Minden gyerek megérdemel egy szülőt, aki ... (beszélgetés)

Nem olvasom a kommenteket, hogy ne befolyásoljanak, így lehet, hogy ismételni fogok valakit. Az alapvetéssel egyetértek. Sokan sokféleképpen neveljük a gyerekeinket. Mivel a gyerekek is különbözőek, így egységes recept nincs. De a lényeg, hogy ha valaki gyermeket vállal, annak fel kell készülni, hogy felelőssége van, amig csak él. Először csak a fizikális igényekre kell figyelni, hiszen egy kisbabának ez a legfontosabb. Pár hónap múltán már az értelmére, a lelkére. Mindig a neki megfelelő módon es mértékben. Alkalmazkodnunk kell, mert mi vagyunk a felnőttek es mi már tudjuk, amit ők még nem. Nagyon téves felfogás, hogyha nyomom az elvárásaimmal, akkor lesz sikeres. Lehet, hogy így van, de a sérülést viszi magával egy életen át. Épp a napokban beszéltem valakivel, aki már 44 éves és ezt mondta. Van, aki úgy gondolja, hogy az anyagias világban csak pénzzel kell ellátnia a kamasz gyerekét, mert erre van igénye. Óriási tévedés. Épp ilyenkor kell a legjobban figyelni rajuk, mert bizonytalanok a gyerekkor és a felnőttéválás határán. Fogalmuk sincs merre van a jó irány. Ott kell lennünk, csak másképp.

A felnőtt gyereknek is szüksége van pár jó szóra, megnyugtatásra, biztatásra vagy csak arra, hogy valakinek elmondhassa, mi bantja. Aki nem ítélkezik, nem mondja: ugye megmondtam....

Az Édesanyám még él, nekem is jól esnek néha a szavai.

Örülök, hogy három gyermekem van. Nem vagyok tökéletes anya, sosem voltam. De fordulhatnak és fordulnak is hozzám a felnőtt gyerekeim. Mert tudják, hogy lehet.

Nem fantáziálok.

Akinek az egy cikk vagy bármi, hogy felsorolja a normális szülő tulajdonságait, annak valamiért le kell írnia, mert nem kapta meg, azaz esetleg elszenvedője volt egy bántalmazó szülő viselkedésének.

Ahol minden rendben van, ott szinte képtelenség ilyen felsorolást összehozni, mert eszükbe nem jut nekik, hogy ezt pontokba kelljen foglalni.

Biztos nem vagyok érthető;)

Pontosan!

Hajlamosak a dolgozó anyákat is rosszanyának titulálni, holott csak megteremti a gyerekének azt amire szüksége van.

Egyetértek. Azzal a kiegészítéssel, hogy minden szülő ilyen gyerekeket érdemel.

Szerintem kevés kivétellel mindenki törekszik erre, cselekedni viszont úgy tud, ahogy a saját korlátai, a saját és másoktól bevett nézőpontjai között képes.

Nekem nem utópia szagú. Szerintem alap dolgokat fogalmaztam meg:

szeretet, elfogadás, biztonság, ellátás, figyelem, megismerés, tanítás, stb. Mindezek járnak egy gyereknek. Lelki terror, manipulálás, sértés, bántás nem. Erről szól, amit írtam. Alap dolgok.

Szó sincs döntésről, alkalmasságról. Ezek alapvető és igen fontos dolgok két ember (szülő-gyerek) kapcsolatában.

Szeretet, figyelem, elfogadás, segítés, biztonság.

A Föld abban lenne más, hogy kevesebb lenne a frusztráltság, több a biztonságban, szeretetben felnövekedett ember. Azt gondolom, akkor ők is több szeretetet és FŐLEG kevesebb gyűlöletet, depressziót, káros élvezeti szereket, bűnözést, stb. hoznának a világra.

Ugye?

Épp erre utaltam.

Ezek miért olyan nagy dolgok?

Én is így neveltem a gyerekemet. Bízok benne, hogy pont azt adja majd tovább a gyerekének, amit tőlünk kapott.

Lehet, hogy nekünk nem is szól ez a fórum, mert nem tudunk ezzel azonosulni?

Engem gyerekként sem értek ilyen sérelmek és úgy látom, hogy a fiam is elégedett velünk;)

Egyetértek! És ha a világban minden ember arra várna, hogy majd amikor már tökéletes leszek, akkor vállalok gyereket, sohasem születnének apróságok... mi sem élnénk, a mi gyerekeink, unokáink sem születnének meg...

A cikkben írott feltételek alapján egy olyan sci-fi-világ lenne a Földön. :D

Először nem akartam elolvasni, hogy mi volt a felsorolás, de mivel mindenki azt írja, hogy megvalósíthatatlan, mégis megtettem.

Szerintem egy azért nem kell ezekhez egy "ideális" világ, nálunk mindezt megkapta a gyerek, még akkor is, ha következetesen, és a mai világban eléggé szigorúan volt nevelve...

Ezeket kéne, igen. Nekem igazabol ezzel sehogy nem volt szerencsém, mert az egyik szulo meghalt, a masik lelki beteg gyengén fogalmazva.

Ha nincsenek meg nagyjabol azok, amik ott a listan fel lettek sorolva, akkor a gyermek rakényszerul arra, hogy legyen belole egy koraszulott felnott.

Koraszulott felnott az, ha hamarabb kell felnojj .

Sokat én nem kaptam ezekbol a felsoroltakbol. Ellenben kaptam durvabb tetteket tole, nem fizikai durvasagokra értem, mert az nem jott neki ossze. Hat csinalta azt, ami osszejott. Ez mar maganugy és nem folytatom.

De van amibol tanulni , és a sajatjat mindegyik jol kell nevelje, ezt fogom tenni én is.

Egy szülőt, aki az életre neveli.

A többi felsorolás inkább egy ideális párkapcsolatról szólt.

Emiatt beszélünk szülő - gyermek viszonyról.

Szép gondolatok, de mutass EGY gyermeket, aki mindezt megkapja (vagy valaha megkapta) a szüleitől!

A gyermekvállaláshoz sem vizsgálják a szülők érettségét, nem kell vizsgát tenniük előtte.

Emberi jogok és gyermekvédelem címszó alatt sok gyermeki jogot megfogalmaznak az ezen a téren működő szervezetek, de ez a világ sosem jön el.

Talán, ha a gyermekek un. neveldében cseperednek és a szülő egy inkubátor lesz. Mint a sci-fiben.

Nagyon tetszik. Egy szó jutott eszembe:

SZER-ETET.

Szép lista. Csak gyakorlatban nem mindig működik.

És attól, hogy egy szülő nem minden esetben tudja betartani az általad pontokba szedetteket, még lehet nagyon jó szülő.

A szülő nem gép. Tévedhet, és nem minden esetben a nagykönyvben megírtak szerint nevel.

A Föld nem a felsoroltak miatt vérzik több sebből.

Egyet értek a listával. DE:

A mai világban, amikor alsóhangon 8-10 órát a munkahelyen tölt mindkét szülő (nálunk pl. csak én vagyok kettő helyett is), plusz utazásra fordított idő...

A 2 éves gyereket bölcsődébe kell adnom, vagy már kisebbet is, mert a munkahely korábban vár vissza, vagy elveszítem és belátható időn belül nem számíthatok másikra...

Az gyerek 10 órát van intézményben, amitől én is szenvedek, mert nekem is szeparációs szorongásom van...

Amikor este alvásig összesen 2 óra marad vacsorára, fürdésre, beszélgetésre, játszásra, nevelésre...

Amikor hétvégén vacak 2 nap alatt meg kell oldanom a bevásárlást, főzést, mosást, takarítást, ezt az időt el kell vennem megint a gyerektől és magamtól is, mert nem tudok megfizetni egy bejárónőt...

Amikor a fizetésemből éppen megélünk a saját lakásban, kocsival, amit a nagyszülők vettek...

... és elfogy a fizikai és lelki energiám is egyszerre naponta, ami sajnos igen, türelmetlenebbé, ingerültebbé tesz...

... stb. ...

...na akkor jól pofán tudnám csapni azt, aki le-"szaranyáz" mindezekért.

Mi emberek magunknak teremtettük ezt az ember-ellenes világot. Nincs még egy faj, aki ennyire a maga ellensége lenne! Nem csoda, hogy ennyi a sérült lelkű felnőtt.

Miben lenne a más a Föld???

Kihalna az emberiség, mert ez utópia.

És egyáltalán: ki lenne az, aki majd eldöntené, hogy ki alkalmas gyereknevelésre, és ki alkalmatlan valami miatt?

Nem tudom, hogy mi történt veled, de nekem sosem jutott eszembe pontokba szedni, hogy milyennek kell lennie egy szülőnek.

Eszembe sem jutna ennyi sérelem...