Mit lehet illedelmesen válaszolni azokra a jótanácsokra, amiket ismerősök adnak születendő gyerekeddel kapcsolatban, és elvárják...... (tudásbázis)

Illedelmesen elküldöd Őket .

A Te gyereked és Te döntöd el ,mit és hogyan csinálsz .

Én is akkor zavartam le a nagymamákat amikor az első fürdetésnél mindenbe beleszóltak .

Szia!

Nem olvastam végig a hsz-eket, de én azt csináltam, hogy meghallgattam mindenkit, minden tanácsot, és amit úgy gondoltam, hogy érdemes megfogadni, mert saját magam is úgy véltem, hogy úgy lesz a jó, akkor azt úgy csináltam!

Soha nem reagáltam sehogy, megköszöntem a tanácsokat, és onnantól úgy csináltam mindent, ahogy én jónak láttam!

Terhesség alatt az orvosom szavára hallgattam inkább, és persze a Babára! :)

Amikor pedig megszületett a baba úgy csináltam mindent, ahogy én jónak láttam és természetesen ahogy a babának is jó volt!

Jó volt a sok, többféle tanács, mert ha rászorultam lehetett válogatni, ha meg nem, eldönthettem, hogy akkor én hogy fogom csinálni. Mivel egyedül voltam leginkább, anyukám tanácsaira hajlottam. A védőnőmre se nagyon, mert ő csak elmondta mit hogyan csináljak, anyukám viszont elmagyarázta azt is, hogy mit, hogyan, és MIÉRT csináljam úgy! És ez volt a legfontosabb! A döntést rám hagyta!

Lényegében az volt a jó, hogy magam próbálkozhattam, én tapasztalhattam ki, hogy a babának milyen igényei vannak, mit szeret, mit nem, és nem azt erőltettem rá ami mások szerint jó! Jó ha van a sablon, de minden baba más...

:)

Nem értelek benneteket! Miért kell csendben tűrni?

Én röviden velősen lehurrogom az ilyesmit, vagy cinikus mosollyal teszek valami megjegyzést. Kivétel persze, ha én hozok szóba egy témát amiben akár el is fogadnék jótanácsot!

....megint kikaptam "egyet" a kozmetikusnál. Mondta mit ne szedjek, mit szedjek,milyen tejet igyak(gondoltam beállítok egy tehenet az udvarra, az biztosan jól mutatna:-) ).

Ránéztem, mondtam neki, hogy JÓ! és eljöttem!

Megtörtént az összejövetel!!!

Szerencsére sokan voltunk, így nem tudott belemerülni a témába annyira!

Tehét a sors megoldotta a problémámat ebben az esetben, de biztosan kapok még elég ÖTLETET a jó gyerekneveléshaz és ahhoz , h más szerint mi jó az enyémnek!

Köszönöm Neketek az ötleteket és a tapasztalatokat, biztosan fogok belőlük hasznosítani egy pár trükköt!

Apósom új feleségével volt egy sztorink: átjöttek látogatóba, a babó 1 hónapos volt, ölemben ült és a rugi kicsit feljebb csúszott, és így megfeszült a lábán, de nem volt kicsi, erre mindig odafigyelek. A nő odajött és elkezdte széles vigyorral mondani a babának, hogy "Miért nem mondod anyának, hogy már kicsi ez a rugi, adjon rád nagyobbat!". Marha pipa lettem, de csak miután hazamentek jutott a válasz eszembe: "Miért nem mondod Mariannak, hogy hozzon nagyobbat?"

Egyébként barátnőm mondta jól, fel kell szereltetni egy rácsot az ajtóra és a szülőktől azon keresztül elvenni amiket hoztak, utána becsukni az ajtót. :-)

A nem kiszámíthazó pofon mértékével egyszer én is rosszul jártam kamasz koromban.Egy fiú megfogta a fenekem,csak figyelmeztető jelleggel akartam adni,erre akkora pofont kapott,hogy összesett:)De azóta nem csinál ilyet a lányokkal.

Amúgy nem azt mondom,hogy sok pofon kell.Egy rendes nevelésnél maxiimum kettő elég egy gyerek életében,azt is csak akkor,ha nagy a baj.És azt sem 2-3 éves korában kell.

Van aki sosem érik meg annyira, először valamiféle önismeretre kéne szert tenni, ami azzal kezdődik, hogy legalább magunknak nem hazudunk :)

Mindegy felnőnek a gyerekek így is, úgy is, amúgy elég "igazságtalan az élet" van aki ezt hamarabb tapasztalja meg, mindezzel együtt azért szeretik a szüleiket akkor is ha azok méregből meg-meg ütik.

Atyai pofon - inkább anyai :))) de szerintem te is erre gondoltál - az én elvem az, hogy férfi inkább ne üssön, mert annyira erősek, és félő hogy nem tudják kiszámítani mekkorát ütnek..

Most még el se tudom képzelni, hogy pofont adjak a gyerekemnek, de ő még nagyon kicsi - én meg nem tudok pofont adni egyetlen egyszer osztottam csak, kislánykoromban egy osztálytársam apró pofonokat zúdított az arcomra, egy nagyobbal viszonoztam - bejött - békénhagyott :))))

No ütésről nekem az a véleményem,hogy néha 1-1 atyai pofon nem árt,annak idején nekem is jót tett.De enm hiszem,hogy a gyerekcsínyek miatt ezt kellene alkalmazni.Ahol meg a kisgyerek nem gyerekcsínyt csinál az nagymértékben a szülők, a nevelés hibája.

De abban is igazad van,hogy feszültséget vezetnek le.Sajna egyre jobban látom azt a tendenciát,hogy napjainkban olyan is gyermeket vállal,akinek nem kellene,mert vagy egyáltalán nem való neki,vagy nagyon nem érett még a kérdésre,még neki is nőni kellene.

Szia

Én is ismerek ilyen embert csak az jo ami neki van vagy volt.Ami már nem tetszik neki azt persze leszolja.Szörnyü milyen emberek vannak.Jo elmondhatja a véleményét hogy az neki nem tetszik .... de nem kell leszolni a másikat.Mindenkinek más az izlése mindenkinek más tetszik.Akkoriban felhuztam magam ezen most már csak nevetek:)

Én meghallgatom a tanácsokat,és igyekszem ne elfelejteni őket...van ám hasznos is köztük.

Én azt bírom, amikor megkérdezik,én mit tennék, aztán hanyatt-homlok mást tesznek...furcsák az emberek...Jó pihenést nektek!

En ezt a mosolygok es befogom modszert csak akkor alkalmazom, ha futtaban talalkozok valakivel.

De ha hozzam jonnek vacsorara, akkor miert ne beszelgethetnenk? En olyankor elmondom, hogy nekem sajat elkepzeleseim vannak, es mindenkepp szeretnem oket kiprobalni, aztan ha valami nem valik be, majd kerek tanacsot tapasztaltaktol. Mert azert rugalmas vagyok. Eddig egyszer lett belole vita, egyebkent csak vagy azt kapom, hogy majd meglatod, vagy azt, hogy jol teszed, ne is hallgass masra.

Aranyosak vagytok mindannyian!!!!

Holnap jönnek hozzánk vendégek és köztük van egy anyuka, akinek az a mániája, h csak az a jó ami neki is van!Már múlkor is csak nyomta-nyomta...., de majd mosolygok tovább, ahogy javasoltátok.(Pedig nem vagyok az a típus, aki befogja, csak tényleg nem akarom megbántani)

Mindent udvariasan meghallgatunk, és csinljuk

saját belátásunk szerint. Mert az embr sajnos csak a saját hibájából tanul, annak ellenére, hogy ismerünk egy közmondást, okos ember a más......