.

Mivel ahol indult az esti iskola, az nem abban a megyében van, ahol laktam. És onnan kb 2,5 óra busz, innen meg 1 - 1,5 ;)

És én biztos vagyok benne Ennyi idősen hogy mi az amit szeretnék. Szent én se voltam. Sok hülye emberrel össze akadtam, és ő viszont (ugymond)kiemelt a hülyeségeimből. Hosszú történet hogy mi történt meg mi nem az 5 év alatt. A lényeg hogy akadt 1-2 hullám völgy az elején, mert nem bíztam soha senkiben. De bizonyított. Aztán ... De szerintem a munka hely az egészben a hiba. Mióta ott van teljesen kifordult önmagából . Amúgy meg dolgozok, csak ez olyan.. Nevezzük szezonális munkának :D 16éves korom óta dolgozok ott! Mielőtt ide költöztem, akkor végeztünk, és majd kb 3 hét múlva kezdjük újra egészen augusztusig, vagy lehet jövőre már meg se állunk. Szóval szerintem csak azért mert még csak 19-20 éves vagyok, nem kellene megítélni. Tudom milyenek a mai fiatalok, de jegyezzük meg.: NEM MINDENKI EGYFORMA ;)

És persze, pláne ennyi idősen át kell gondolnod, biztosan vele akarod-e leélni az életedet.

20 évesen? Jajj! :)

Ezt a 2-3 átszállást én sem értem, miért akkora akadály, hacsak nem vonattal. 14 éves korom óta több mint egy órát utaztam az iskolába egyetem végéig, de simán kibírtam, szintén 2-3 átszállással.

A többihez nem mernék határozottan hozzászólni, de szerintem nem ártana olyan helyzetet teremteni, hogy ő mutassa meg, hajlandó-e küzdeni érted, számítasz-e neki. Vagy esetleg most tényleg olyan nagyon megterhelő a munkája, hogy ennyire ki van merülve? Mert ez is előfordulhat, de akkor azon is változtatni kellene, mert így nem lehet hosszú távon élni. Mindenesetre talán beszélni kellene vele, hogy ez neked nem jó, és a válaszából sok minden kiderülhet. Pl. hogy ez érdekli-e, esetleg ő is látja, csak most kimeríti a munka, hajlandó-e változtatni vagy sem, vagy esetleg nem is érdekli, hogy te mit érzel... Ebből és a megérzéseidből lehet, hogy össze tudod rakni, mi a teendőd. És persze, pláne ennyi idősen át kell gondolnod, biztosan vele akarod-e leélni az életedet. Amit azért jó lett volna összeköltözés előtt eldönteni... De ha esetleg különmész, akkor valószínűleg átgondoltabban dönthetsz, mint így.

Menj el dolgozni abba a városba, ahol tanulsz, vegyél ki egy szerény szobát, amit meg tudsz fizetni, és tanulj meg egyedül élni, nem pedig kiszolgáltatottan. Cseléd ráérsz késôbb is lenni.

Tartsd már magadat többre!

2 hónapja a barátomékhoz költöztem, mert mindig ő jött hozzánk hétvégén, és ez a munkája mellett megterhelte, meg mert otthon már nagyon feszült volt a hangulat. Mindig is az volt, de a végén már nagyon. Mióta itt vagyok, szinte kevesebbszer látom, mint amikor ő járt hozzánk. Ha itthon is van, nem foglalkozik velem , nem szívesen beszélget velem. Nekem meg ez nagyon rosszul esik, mert nagyon gáznak érzem h a szülei mennek-jönnek, én meg befordulva ülök egész nap. El kezdtem estin az érettségit.. most ez valamennyire le köt, de akkor is milyen már h megfogtam minden cuccomat, és át telepedtem hozzájuk (amúgy az ő kérésére) , és rosszabb a kapcsolatunk mint előtte? Meg kér hogy főzzek valamit, vagy takarítsak ki, vagy akármi, de am ennyi. Este lenne időnk lefekvéskor beszélgetni, de ő kimerült, és azonnal alszik is. Már kezdek totál elveszni. Haza nem szeretnék menni, mert már azt se érzem otthonomnak, de itt se jó. Barátaim nincsenek egyáltalán.. Valahogy nem megy a barátkozás kicsit se. Túl sok mindenkit elhanyagoltam mikor 5 éve össze jöttünk. És őt tartottam egyben a legjobb barátomnak is, de már nincs semmi. Szeretem én őt, de ilyenkor megfordul az ember fejében hogy vajon ő is engem ? Mit változtassak?

Nem szeretnék itt maradni, de ő meg sose gondol a jövőre... Ha szeretnék valamit is kezdeni az életemmel, azt valószínű hogy saját erőből kell majd megtennem, mert amit mostanában mutat, az alapján neki minden úgy jó ahogy van. De akkor is érzem, hogy a szülei annyira nem rajonganak azért hogy itt vagyok. Pedig segítek amiben csak tudok basszus... És.. nemtudom. Valahogy rá kéne vennem hogy szakadjon ki a kis világából, és ha szeretne velem lenni, akkor legalább egy saját lakás vagy valami.. Mert ez nekem a legrosszabb időszakom egész életemben. Ha haza is akarnék költözni, onnan nem tudnék az iskolába bejárni, mert onnan csak 2-3 átszállással tudnék bejutni a városba, de innen meg közvetlenül is. Vagy az valaki szerint túl nagy kérés h 5 év után már jobban érezném magam h nem másoktól függnénk, vagy ha esetleg későn érek haza, és pl zuhanyozni akarok, akk nem tehetem meg, nehogy felverjem a szüleit? .. Nem tudom hogy ő akar e velem tervezni.. Mert én megszoktam kérdezni, de sose mond semmit, csak "én nem szoktam tervezgetni" , meg hogy "majd alakul" ... De ezt a majd alakul-t mondogatja már 2,5 éve.. Azóta se változott semmi.

Érdemes vele terveznem, vagy inkább lépjek valamit?