Minden születendő gyerek kényszermunkára van ítélve? (beszélgetés)

Szerintem megtanulhattál volna helyesen írni.

Te mit gondolsz Magadról?

Ajándék vagy a társadalomnak vagy teher?

Nem tudok mást reagálni erre mint marhaság

Mindjárt kezdésnek, a nyűglődésed, a szenvedésed a havi 500ezerért. Remélem ez netto pénz volt, mert alatta proli maradtál.

Szerinted hány ft-os havi pénzért oktatott téged irásra a proli tanitó? Nagyon kis pénzt kapot ha ennyire futotta csak fogalmazásilag

Ha csak havi 500ezer netto felett szabadna gyermeket vállalni, ki szerelné meg az autódat amit megveszel, ki készitené el a serpenyőt, poharat tányérokat konyharuhát, ki szolgálna ki a büfében vagy az étteremben, ki szüretelné le a gyümölcsöket amit habzsi-dőzsizel és mittomén mit még.

Ha nincs autós, mehetnél gyalog mert nem lenne proli villamos/buszvezető

Egyáltalán ezért a prolizásért adnnék neked egy feketepontot

Én proli nagyon jól működő és szép biztonsági rácsokat/ajtókat készitettem és örömmel töltött el amikor a megrendelőnek is tetszett és milliméterre záródtak. Nagy örömmel töltött el amikor egy nagyméretű lakásban úgy működött a villany, a vezérlés ahogy a megrendelő kivánta. Én proli, ezeket/is/ csináltam

Szerinted kár volt a világra jönnöm, mert mostanség már az öregkori nyavalyák gyötörnek?

Szerinted a szüleim hülyén döntöttek hogy engem szültek, sőt az ő szüleik is hülyék völtak, mert parasztnak szülték a felmenőimet?

Inkább ne válaszolj, nem rugatnám ki magam

Egyetértek.

Az élet nagy ajándéka, ha azt csinálhatjuk, amit igazán szeretünk, és még fizetnek is érte.

javasolnék,egy lakatlan szigetet,

igaz halat fogni ott is kell,

Megfigyeltem, hogy bizonyos, siránkozó típusú embereknek hiába hozunk nála rosszabb helyzetben lévő példákat. Ő fejben eldöntötte, hogy neki legszarabb a világon és képtelenség megváltoztatni.

Hogy ne húzzanak le, legjobb nagy ívben kerülni őket, igazi energiavámpírok.

Na, és mit szeretnél?

Nem dolgozni 500 ezerért?

Sose hagytak békén, nevetnem kell :)

Jó, ha kihúzod fejed az elkényeztetés fenekéből és észreveszed, hogy minden országban tanulni, dolgozni kell. Ingyen ebédet még senki nem evett.

Ilyen felfogással sehol sem leszel boldog, mert másban keresel hibát. Pedig nem muszáj hibát keresni. Mindenki olyan virágot szagol, amilyent szakít.

Az teny,sőt többet,mint Magyarországon,nekem ez a tapasztalatom.

A lényeg,hogy megértem a kérdezőt,hogy szívásnak érzi majd 70 éves korig robotolni.

De az ellen is lehet tenni,valami olyat kell tanulni,amivel napi 4 órában,esetleg home officban megvan a pár millió havonta és kész.

Jobb ötletem nincs.

Vagy el kell menni valami természeti népcsoporthoz csatlakozni,ott aztán teljesen más az élet,mint a fejlett világban.

Fórumnyitó!

Tudod mekkora mázlista vagyok én? Születésemtől kezdve szegénységünk ellenére gondoskodtak rólam a szüleim egész míg fel nem nőttem. Adtak enni. Volt ruhám, cipőm. Járhattam óvodába, iskolába. Volt munkahelyem ahol pénzt kerestem.

Szenvedés az élet? Ezt majd akkor mondd, ha a 6. kemó kezelést kapod! Nem kívánom hogy megtudd milyen, de van aki tényleg nem tudja csak ennek utána értékelni az életet.

Az általad leírtakból gondolhatok rólad ezt-azt, de hiszem, hogy ugyanolyan mázlista vagy mint én. Miért? Mert te is úgy fogod fel az életet ahogy akarod. Senki nem kényszeríti rád hogy hogyan lásd. A legjobb hírem számomra, hogy mindenki azt gondol amit akar. Még te is! Senki nem irányítja a gondolataidat rajtad kívül. Jogodban áll szépeket gondolni az életről, a munkáról, jogodban áll kedvesnek lenni, sőt még szeretni is!

Amíg zúgolódsz, panaszkodsz, másokat hibáztatsz a vélt nyomorodért, egyszerűen nincs időd az örömteli dolgokra gondolni. Egyszerre csak 1 valamire gondolhatunk, de azt legalább mi döntjük el mi legyen! Ha változást akarsz, változz! Kezdd azzal, hogy befejezed a rinyálást!

Az élet egyeseknek büntetés, főleg a szüleidnek biztos az, hogy ilyen gyereket sikerült összehozniuk, egy kudarc lehetsz a számukra.

De lehet az ő hibájuk, hogy ilyenné lettél, amilyen vagy.

Másnak az élet ajándék. Pl. csak egy ember, Nick Vujicic, ő a kéz és lábak nélkül született ember, de rengetegen vannak akik fogyatékkel születtek, és boldogok, hogy élnek, mert nem azon sopánkodnak, mi a rossz az életükben, hanem mi az ami szép. Miből maradtak volna ki, ha nem születnek meg?

Vannak akik boldogságot találnak egy tárgy megalkotásában, vagy ahogy az általuk elvetett mag bújik elő a földből.

Sajnos neked ez nem adatott meg, nem érzed át azoknak az embereknek a fájdalmát, ahol háború van, ahol éhínség.

Te megszülettél, és a nap is azért süt ki, hogy téged bántson, a szellő, ami a bőröd végig simítja az is arra van, hogy bosszantson, hiszen érzed, és tudatosítja, hogy élsz.

Vannak ilyen emberek, mint te. És ez nem a pénzen múlik, a milliomosok is a droghoz nyúlnak, mert nem találnak semmi kihívást az életben, ki sem kell mondaniuk, a gondolatukat is lesik és teljesül a kívánságuk, de nekik meg az a bajuk.

Bennem az merült fel, ha ennyire életunt vagy, utálsz élni, miért nem mész valami olyan országba ahol hasznossá tudnád tenni magad, ahol háború van, ahol éhínség tombol, menj el segíteni. Ha eltalál egy golyó, felfal egy oroszlán csak szívességet tesz neked, mert nem kell tovább küzdened az élet ellen és még többen imába is foglalják a neved, milyen jó ember voltál, tettél az emberekért. Ennyi.

Talán, ha nem hajtottál volna annyira a pénzre, kevesebb stresszel észrevetted volna a jó és szép dolgokat és tudtál volna elégedett lenni. Nézz körül!

Ha valaki csak a szenvedést tűzi ki élete céljának, kínlódni is fog. Nem a szülőket kell hibáztatni, hanem felnőni és éretten gondolkodni. Ha egyedül nem vagy rá képes, kérj segítséget szakembertől.

És még annyit a témához, hogy 29 évesen már illik annyira összeszedettnek lenni, hogy az írásunk érthető legyen.

Ahelyett, hogy a szüleidet hibáztatod a létezésed-és sanyarú sorsod miatt, fordíthatnál több gondot a tanulásra, hogy olyan munkát tudj vállalni, amivel könnyedén keresel pénzt, akár otthonról és akkor nem kellene szakember mellett segédmunkásnak lenned, és akkor talán nem éreznéd rabszolgának magad munka közben. A megkeresett pénzedet szaporíthatnád a tőzsdén. Persze, ez utóbbihoz is kell némi tudás, amit szintén megtanulhatnál, ha nem siránkozással töltenéd az idődet.

Esetleg, ha olyan okos lennél, mint amilyennek képzeled magad, akkor feltalálhatnál valami olyat, ami hasznos, alkothatnál maradandót, stb.

Igen, ehhez nagyon nagy szorgalom és kitartás szükséges, ami sajnos belőled hiányzik...

Igen, létezik olyan hely, ahová elég egy rövid nadrág egy trikóval, mindig meleg van, elég havonta 1 napot dolgozni ahhoz, hogy viszonylag jól eléljen valaki.

Csak azzal is az a baj, hogy élnek ott is emberek, akiket a fórumindító rühell;)

Érdekes nevelést kaphattál, ha valóban azt gondolod, hogy csak gazdagon lehet úgy élni, ahogy akarsz.

Lehet olyan munkát választani, amit szeret az ember csinálni, és lehet kevesebb pénzből is jól élni, ha valaki ügyes. Sajnos te nem kaptad meg a kellő nevelést ehhez, illetve nagyban befolyásolhat a média és egyebek, ha tényleg azt gondolod, hogy csak szupermárkás cuccokban lehetsz boldog.

Ha gazdag lennél, akkor mit csinálnál? Az életed annyiban lenne más, hogy a munkát nem éreznéd rabszolgaságnak, de gondolom az embereket, akkor sem szeretnéd, azaz nem járnál társaságban, így ugyan úgy gubbasztanál a szobádban/lakosztályodban és ugyan úgy azon agyalnál, hogy vajon miért tették ezt veled a szüleid? Vajon miért az ösztöneiknek éltek, amikor eldöntötték, hogy te élj. Épp úgy kiszúrásnak éreznéd az egészet, csak több pénzed lenne a drogra...

Költözz másik országba,nem vagy köteles ott élni,ahova születtél.

Szerencsére szabadon még tudjuk választani hol szeretnének élni és mit akarunk csinálni.

Hidd el,vannak helyek a világon ahol sokkal jobb,mint Magyarországon.

És igen,én arra bíztatok mindenkit,hogyha egy pici kétely is felmerül,hogy jó helyen vagy e,akkor menj.

Hogy megszabadulj ezektől a kínzó gondolatoktól és ne kelljen dolgoznod sem javaslom menj ki az erdőbe, ülj le egy fa alá és ne mozdulj onnan, míg meg nem világosodsz!

(Gautama a fügefát választotta de neked jó lesz bármi, ami hazánkban honos)

Nyilvánvaló, hogy pszichiáterhez nem fogsz menni.

Linkeltem már a nemdolgozós fórumban a holland lehetőséget "elviselhetetlen szenvedést okozó életuntság" esetére.

Érd el valahogy, ne kínlódj ennyire.

Csakhogy az emberek nem ilyen kibírhatatlan szenvedésnek élik meg az életüket, mint ahogyan te itt leírod.

És ezért mondtam, hogy fordulj orvoshoz, mert ha ezeket valóban így gondolod, így érzed, így éled meg, akkor neked komoly mentális bajod van.

Azon pedig a századik fórum sem segíthet, csakis az orvos.

Hajlamos vagyok kapkodni s közbe figyelmetlen tudok lenni elnézést.

Vannak dolgok amiket úgy igazából sose értettem.

Az én nézőpontból az élet egy véget nem érő szenvedés.

Nem voltunk kifejezetten jó móduak és mindíg feszűlt volt a légkör.

Nos a lényeg eredendően úgy éltem meg az életét h sose hagyták békén óvoda suli stb.

Azért dolgozok az iskolában hogy utánna legyen munkahelyen pénzem.

Ezt én rabszolgaság aki látom szenvedés ék ha nem csinálom akkor még rosszabb lehetőségek lennének.

Iskola mellett is diákmunkára kellett járnom ha pénzt akartam.

Kellemetlen és megalázó volt aludni se tudtam..

Aztán felnövök és még többet dolgozatok még szombaton is. Hétköznap 10 órában.

A stressztől meg az emberektől kiégtem. Olyan 500 e ft kerestem de azt a stresszt nem koenzálta. Élvezhetetlen volt az életem a stressztől az életem most és gyerekkorom óta.

S sok emberen látom stresszes szenved nehéznek.

S azt nem értem ezt akkarják a gyerekeknek is h egy életen át szenvedjetek? Csak mert ők egyszer szaporodtak s a gyerekeiket meg nemtörődömően meg belelökik az élet forgatagába had kinlódjon én is kinlódtam jó lesz neki is...

Az emberek mikor gyereket csinálnak nem mérik fel mit tesznek... Főleg ha a gyerek érzékenyebb is...

És ezért hála jár a sok szenvedés ért streszért? Ettől igazából a nem létezés is jobb... Akármennyire is van szép oldala az életnek a sötét oldala megkeseríti az egészet.

Szóval az életet egy kínszenvedés élem meg. Főleg azért mert olyan munkát kell végeznem amit nem szeretek és ez szerintem ne normális. De se anyám se a családtagjaim nem szeretik a munkájuk. De akkor minek csinálnak gyereket h ő is szenvedjen. E miatt feldolgozatlan az élet.