Mit tegyek, ha a gyerek ott akarja hagyni az iskolát? (beszélgetés)

Elengedtem a témat, s mondtam ha haza akar jönni abban is támogatni fogom.

Pár nap duzzogás után kijelentette, hogy csakazért sem fogja pár neveletlen köcsög miatt feladni az álmait.

Pár hét után teljesen megváltozott, azt hittem álmodom, hogy visszakaptam az én okos, jófej, egyenes, intelligens fiam! Úgy tudunk beszélgetni ahogyan évek óta nem.

Aztán persze még az is kiderült hogy van egy leány is a képben, és szerintem ez is-vagy főleg ez volt rá ilyen jó hatással.

De minden értelemben javult a helyzet és figyelek arra hogy ez lehetőleg így is maradjon.

Persze most online tanulnak, itthon van.

hu, ezt is sokszor javasoltam neki. hogy játsszon szerepeket, próbálgasson különbözőeket az emberekkel, és figyelje, hogy ki hogyan reagál.

mármint nem úgy értem hogy a koliban hirtelen váltson arcot, hanem hogy pl bemegy egy random boltba és játssza el a bűbájost az eladóval.

sajnos nemigen megy neki a képmutatás és a hasonlók...

Érdekes hogy még én is azt érzem, hogy megkönnyebbültem. Rá voltam feszülve én is a témára azt hiszem, hogy nem adjuk fel, és ő ezt érezte.

Talán így ha elengedjük a dolgot, könnyebb lesz bárhova lép is.

Igen...ezt már óvodás kora óta próbálom megérterni vele.

De ez az önuralom-dolog valahogy nem működött sosem...vagy csak ritkán.

Mivel ő igy döntött, én annyit tudok tenni hogy éreztetem vele a támogatásomat. Meg továbbra is mondogatom, hogy nem baj ha másként dönt. Próbálok többet beszélgetni vele, habár erre a legtöbb kamasz nemigen vevő...

Tudok többet tenni?

A társait nem változtathatjuk meg.

Max valóban az ő hozzáállasa az ami még változhatna, és átmehetne ebbe a "letojom" felfogásba, amiről Miazhogy!! ír.

Így van. Ha senki semmin nem változtat, miért lenne bármi jobb. Ülni, kivárni és ugyanúgy cselekedni garantáltan nem javít a helyzeten.

A gyereknek kellene eldöntenie végre, tényleg annyira kibírhatatlan-e ott. Ha igen, lépni kell, azonban ha érez erőt magában ahhoz, hogy máshogy álljon hozzá, egy utolsó próbát megér.

Ez a töketlenkedés senkinek nem jó. Közben megértem Dina tanácstalanságát, nagyon nehéz kiigazodni a srácon.

Hát ha te mondod akkor legyen igy. Mint írtam az átlageredmény 3,50-4,50ig jelesnek számít. Azon alul jó eredmény, 4,51től felfelé kitűnő.

A kulcsszó itt az átlag. De nem hiszem hogy ez a téma lényege...

Azt meg sehol senki nem allitotta, hogy velem nincs gond. Viszont magának ennek a ténynek a megállapitása kevésbé nyújt segítséget.

Tudom menjek pszichológushoz.

A 3,85 sehol nem lehet jeles. Még nálatok sem!

A jeles azt jelenti, hogy ötösre teljesít, és nem azt, hogy épp csak kettesre és van 3 db ötöse pl. torna, ének, és rajz...

A nagy szájúságnál én sem arra gondoltam, hogy megvédi magát, hanem pont arra, hogy elmondja a véleményét, és az ilyeneket nem szokták piszkálni.

Nekem nagyon nem kerek a történeted. Szerintem nem a gyerekkel, hanem veled vannak gondok...

Ezek alapján viszont nagyon hullámzó a hozzáállása, ami kamaszoknál nem is lenne nagy csoda, de amikor elege van, akkor úgy tűnik, nagyon sötéten látja a világot.

Még mindig nem értem, mit piszmákoltak a pszichológussal, ha semmi változás nem érzékelhető... 🤔

Van a környéken is hasonló.

Felvetettem neki a témát tegnap kétszer is. Átrágtuk, mondtam nincs azzal semmi gond ha úgy érzi, hogy nem megy itt tovább, ez nem jelent megfutamodást vagy feladást. Bárhogy is dönt, én segítek elintézni, mellette állok.

Nem tudom ettől többet első körben mit tehettem volna?

Kérdezgettem a többiekről, a benti hangulatról. Most rendes volt, nem morgott, mesélte hogy mennek hétvégén "kolibuliba" aztán moziba.

Azt mondta egyelőre jegeljük a suliváltás témát.

Folyamatosan azon agyalok, hogy tudnék még segíteni neki, ha kitart a döntése mellett?

Látom kétségbe vonod a tények valóságalapját...

Magyarázom: 3,85 volt az átlageredménye, nálunk ez jelesnek számít (3,50-4,50 a jeles).

Az utazásnak az egyik akadálya, hogy egy országhatár van a suli és a lakhelyünk között. Már sokadjára hozzáteszem: nem én küldtem oda suliba, az ő álma volt hogy oda bejusson, megdolgozott érte, a felvételi rangsoron 20.helyen volt a 600 gyerekből.

A szobatársakkal viszonylag rendben van-egyetlen konfliktusuk volt egyikkel tavaly de már rendben vannak egymással, viszont a kolinak további X számú lakója van, akik közül kerül ki néhány "vezérbika" meg sok követője, mint egy rendes kolis társadalomban (ahogy itt valaki találóan leírta), s azok csesztetik, a többi meg utánozza őket mert ugye akor vannak pole pozícióban ha követik őket.

A nagyszájúságnak úgy vélem több árnyalata van...ő nem úgy nagyszájú, hogy megvédi magát hanem hogy élesen kimondja a véleményét.

Autóval sem kevesebb, mert az M1-es katasztrófa. Az 1-es úton pedig a sebességkorlátozás, ami miatt nem tud úgy haladni az ember.

De mikor még Nógrád megyében laktunk, azért vettünk autót, mikor szolgálati lakásba költöztünk, ami összesen 15 km-re volt attól a várostól, ahonnan elköltöztünk, mert feleségem a munkahelyéről csak egy átszállással, egy óra utazással tudott hazajutni. Inkább ha én szabadnapos voltam, vagy éjszakára mentem, beautóztam érte, hogy előbb hazaérhessen.