Hogyan ne érdekeljen mások véleménye? (beszélgetés)

Engem érdekel mások véleménye, és ezt abszolút nem tartom bajnak. Gondot se okoz, mert VAN saját véleményem is.

Szerintem természetes, hogy mások véleménye azért fontos a számunkra, mert tagjai vagyunk egy közösségnek, amelyben véleményEK vannak, és ezek esetenként ütköznek is.

A szélsőséges individualizmus mint világszemlélet, miszerint valaki teljesen független lehet másoktól - miközben közösségben él -, ez fából vaskarika.

A nagymamám 109 éves lenne, ha élne. 80 Évesen halt meg még a múlt században 1997-ben. És mi szerencsére úgy nőttünk fel, hogy sosem kellett azt hallgatunk még tőle sem, hogy mit szól majd más hozzá, így minket egy kicsit nem tud meghatni ez a téma.

Nem tudom, hogy kell csinálni, de ne foglalkozz másokkal! Kit érdekelnek? A véleményét se kérd ki senkinek, max. olyanba, aminél nem zavar, hogy más mit gondol, minden mást, csinálj úgy, ahogy neked tetszik. Ha valakinek nem tetszik, akkor az az ő baja. ;)

Nekünk szerencsénk volt.

Pirinyó faluban(ahová költöztünk )az összes öreglány egy tündérbogyó.

Van egy hatvanas nő ,aki szeméből sem néz ki jól.

Régen láttam ,lehet elvitte a nyenyec.

A többi perfekt.

Két dolgot nem árt mantrázni. Az egyik, hogy bármennyire is meg akarsz felelni, úgyis lesznek olyanok, akiknek valami nem fog tetszeni. De ez róluk szól. Nekik unalmas annyira az életük, hogy a legnagyobb problémájuk, hogy xy-nak milyen a koszorúja. A másik pedig az, hogy abból neked az égvilágon semmilyen hátrányod nem származik, hogy valaki valamit gondol rólad. Ez is az ő dolga. Amíg ő zsörtölődik, hogy csúnya a koszorúd, addig te ugyanúgy gondtalanul éled a saját életedet.

Nagyon fontos az életben megtanulni megkülönböztetni azokat a dolgokat, amik rád tartoznak, és azokat, amik mások problémái.

Az embereket milliónyi inger éri folyamatosan. Arra gondolj, te a sok millióból 1 vagy. Igaz hogy számodra te vagy a legfontosabb, de másoknak nem. Az ember 1-1 ingerrel átlagosan 5-15 másodpercnyi időt tölt pl. az utcán. Tehát amint véleményt formál rólad valaki, néhány másodperc után már más köti le a figyelmét. Te meg képes vagy azon mégis hosszú időn át meditálni, vajon mit gondolhatott rólad. Az is lehet hogy semmit. De egyébként sincs jelentősége.

Egy másik témában ma már leírtam az adatlapomon látható mottót.

"Ha mindig azt fogod tenni amit mások elvárnak tőled, az utolsó napodon elmondhatod:

-Mindenkinek tetszett ahogy éltem, csak nekem nem."

Sokkal jobban számít hogy te hogy érzed magad, mint hogy más mit gondol rólad.

Egyébként bennünk van hogy érdekel mások rólunk alkotott véleménye, de tapasztalatból mondom, ez a kor előrehaladtával egyre csak halványul. Engem pl. már abszolút nem érdekel.

Pl. Délutánonként produkálok mások számára egy olyan látványt, ami egy 70 évestől szokatlan. Gyalogolok. Nagyon gyorsan. Régebben láttam néhány megbotránkozó tekintetet, sokan a mai napig mosolyognak, de már tudják hogy ez én vagyok, és ennyi.

Jelszavam: A guruló kő nem mohosodik!

Nem akarok egy megkeményedett, korlátozott mozgású, leromlott szervezetű öregasszonnyá válni, bárkinek bármi erről a véleménye.

A lényeg: Érezd jól magad a bőrödben, más nem számít!

Elsőre nem fog menni, de ismétlés a tudásnak az ő jó édesanyja!

Ez nehéz ügy, de nem lehetetlen. Nehéz, mert a belénk nevelt, mélyen rögzült mintát nehéz átírni.

Hogyan kellene?

Van rá pár mód(szer), próbáld elsajátítani ezeket, gyakorold minden nap, és így talán sikeresen elengeded a rosszat:

1, önismeret fejlesztése, ki vagy te, mennyit érsz.

2,határozd meg, hogy kinek a véleménye mennyire releváns, mennyire fontos.

3,húzd meg a határokat, önmagadnak kell megfelelned, nem a környezetednek.

4,dicsérd magad, mi az amiben sikeres vagy, amiben ügyes vagy, mik az erősségeid.

5, olyan emberekkel vedd magad körül, akikkel jól érzed magad.

Nem az egyik napról a másikra fog megváltozni a gondolkodásod, de ha ezeken elgondolkozol, ha minden nap gyakorolsz, fokozatosan változhatsz. Ez rajtad áll, bízz magadban!:)

Ez egy régi berögzült "butaság". Nagyanyám mondta mindig, "mit szólnak"? Már az anyámat sem érdekelte. Engem meg főleg nem. A gyerekeinket meg még annyira sem.

Tedd túl magad rajta. Ne érdekeljen, lépj túl a hülyeségeken, meg se halld, meg se lásd. Vond meg a vállad. Te mindent jól csinálsz. Mások rosszindulatú véleménye ne érdekeljen.

Kit érdekel a koszorú?! Ha vittél jó, ha nem az is, a te dolgod, a te életed. Az meg, hogy neked ez lelki problémát okoz és elmegy az életkedved nonszensz. Becsüld és tisztelt magad annyira, hogy ezen nem agyalsz és nem terheled a lelked. Ne hülyéskedj. Nem ér annyit.

Régen falun a ráérő öregasszonyok szóltak meg mindenkit. Ma már szerintem ők sem.

Engem így neveltek, vagy nem tudom. A családban környezetünk véleményére mindig adni kellett, mit szólnak mások, mit mondanak rólunk, hogyan álljunk mások elé, ha ezt vagy azt csináljuk... Most például halottak napján téma volt, hogy mit szól majd xy a koszorúhoz, meg z nem rakta rendbe a sírt és satöbbi.

Most 34 éves vagyok és még mindig folyamatosan azon gondolkodom, hogy mások mit gondolhatnak rólam és a viselkedésemről. Ez korlátoz engem, és őszintén szólva néha elveszi az élet értelmét, mégsem tudom leküzdeni. Hogyan kellene???