Mit lehet tenni egy dacos elvált apával, aki "csakazértist" játszik akár a gyereke rovására is? (beszélgetés)

Nem hülye, csak a szülőnek kell alkalmazkodni egy problémás gyermekhez. Megérteni, ismerni, segíteni.

Mindezekkel segítené, mert így csak súlyosbítja folyamatosan a helyzetet. Így mindkettőtöknek nehezebb lesz. A másik megoldás: korlátoztatni a láthatást egészségügyi okok miatt.

Pl.: csak nálad lehetnének együtt külön szobában.

Ismeri a törvényeket, és a hatályos rendeleteket, Ő tud Neked tanácsot adni.

Minden önkormányzatnál van, kérdezz rá hétfőn!

Én ezt tenném.

Azt hiszem, még apuka sem nőtt fel igazán. Nincsenek közös szabályok...

Ez még sok fejfájást fog okozni.

szia!

ő miben tud segíteni?

Sziasztok!

Van egy 5 éves kicsi fiam.

Hiperaktív, magatartászavaros, és nem sorolom micsoda diagnózisai vannak évek óta.

Nehezen kezelhető, az a lényeg, szakemberek is foglalkoznak vele.De okos gyerek egyébként.

Van az édesapja, aki tavaly költözött el tőlünk( végre)

Sokáig nem látogatta a gyereket, gondolván, ezzel engem büntet:-D (butaság)

Időközben új párommal együtt élünk, össze is házasodtunk, kisfiammal elfogadták egymást, valóban, apja helyett apjaként bánik vele.

Tavasszal beadtam a gyermekelhelyezést, és gyermektartást, ahol megállapítottak egy össezget, illetve a 2 hetente látogatást.

Ehhez mereven nem ragaszkodtam, talán ez is a baj.

Apuka húsvétkor gondolt egyet, elvitte először tavaly óta magához a gyereket, aki persze úszott a boldogságban.

Utána kb Június elejéig minden hétvégén mehetett.

Egyszer csak eljött a nyári szünet, megszűnt ajóvilága a ygereknek, apuka nem ért rá, holott munkahelye nem volt.

Szokásos téma, gyerek nyüsszögött, apuka néha errejárt, elvitte egy fagyira, stb, de magához

nem.

Ha nagyritkán egy hónapban egyszer ottaludhatott , akkor is kizárólag péntek délutántól szombat reggelig maradhatott a gyerek, okát enm tudom, miért.

A másik, hogy csak biciklivel volt hajlandó vinni a gyereket.Megyeszékhyelen lakunk, elég forgalmas útszakaszokon kell kb 5 km-ert menni, míg odaérnek.

Történt ma, hogy márpedig nem engedtem biciklivel a gyereket, mert egy, kiszámíthatatlan az időjárás, kettő, most volt a héten lázas beteg a gyerek, tegnap óta jobban van ugyan, de nem hiányzik. A harmadik meg, hogy minden alkalommal szétaggódtam a fejem, amikor elindultak, mert gyerek biciklivel kb 10 méterrel előrébb tekert, apukája meg nyugodtan sétált utána, fülében fülhallgató, nem részletezem, el tudjátok képzelni...

Szóval, nem engedtem el biciklivel, apuka épp dührohamot nem kapott, közölte valószínűleg utoljára viszi el a gyereket, mert a gyerek biztos szétunja majd magát, ja, és kell váltócipő, mert ha nincs, akkor tiszta vizes sáros lesz a gyerek cipője, mert mennek a sáros parkba pocsolyázni, stb...de nem baj, majd megszárad a lábán, a h...lye azt hiszi, rajtam áll bosszút, pedig nem, a gyerek szívja meg, megint beteg lesz, velem max úgy tud kics.szni hogy vennem kell új cipőt.

Megmodnom őszintén, nemrég mentek el, arra sem hajlandó hogy fogja a gyerek kezét az utcán, hisza a"gyerek már nagyfiú" , nulla együttműködés van benne.

Ja, és én vagyok a gonosz szülő.

tehetetlennek érzem magamat, mert ha nem engedem el a gyereket, akkor nem az apjának fogok rosszat tenni.

teljesen korrekt voltam eddig vele, nem szóltam semmi, hisz elmúlt egy évben egyszer ha adott gyerektartást is, meg össze-vissza jön a gyerekhez.

Viszont, mint írtam, kisfiam nagyon nehezen kezelhető gyerek, szüksége van szabályokra és rendszerre...

Mit tennétek? Van valakinek valami jó ötlete, vagy tanácsa? köszönöm!