Mire számítsak demencia esetén? (beszélgetés)

Mert sok etikai kérdés merül fel, lennének, akik visszaélnének vele. Az orvosok pedig nem gyilkosok. ( Arra ott volt régen a hóhér, de csak a bűnözőknek.)

Nagyon nehéz téma ez. :(

Értem.

A kórházak sem voltak könnyű helyzetben és lehet, hogy már ott sem tudtak volna segíteni rajta. + a kockázat, hogy kapott volna még rá egy covid fertőzést is.

Csak az ember nehezen engedi el, nehezen nyugszik bele ha 80-90-100 éves is a szerette.

Covid volt és egyszerűen nem fogadtak.

Hidd el, hívtuk a mentőt. Bevitték, ráírták a papírjára, hogy lássa érsebész és hazahozták. Hívtuk az érsebészetet. Beutaló kellett háziorvostól. Hívtuk a háziorvost, odatelefonált, állítólag azt mondták, csak járóbeteget fogadnak. Nem adott beutalót. Pedig betegszállítót is kerestünk már.

95 éves volt a mama, nem vágták volna le a lábát. Nem is engedte volna.

Ilyen és hasonló videókból tanultam:

[link]

Elvégeztem egy elsősegély tanfolyamot is, ha olyan helyzetben találnám magam, ahol egy másik ember segítségre szorul. Nem akarok bénám állni egy életmető szituációban.

Sajnálom a történteket, hogy nem kaptatok kellő időben segítséget.

Szerencsére a mi háziorvosunk nagyon lelkiismeretesen ellátja a betegeit. Hetente jár a fekvő betegeihez és mindig elérhető telefonon. Itt nőtt fel a szomszéd faluban, mindenkit személyesen ismer.

A mamám műtéti helyét este, reggel kötöztem, így biztos vagyok benne, hogy bármilyen elváltozást a testén észre vettem volna.

Nem a kisujjamból tanulta ezeket. Készültem arra, hogy minden kényelme meglegyen, ha elbocsájtják a kórházból. Korszerű betegágyat vettem neki. Kapaszkodót, ágytálat, pelenkákat (amibe nem végezte dolgát). Videókból tanultam, hogy mit, hogyan kell.

Biztos vagyok benne, hogy megtettek mindent, de én rögtön mentőt hívtam volna és vitettem volna vissza a balesetire ahhoz az orvoshoz aki műtötte, ha a háziorvos így viselkedett volna.

3 éve történt. Márciusban esett el a mama. Megműtötték. Jól sikerült. 1 hétig volt ott kórházban. Aztán elvitték Harkányba. Ott kb. 2 hétig volt. Április volt, amikor hazaküldték.Süket volt, levelet írt neki anyu párnaponta, amikor a csomagot beküldte mindig. Ez elég rossz volt, hogy nem volt visszafelé kommunikáció. Covid miatt látogatási tilalom volt. Hangulata, étvágya jó volt kimondottan. De otthon sem kelt fel, csak átült az ágy melletti fotelba. Egyszer kisétált kerettel a konyhába, de legközelebb már elzavarta a gyógytornászt és nem állt fel többet. Az ápoló jött párszor, de addigra anyám lemosdatta, átpelenkázta, megreggeliztette. Ebéd még korán volt. Tulajdonképpen csak kávézni meg beszélgetni jött az ápoló.

Május végén vettük észre a fekete pici pöttyöt a lábujján. Szinte napra 1 hónap múlva meghalt. Vittettük el mentővel, mert azt hittük, embóliája van. Pár óra után visszahozták. Érsebészetet javasoltak. Hivogattuk a háziorvost, lerázott, anyu már kiabált vele, mert semmi segítséget sem kaptunk. Érsebészet nem fogadta, mert fekvőbeteg a háziorvos állítása szerint. Nem vagyunk ápolók. Mire kijött a háziorvos, elképedt a mama állapotán. Folyt a lába. Tapaszt kapott a fájdalomra, onnan csendben lett, aludt, nem beszélt többet. Ez az utolsó 1,5-2 hét volt.Június végén ment el.

Talán ha fekvő beteg,picikét jobb,nem mászkál, viszont fürdetni kell...

Röviden, szerintem a rákos betegség után a demencia a legrosszabb.

1. A legtöbb helyen a rehab osztályra is várólista van

2. Ugyanúgy, mint az otthoni ápolásra.

Bocsánat, hogy ezt mondom, de örülök, hogy nincs ilyen anyám, aki így beszél a saját anyjáról, pedig az én nagyim már 94, tehát tényleg nincs sok hátra neki.

Az meg, hogy reggel után csak késő délután pelenkázod át, az elég kevés szerintem, lévén ismerem az ilyen állapotot.

Mielőtt ebbe belemész, gondold át hogy akár 10 évig, vagy még tovább ápolnod kell, és még csak 40-es vagy (gondolom), mondom ezt úgy, hogy nálunk a nyagi egy kis cuki, nem demens, és nem is él vissza a helyzetével...

Az én mamám szintén combcsonttöréssel két hétig volt kórházban. Hozzám hozták haza november elején. Decemberre járkált a szobájában. Gyógytornász járt hozzá, szorgalmasan végezte a gyakorlatokat. Egy idő után wc-magasítóval használatával tudott már wc-re menni. Tavasszal már kint volt a kiskertben. Mindég arról beszélt, hogy mit fog majd kint csinálni, ha jön a tavasz.

Ezek miatt akart meggyógyulni.

Akkor biztosan kórházban volt? Nem történt rehabilitáció? Ez úgy zajlik, hogy

1. Áthelyezik rehab. osztályra (ők általában az idősebbek, egyedülállók).

2. Hazaengedik, és Otthonápolási Bt. nyújt gyógytornát, fizioterápiát.

Ezen idő alatt nagyjából kihozzák a maximumot, amennyivel a beteg önellátóvá tud válni. Tisztálkodásnak, evésnek, öltözésnek, lakáson belüli mozgásnak mennie kell.

Demencia igazolva van?

Ez egy átkozott csapda számodra!!!

Majd jön az, hogy nem lehet egyedül hagyni. Nem dolgozhatsz, a pároddal sehová sem mehetsz. Ő ezt nem akarja majd nézni sem. A pelenka brutál drága, nen tudom, mekkora a nyugdíj, de semmi sem marad majd belőle, miután kifizeted a szükségeseket. Anyukám a mamámat ápolta 3-3,5 hónapig. Pokol volt. Keringés leállás miatt szepszis vitte el a mamát. Covid miatt elutasította minden orvos.

Felfekvése lett pár nap alatt a végén, rémálom volt!

Azt írtad, szervi baja nincs, csak nem kel fel, rigolyás, stb. Talán nem is demens, csak azt akarta/akarja, hogy a lányával,unokájával éljen és kiszolgálják. Ő mit szól ahhoz, hogy hozzád költöztetnétek, és egész nap egyedül lenne ?

A pelenkázásról eszembe jutott : ha délelőtt tele lenne mindenfélével a pelenka, estig abban lenne ? Jó " illat" lesz a lakásban, és veheted a legjobb krémeket, hogy ne gyulladjon be a bőre.

Azt gondolhatod, hogy a nyugdíját teljesen rá fogod költeni !

Az ő lakásával mi van ? Ki fizeti a rezsit ? Az is költség.