Mit tegyek az ellen, hogy ne érdekeljen mások véleménye? (beszélgetés)
Szia!
Hasonló cipőben jártam, mikor gimis voltam, bár most egyetemen is hasonló a helyzetem... Azt hiszem, hogy én vagyok a csoport legnyomibb, legcsúnyább leánykája, akit senki se szeret... Én mondjuk nem is vagyok egy barátkozós típus, és tessék, kész is a baj, nincsenek barátaim a csoportban, volt, de ott ütközések lettek egy év után - nem is ez a lényeg most. Egyszerűen nehezen barátkozom, emellé társul a jó kis önbizalomhiány is, kész csődnek érzem magam :D
Gimiben hozzászoktam a helyzethez, főleg, hogy nekem 11-re már javult a helyzet, és kiderült, hogy nem utálnak, szimplán én nem hagyom, hogy nyissanak felém... Volt olyan, akit egy pökhendi, sznob idióta libának tartottam, és amint kissé nyitottam az emberek felé, kiderült róla, hogy igazából egy kedves csajszi, a maga kis modorával. Mindenkinek megvan a maga modora, ez ellen nem tudsz mit tenni, neked kell eldöntened, hogy elfogadod-e, hogy ilyen, vagy magadban gyűlölködsz. Nekem mondjuk pszichológus segített, bár nem emiatt mentem hozzá, más bajok is voltak, de ezen is segített. Jó volt! nekem is volt két elég gyér évem gimiben, de az utolsó három kifejezetten élvezhető volt (5 éves képzésen voltam). Most az egyetem kicsit más tészta, de itt is megvan az osztály jellege - nyelvi képzésen vagyok. Az életkedvem is elvette az egész, most fogok majd szakot váltani, ne hagyd, hogy elkeserítsen Téged is ennyire a dolog! Hidd el, nagyon nem jó... Inkább erőltesd meg magad most egy kicsit, mint hogy később hetekig álomba sírd magad a még rosszabb dolgoktól. Elhiszem én Neked, hogy kis hólyagok, nagyképűek, de próbáld meg egyszer más szemmel nézni őket. Nem könnyű, aláírom, de sikerülhet :) Pár napig "figyeld őket", hogy melyikük lehet az, aki talán mégsem olyan, amilyennek most tartod, akiben láthatsz némi "fényt", és apró gesztusokkal közelíts. Vagy igazából akárki felé. Egy órai anyag kölcsönkérése, egy könyv, egy akármi, tök kedvesen, esetleg miközben elkérsz tőle valamit, megdicséred a cipőjét, táskáját, nadrágját (de csak ha tényleg tetszik!) és bármi elindulhat. Nem azt mondom, hogy mindenkivel legyél jóban, de ha egy picit látják rajtad, hogy próbálsz nyitni, talán másképp állnak majd a dolgokhoz. Azzal sincs semmi baj, ha egyedül vagy, kis különc. Én szerettem... Elfogadtak, normálisak voltak velem, de azért még a kis különc figura voltam, de mégsem az a nagyon kirekesztett. Egy próbát megér :) Ne ijedj meg, ha elsőre nem megy... Ritka az, ami elsőre olyan jól megy... Nem harmadik évben kezdtem nyitni feléjük, még másodikban. De megérte, igaz majd egy év kellett hozzá.
Az, hogy mások véleményére sokat adsz, az sajnos ilyen :S
Nincs Veled semmi gond! Én a mai napig nem tudtam kinőni ezt, és megvisel mások véleménye. Ilyenek vagyunk, sok mindent nem lehet tenni ellene szerintem. El kell fogadni ezt is, és Magadat is. Nem vagy se hülye, se ronda (hiheted, hogy most így látatlanban beszélek, de mindenkiben meg lehet látni a szépet). Egyszerűen nem vagy annak az elcseszett 16 éves korosztály tagja, akiből nagyon sok van, és nagyon idegesítőek tudnak lenni. És inkább legyél egy különc, mint egy birka a többi közt, lesznek még értékes barátaid, akik így szeretnek :) Az meg nagyon is jó dolog, hogy a tanulást fontosabbnak tartod, mint a bulikat. Ott lesz majd gimi után az idő, hogy kibulizd magad :) :D
Na de hosszúra sikeredett, tudok ám pofázni én is :)
Mond ki hangosan:Szép vagyok,jó vagyok,okos vagyok,tökéletes vagyok,boldog vagyok....és szerény:D mindenki más sokkal kevesebb mint én:)
Használni fog
"Tele van az osztályom elkényeztetett, bunkó emberekkel... Plázacicák, nagyképű fiúk.. Egyedüli vagyok, aki nem olyan, mint ők"
"Az a helyzet, hogy nem igazán ismernek... meg se akarnak ismerni, csak elítélnek"
Valójában te is elítéled őket. Lehet, hogy azzal lenne érdemes kezdeni, hogy nem tartod őket olyannak, mint amiket leírtál.
Hogyan szeretnéd, hogy valaki nyitott legyen rád, akiről ez a véleményed?
A világ visszatükrözi ami bennünk van. Ha te elítéled őket, akkor ez fog visszafelé is jönni.
Az meg egyáltalán nem baj, ha valaki nem passzol egy csapatba. Ha ez nem zavarna téged, akkor egyensúlyba kerülnél és máris érdekesebb lennél, mint az, aki savanykodik magában :) Légy rá büszke, hogy te külön vagy. Akár egyedül. Ez adjon erőt.
Ebben mások vagyunk, mert engem meg csak az enyém érdekel. :)
Bárki bármit mondhat, ha én nem érzem jónak akkor semmi nem változik. Makacs vagyok nagyon!!!
Ha viszont nekem nem tetszik valami amit mások dicsérnek az sem ad jót, mert csak a sajátom befolyásol. Amolyan, ha itt állna egy stadionnyi ember és ellentmondana sem érdekelne.
Neked azt tudom mondani ilyen érzése mindenkinek volt, van, lesz. Ne bántsd, hanem szeresd magad, mert az élet kárpótol és addig is csak Te tudod a legjobban szeretni magad és védeni a kis lelked és a dolgaidat. Ki vigasztaljon elsőnek, ha nem Te saját magad? :)
Nagyon nehéz ügy ez, mert könnyű mondani, hogy tojd le a hülye osztálytársaidat, mert kit érdekel, hiszen nyilván a mindennapjaid jelentős részét kénytelen vagy velük tölteni. És sajnos ha jól sejtem, nem abban a korban vagy, amikor az önbizalom a maximumán tobzódik, főleg, ha nem biztatnak.
De mégis azt mondom, hogy próbáld meg le se szarni, mit gondolnak rólad, ott van a barátnőd, aki szeret, ahogy vagy, és lesznek még barátaid rajta kívül is. Maradj nyitott az emberekre, de pozitív irányban, hogy a jót be tudd fogadni, de figyelmen kívül tudd hagyn a rosszat...
Csak hát ezt könnyebb mondani, mint tenni, tudom jól. Próbálj meg mégis erre törekedni tudatosan, mihelyst te magad el tudod fogadni magadat olyannak, amilyen vagy, kevésbé fog érdekelni a többiek véleménye.
Keress egy jó kis hobbit is, ha teheted, az le is köt, és jó kis ismeretségeket is találhatsz.
Fe a fejjel. Nehéz ez, de nem lehetetlen, és a legtöbbünk átesik/átesett ilyen időszakon :).
Nem tudom.
Engem nem érdekel. De én ilyen vagyok.
Egyáltalán lehet ezen változtatni? Szerintem alapjában nem.