Mit tegyek hogy legyőzzem a féltékenységem? (beszélgetés)

Már elmúltam 48 éves, amikor lényeges vélemény formálásra kényszerültem. Akkor sok addigi ismeretem összefüggését tudtam felismerni.

Döbbenten és fájdalommal, de tudomásul kellett vennem a létezésüket. Ezért írom több helyen azóta, hogy nem kellene a férfiakat úgy megítélnünk, ahogy én is tettem korábban.

Hát, ha nem is "gén"... de végső soron mégis, az biztos, hogy ebben a "kitartás" meg "rendesség" dologban nem indulunk egyenlő esélyekkel. Első sorban a női szerep-férfi szerep ad erre magyarázatot nekem.

Mi az ősi nő szerepre születünk, hogy anyák legyünk, testünkben hordozzuk a "jövőt", aztán szoptatunk, gondozunk, a családi tűzhely és egyebek "őrzői"... Mi mindenáron fel akarjuk nevelni az utódokat és keményen képviseljük ezeket az érdekeket. Az ősi "hím" szerep a megtermékenyítés és a vadászat, harc a külső támadókkal... Mára nagyon bonyolulttá váltak a feladatok, szerepek, de... az ősi ösztönök megvannak. (létfenntartás, fajfenntartás genetikailag, az emberi létezés kezdetei óta belénk rögzült „tudása”) Ezekkel szögesen ellentétes a legtöbb mai elvárás és a lehetőségek sem adottak. Van is zavar az emberekben rendesen emiatt. Érezzük, hogy mit volna jó tenni, hajt, de nem tesszük, mert az nem "rendes" emberhez méltó. Szép ez a törekvés, csak éppen belegárgyulunk az állandó elfojtásba. Nő, férfi egyaránt. A különbségek a két nem között pedig relatív (kifejezetten mértékbeli viszonylagos eltérések)... annyira, hogy nem is merek nemekről, nemzetekről beszélni, még statisztikai vonatkozásban se. Azt gondolom, hogy mindkét nem képviselve van minden vonatkozásban. A nők között is vannak "csapodárok" és a férfiak közt is és fordítva... mint ahogy nemtől és nemzetiségtől függetlenül van becsületes és becstelen ember. Sót! Egy ember is lehet időnként becsületes, máskor becstelen. A dominanciát a statisztika dolga megállapítani, de nem sokat jelent. Sokkal fontosabb látnom, hogy az ember két legalapvetőbb ösztöne miként épül fel a nemek tekintetében és ezt hogyan formálja társadalmi életünk.

Egy szó, mint száz… A nő szervezete havonta egy (ritkán több) ivarsejtet termel. A férfié nagyságrendekkel többet és naponta többször is képes újra termelésre. A „belső parancs”: fajfenntartás. A mi nemi ösztönünk sokkal kevesebb szexuális aktust „követel”. A férfiaké lényegesen többet és csak azért, mert ők férfiak. Sokkal nehezebb ennek a parancsnak ellenállniuk, mint nekünk, nőknek. Ezt nem vitathatom. És bizony minden elfojtás közelebb visz minket embereket a betegséghez.

Minden embert terhel, természetesen, a mai korunk életvitele. A fiúk mégis több nyomorúságot élnek meg miatta. Elvette az új életformánk tőlük az alapvető férfiasság kinyilvánításának a lehetőségét szinte minden tekintetben. Itt gondolok a nemi élet „beszűkítését” (egynejűség), munkahelyi stressz, mert nem vághatja pofán a családját fenyegető embereket, állandóan lefojt mindent… Sokkal esendőbbek, és sajnos „halandóbbak” is, mint mi, nők.

Vigyáznunk kell, kellene rájuk, de nem sokat tehetünk, mert mi is terheltek és zavartak vagyunk nőiségünkben.

Persze mindkét nemet nyomorítja az „ősi” szerepek egymásba olvadása, sőt, a szerepcsere is. A matriarchális társadalmi formából mi, például szinte csak a gyakran megmutatkozó erőnket őriztük meg. („Anyatigrisek” tudunk lenni, jobban bírjuk a magányt, hosszabb életűek vagyunk, satöbb-satöbb)

Nehéz modern emberként élni. Inkább lennék néha automata mosógép nélkül élő ősasszony. Manapság férfinak is kell lennem, amit annyira utálok, és látom, hogy milyen nehéz a férjemnek igazi férfiként élni.

Ez a világ nem igazán emberbarát.

Na,ezzel az utolsó részével egyáltalán nem értek egyet:-)

Nekes sokkal több nőismerősöm van,aki elégedetlen a szexuális életével,mert halvérű és unalmas a pasija e téren...Minden vàgyuk lenne eljàrni valami jò szeretőhöz,csak hát ugye egy rendes nő ilyet nem tesz...:-)Szerintem semmi "gén" nincs,am erre a férfiaknak felmentést ad,mert csak dönyés kérdése mindkét nemnél,hogy ösztönös állatok vagyunk-e,vagy érző,gondolkodó emberek.Persze rengeteg faktor közjrejátszhat,nőknél leginkább érzelmi bizonytalanság vezet a megcsaláshoz,férfiaknál meg valami,amit otthon nem kap meg.Persze sok más oka is lehet.Mondjuk a magyar férfiak egy statisztika szerint elsők a megcsalásban Európában.Legalább valamiben elsők vagyunk mi is.:-)

Ez nekem nagyon megalkuvás-szagúnak tűnik....De persze embere válogatja,hogy kinek mi "fér bele."

Én nem gondolom,hogy minden férfi félrelép.... A nőkben ugyanúgy ott van ez a hajlam, aztán az ember vagy hagyja eluralkodni magán, vagy nem.

Ha pedig megtörténik, akkor ott nincs értelme miről beszélni a továbbiakban...

Én így látom. De persze ez csak az én véleményem. :)

Még annyit...

Mivel én nem szeretek vesztes lenni, inkább magam győzöm le... magamban a "zöldszeműt", hogy megnyerjem a békességem.

Sok csatát elveszettem, de a háborúk azért az enyémek.

Mindenkinek ezt kívánom!

Hááát... igen! Pedig jobb volna, ha a kecske is jól lakna, a káposzta is megmaradna.

Naívság azt gondolni, hogy van férfi félrelépés nélkül, de ezt tudva nem mehetünk mi nők percenként pokolra, még odakozmálunk :)))... A féltékenység rossz megoldás. Csak vesztes lehet, aki hagyja eluralkodni magán a "zöldszeműt".

Talán ez a békességünk legirtózatosabb próbája... akár a nőket, akár a férfiakat tekintve.

Ott a pont.

Egy barátnőm is"legyőzte a féltékenységét",23 éves korára kreált is magának lelki úton egy kőkemény pajzsmirigy-alulműködést,szanaszét gyulladt mandulákat,amiket muszáj volt kivenni,endometrózist a méhében,valamint cisztákat az arcüregében.És még mindig abban a méltatlan kapcsolatban van,a legszebb éveit arra a f...kalapra pazarolva,és már magát is sikerült meggyőznie arról,hogy nincs baj,csak ő kicsit túl féltékeny.

Ez nem féltékenység, amit le kellene győznöd. A társfüggőséget kell legyőznöd. Féltékeny az, akinek nincs rá oka, mégis az. Itt elég nyomós oka van, ami nem fér bele egy kapcsolatba. Hagyod magadnak bebeszélni, hogy indokolatlanul vagy féltékeny? :) A legtöbb pasi ezzel próbálkozik, aztán kiderül, hogy nagyon is indokolt volt a féltékenység... Nem az első, a sokadik fórum, ahol néhány nap vagy hét múlva elő is kerül a harmadik. Nálatok már ott van, csak még nincs neve.

Dobd ki a fenébe.

Sose aggódj!

Lehetne rosszabb... de nem az...

Az is lehet.

Ám, ha úgy döntünk, hogy maradunk az ilyen ember mellett... jobb féltékenység nélkül. Nem?

Bizalom híjján éppen, de egy fedél alatt...

Aztán mi lesz...?... Majd eldől...rajtam továbbra sem múlik.

Hááát, Te tökéletesen megfogalmaztad, hogy hogy sikerült a 34. évben járnom az "egyetlenemmel"...

Minden szavad "ül"!!!

Sziasztok!

Az egyik opció, ha elhagyod, mert ezekhez azért "pofa" kell. A másik, ha nagyon szereted, akkor megleckézteted. Ne hagyd magad! A gyerekek-szülő kapcsolatra is ezt mondják: ha igazán szereted a gyereked, akkor nem majom-szeretettel szereted, hanem igenis határokat szabsz. A féltékenység természetes ez bizonyos szintig. Nekem is alapból a természetemből fakad: skorpió vagyok. Volt egy nagyon rossz kapcsolatom, tele féltékenységgel, nagyon meguntam. Azóta inkább mindig végig gondolom a következőket:

1. békességet akarok és nem akarom az egész életemet arra áldozni hogy "nyomozgassak utána", ezért inkább megbízok benne

2. lehetnek félreérthető dolgai, de az nem azt jelenti, hogy meg is csal

3. az ő szabadsága azt jelenti, hogy én is szabad vagyok (és nem szexuális értelemben), és ez jó

4. mindent elmondunk egymásnak (és ezt sajnos bele kell nevelni a másikba is)

5. közben ha mégis történne olyan dolog ami nekem nagyon durva és nagyon nem tetszik, egyszerűen kompenzálom... "visszavágok". (bár ez is inkább a természetemből adódik) Persze, ha már kialakult a másikban a nyílt őszinteség és a kompromisszumra való hajlam, akkor inkább leülök vele és megbeszélem a problémát.

Én úgy vagyok már vele, hogy nem ülök egy olyan emberen, aki képtelen megérteni, hogy nekem fáj az amit csinál. Néha elcsodálkozok azon is, hogy anyám és apám miért vannak együtt. Elbeszélnek egymás mellett. Mondjuk nekem nagyon érzékeny barátom van, hál'istennek. De nagyon sokat kellett dolgoznom azon, hogy úgy viszonyuljon hozzám, ahogy szeretném. másfél évig kézzel-lábbal magyaráztam neki + elég erős és durva tettekkel is, elmondtam neki virág nyelven, kívülről nézve, másokon keresztül, durván, tettekkel... egyszóval mindenhogy tényleg kézzel lábbal. Sok veszekedésen túl vagyunk. De mindvégig mellettem maradt és értékesnek tart. Persze ez nem azt jelenti, hogy én nem változtam mellette. Pölö én leküzdöttem érte a nagy féltékenységemet. Skorpió létemre!!

Sajnos a nőknek kell észnél lenni ilyen téren. Már az elején érdemes megmutatni mit vársz egy kapcsolattól, beszélgetni ÁLLANDÓAN a szex mellett ;)

Szívesen! :)

Tudod a férfiak nagyon hiúak tudnak lenni!

És lehet hogy direkt jót tenne neki egy kis lecke!! :))

Én nem szoktam féltékeny lenni!

És azt sem szeretem ha rám féltékenyek!!

Ez nem jó dolog,de ha van okod rá,próbáld megbeszélni vele!!

Esetleg hagy figyelmen kívül még akkor is ha nagyon zavar!!

Nem mutasd neki,nem akarlak flörtölésre biztatni,de lehet hogy meg kellene nézni ő hogy viselkedik ilyen esetben!! :)