Milyen az élet három gyerkőccel? (beszélgetés)

Nekünk három lányunk van 9éves, 6 éves és 15 hónapos.

Mindig hármat szerettünk volna, mégsem akkor jött mikor számítottunk rá. Itt kértem a háromgyerekesektől tanácsokat pánikolva. Akkor még hihetetlen volt számomra, hogy hárommal is fogom bírni.

Nagyon nagy hiba lett volna kihagyni! Így teljes az életem. Néha nehezebb, pl. most hogy suli és ovi szünet van, de imádom őket és ők is egymást.

Egyébként nekem is nagyobb váltás volt és nehezebb volt az első után a kistesó, mint most a harmadik. Nem kellett a féltékenységgel megküzdeni, hisz már mindkettőnek van tesója, tudták milyen. A rutin is sokkal nagyobb minden téren. És hála Istennek Luca rendkívül nyugodt, jól evő, sokat alvó baba. Na nem mondom mostanság hogy már megy sokkal több fele kell figyelnem és néha érzem is hogy a két nagyra nem jut annyi energiám és figyelmem, de minden erőmmel azon vagyok, hogy mindháromra odafigyeljek az igényeinek megfelelően... Szerintem ez egy sarkalatos pont, ez az ami nehéz ott ahol több gyermek van. Viszont egymásnak olyan sokat adnak... és ez idővel még csak fokozódik. Nem beszélve arról, ha mi már nem fogunk élni.

Három gyerekünk van:)

32 éves lány (unoka:)) is.

31 éves fiú

27 éves fiú.

Nehéz volt mert hordtuk bölcsibe oviba őket.

Azt merem állítani,hogy sokkal könnyebb volt akkor.

Ez nagyon szép volt!!! Mi is 3 gyereket szeretnénk majd, egyelőre csak 1 van, de remélem, teljesül a vágyunk!!!

Egyébként minden elismerésem a tiéd!

Nekünk még csak kettő gyermekünk van, de már nagyon várom, hogy eljöjjön a következő ideje.

Azt gondolom, segítség lesz a nagyoknak, hogy otthon vagyok a picivel és nem a munka miatt vagyok elfoglalt a hétköznapokban.Szerintem könnyebb "gyerek mellett" gyereket nevelni mint munka mellett.

Olyan jó ilyet is hallani,hogy valaki szeretne harmadik babát is.Épp egy három gyerekes anyukával beszélgettem múltkor,hogy ritka már,ha hármat vállalnak (vagy még többet) :)

Harmadikra gondolom kisfiút szeretnétek?De végül is mindegy.

Nagyon szépen megfogalmaztad!!!:o)

Ez így igaz!Egyet értek veled. :o)))

KIslányok és nagylányok!

Én már nem vagyok "kislány, sem nagylány", a hatodik X felé ballagok, bár nem érzem magam annyinak, amennyi... Nekem van 3 "bébim" 2 fiú és egy leány. 22 éve egyedül nevelem őket, mert a férjemet baleset érte. Mindhárom "isteni" lett felnőtt korára, pedig munka mellett " neveltem" fel őket. Igaz, egy ideig Édesanyám is segített főzés/, de Ő is itt hagyott Igen korán. Mindenkinek azt kívánom,aki vállal 3 gyereket, hogy legyen annyi öröme, boldogsága, bánata, kétsége, reménye, büszkesége, reménysége, beteljesült, de néha beteljesületlen vágya, álma, ami nekem megadatott és a mai napig van és lesz - .A 3 gyerek felnevelése - nagy felelősség, de egyszerűen példát kell mutatni nekik az életben és azután Ők repülnek - maguktól!

Nálunk is ez a szitu.

3 fiúnk van.Én sem cserélném el őket!

Szerintem szuper!Mi nagyon jól megvagyunk,és a gyerekek is egymással.És annak ellenére,hogy legtöbbször a hétköznapokon mi is a párom nélkül vagyunk,nem érzem úgy,hogy magamnak szültem.

De szerintem mindenképpen közös döntés legyen.

Ja és melletük arra van időm,amire szeretném is,hogy legyen.

Nekem három lányom van. A nagy 8 éves, most kezdte az iskolát, az ikrek tavaly júniusban születtek.

Én csak ezt a verziót ismerem, de el kell ismernem, hogy néha úgy érzem, nem bírom tovább. Egyszerűen már nincs erőm a gyerekekhez, a háztartáshoz, az ügyintézéshez stb.

De amikor este hazajön a párom és mind az öten leülünk az asztalhoz vacsizni... hát ennél nincs is csodálatosabb!!!!!!!!