Mit gondolsz arról ha egy lány már 16-17 évesen terhes? (beszélgetés)

Sok dolog jutott eszembe a témával kapcsolatban.

Ott van a történelem, a hagyományok. A lánygyermekeket már kicsi korukban elígérik a tőlük 20-30 évvel idősebb "vőlegényüknek". A nőknek nincsenek jogaik, nem rendelkeznek saját jövedelemmel, vagyonnal.

Ma is jelen van ez néhány társadalomban.

De nálunk, manapság is.

Szerintem ebből a "hagyományból" nem képesek szabadulni.

Igen, még az anyáink, nagyanyáink is szültek 16-17 évesen, és aki nem ment férjhez 20 éves koráig az már vénlánynak számított. Viszont akkor kiházasították a fiatalokat. Kaptak bútort, egy telket, vagy egy házat a faluban, ahol elkezdhették az életüket.

Manapság már adóssággal kezdenek a legtöbben - albérletben.

Igen, vannak 16-17 éves felelősséggel gondolkodó gyermekek. És akkor hol volt ez a felelősség, amikor szexeltek?

És itt gondolok a szülők felelősségére. Hogyan nevelték a gyermeküket? Hányszor beszélgettek el a fiatal kamasszal a nemiségről? Sajnos, sokan nem állnak ilyen közel a saját gyermekükhöz vagy elintézik azzal, hogy majd az iskolában megtanulják.

Gondolod, hogy ez a leg célszerűbb, hogy bíztatod, tartsa meg? És a fiú? Az ő véleménye mi?

Gyereket ugyanis nem magunknak szülünk.

Közös a felelősség, de legyen közös a döntés is, hogy most és vele?

Sziasztok! Kellemes napot mindenkinek!

Nem olvastam végig minden hozzászólást, mert kicsit soknak találom, és őszintén el is akadtam már itt az elején. Szerintem egy 16-17 éves lány, legyen akármennyire is felelősségteljes és vallásos, még túl fiatal a családalapításhoz és gyerekszüléshez, ezért mindenkinek ajánlom a tudatos és megfelelő védekezést, hiszen a mai világban már eléggé felvilágosultak a fiatalok, tudják mit lenne helyes tenni egy nemi kapcsolat esetén - a másik, hogy sokszor nem teszik hanyagságból.

Neked, mint fiatalnak, érettségizőnek és leendő anyának is csak annyi lenne a hozzáfűzni valóm, hogy mindenki vállalja a tetteiért a felelősséget, tehát jól gondold át, hogy mire vágytál, mit szerettél volna a jövődtől kapni, hogy egy hirtelen anyasággal mit veszítesz és ez számodra mennyire számít veszteségnek. Szüleiddel őszintén és felnőtt módjára mindenképpen beszélned kell, hiszen eltartanak, jogukban áll, ha nem is helyetted dönteni, de tudni az igazságot. Talán tudnának valami jó megoldást ajánlani, hogy a párodnak sem kelljen megszakítani a tanulmányait így az utolsó évben. Összetartással sok helyzet megoldható nagyobb sérülések nélkül. Természetesen, biztosan lesznek majd dolgok, amikről le kell mondanod, amik most csekélynek tűnnek és évek múlva hatalmasak lesznek. A lényeg, hogy megtaláld a belső békédet, hogy később ne keseregj értük. Ha egyszer döntöttél, onnan nincs visszaút - meg kell tanulnod együtt élned a döntéseddel és annak következményeivel. Sok sikert hozzá! Kívánom, hogy sikerüljön helyesen döntened!

Szia!

Remélem nem értetted félre az előző nyilatkozásom, nem ítéllek el, ami miatt esetleg megtartod a babádat. Mindenkinek szíve-joga, hogy mit kezd az életével. Én csupán azon a véleményen vagyok, hogy mindennek megvan a maga ideje. Úgy gondolom, ha én most teherbe esnék, sajnos el kellene vetetnem a babát. És hogy miért? Mert nincs meg a kellő anyagi háttér hozzá, és még abszolút nem érzem magam érettnek ahhoz, hogy felneveljem. Tudom, lesz egy-két ember, aki viszont engem ítél el emiatt, de az abortuszt még mindig szerencsésebbnek tartom, minthogy kihordom, megszülöm a gyereket, utána meg vagy kukába dobom, vagy wc-be fojtom, vagy netán ott hagyom egy kórház ajtajában szülés utáni depresszió miatt...Mert nagyon sok csecsemőgyilkosság ezért van, semmi másért. Akkor döbben rá az anyuka, hogy nem tud mit kezdeni a gyerekével, és sajnos ilyen következményei vannak. Anyukám is ugyanígy gondolkodik erről a dologról. Persze, az abortusz is gyilkosságnak számít, de azért azt valljuk be, hogy nem hasonlítható össze azzal, amikor már egy érett kisbabát ölünk meg.

Sziasztok!

17 éves vagyok, csak novemberben töltöm be a 18-at, és teherbe estem. Az egész a mai napon derült ki. Csak néhány napja késett a menzeszem, és kicsit idegeskedtem emiatt, ezért a Párom vett egy gyorstesztet, hogy megnyugodjak, nincs semmi "baj". De a baj mégis eljött, a teszt pozitív eredményt mutatott. Érdekes volt, az eredmény nem sokkolt le annyira, mint kellett volna. Azonnal elmentünk a nőgyógyászhoz, és holnap kell mennem ultrahangos vizsgálatra is. Ezenkívül holnap két szóbeli előrehozott érettségit is teszek...

Furcsa az let fintora, már 1-2 hónapja állandóan arról álmodozom hogy milyen jólesz mikor felnőtt koromban kisbabám születik...erre már a hasamban is van 17 évesen. Nem tudom hogy mitévő legyek. A Párom, aki a vőlegényem, szerencsére mellettem áll a bajban is, elhurcol oda ahova kell, és türelmes, vígasztaló velem. Hívő vagyok, ezért bűn lenne elvetetni a kisbabámat. Másrészt pedig nagyon szeretném őt, nem érdekel hogy kimaradna a maradék fiatalságom is. Azonban nem tudnám végignézni, ahogy a vallásos családom szégyenkezik miattam, hogy máris nekiállok gyereket szülni, nameg az a másik, hogy a Páromnak el kell mennie dolgozni, ha megszülöm, és abba kell hagynia a hatodévet az erdészeti technikumban. (ő egyébként 20 éves). Még a szüleim se tudják, valószínűleg összeroppannak, egy életre csalódnak bennem. Félek ettől az egész helzettől, és közben még fel sem fogtam...holnap el kell döntenem hogy megtartom-e, és ezaz ami a legnehezebb, hogy magamra és a kicsire gondoljak-e vagy másokra és magunkra egyáltalán ne. Egyébként azt hiszem érett lennék hozzá.

Ha azt vesszük, h ükanyáinkat milyen korán férjhez adták és ezáltal nagyon hamar szültek, akkor nincs mit mondani a kérdésre.

Ám a mai korban ez már más tészta. Sajnos sok esetben a szülői figyelmetlenség az oka, hiszen ha nem beszélget az anya időben vele, mert utána már nem sok esélye van, de legalább megteszi.

Én csak egyet nem értek, annyi filmet nézünk a tv-ben, meg moziban, h a csudában nem lehet akkor érteni miről van ott szó?

A másik, nem csak a lány tehet róla, ha a fiú idősebb és tapasztaltabb, legalább neki lehetne esze, esemény utáni tabletta, ha már "nem akar zokniban lábat mosni.", ahogy mondani szokták.

Csak a címre válaszként:

Ha nem a saját gyerekem lenne terhes, akkor közöm nincs a témához. Sok sikert kívánnék neki, s felajánlanám, ha segítség kellene, szóljon, ha tudok segítek.

Ha a saját gyermekem lenne ilyen fiatalon terhes, hosszasan elbeszélgetnék vele mit akar kezdeni azzal a helyzettel. Ha meg akarná tartani segíteném, ha nem, akkor is mellette állnék, hiszen a saját szeretett gyermekemről lenne szó.

A körülmények sem mindegy, pl hogy hogyan fogant.

Egy megerőszakolásból, vagy szerelemből.

Kár ezen agyalni. Ha valakinek konkrétan ez a problémája, akkor kívánom neki, hogy legyen, aki segít neki és mellette áll.

16 éves voltam mikor megszületett az első lányom(azóta van már 3 húga)

Én annyit tudok ehhez a kérdéshez hozzá fűzni,hogy nagyon meg kell szerintem gondolni mindenkinek azt mikor vállaljon gyermeket.

Imádom a csajaim de néha azt kívánom bárcsak kezdhetném az életem az elejéről mert akkor tuti hogy nem szülök 16 évesen.Rengeteg lemondással jár azóta az életem,igaz kárpotolnak ők egy részben mert gyönyörű, okos gyerekek.De folyton itt motoszkál a fejemben a gondolat,hogy mennyivel mássabb lenne az életem ha máskép lett volna és nem leszek 16 évesen anya.