Milyen a házasságod? Megbántad-e a döntésed? Van-e valami, ami hiányzik? (beszélgetős fórum)
Kikészültem.
Ha tegnap egy mellényúlás miatt nem veszem fel a telefont, ma már nem lennék.
Szia!
Köszönöm,alakulgat.Igaz vannak náha viták,besértődök,de inkább már én is gondolkodom előtte,és ő is türelmesebb velem.
Most reggelente mire felkelek mindig ír valami kedves levélkét,holnapra intézett nekem fodrászt.Tervezzük,hogy elmegyünk moziba,és ő főz majd nekem valamelyik este vacsorát.Nagyon örülök ezeknek a dolgoknak,remélem most már rendeződnek a dolgok.
Ti hogy vagytok?
Szia!
Nálatok alakul már a helyzet?
Szia!
Szomorúan olvasom,hogy nem történt változás.Egyetértek az előttem szólókkal.Nem szabad ebbe beletörődnöd,ne hagyd hogy tönkremenjél benne.Ha másért nem is a gyermekért,neki szüksége van rád.Mi lesz vele ha te teljesen kikészülsz?Biztosan nagyon nehéz,de ne hagyd magad.
Szorítok neked,hogy legyen elég erőd.
Vigyázz magadra!
Egyetértek Meggivel! A kislány biztosan szereti az apját, de hidd el ha most nem lépsz és minden folyik így tovább, a gyerek is megérzi, hogy nem vagy boldog, sokáig nem fogod tudni megjátszani előtte magad. Nem buták a gyerekek! És a kislányra is ki fog hatni lelkileg, ha eleinte nem is fogla mutatni, később lelkisérült is lehet. Megérzi a te lelkiállapotodat. Jobb a gyerekenk apa nélkül mint ilyen kapcsolatban, erre jobban rá mehet, mintha csak ritkán látja az apját. Hidd el tapasztalatból beszélek. A gyerekeim nagyon megsínylették, hogy későn léptem ki a házasságomból, állandó veszekedés, hiába próbáltuk titkolni nem lehetett. Amikor külön költöztünk, és meg akartuk próbálni később újra, a gyerekeknek nem is tetszett féltek minden olyan lesz mint régen. Azóta viszont kiegyensúlyozottak és boldogok. Én is azt hittem a fiam nem vesz észre semmit, de később kiderült, hogy verekszik a lányokkal a suliban, amit előtte sosem csinált inkább olyan finom kis lélek volt, mindig lányokkal játszott. Amikor elváltunk akkor mondta a napközis tanár, hogy már érti miért volt olyan verekedős a gyerek, így csapódott le rajta az otthoni légköri stressz. Utána megszüntek a verekedések és visszaállt minden rendes kerékvágásba.
Na meg szerinted a gyereket majd boldoggá teszi ha te rámész teljesen erre a kapcsolatra?
Szia Alficica! Bevallom őszintén, reméltem hogy már megoldódott időközben a helyzeted, de ezek szerint nem, amit őszintén sajnálok. A javaslatom ugyanaz mint az előttem szólónak, most te ott vagy neki biztonságot adva és legálisan folytathatja amit már nem lenne szabad, szóval tényleg küldd el, hogy átgondolja a dolgait. Ez valamilyen szinten neked is megkönnyebbülés hiszen még ha tudod is hogy együtt lehet a másikkal, de nem tudod mikor megy hozzá.
Amíg mellette állsz bármit is tesz, addig nem fog dönteni, mert nem érzi szükségét. Meg kell hogy remegjen alatta a talaj, mert addig nem fog határozni. Majd írj a fejleményekről.
Teljes mértékben igazad van, de a picinek szüksége van az apjára. Én nekem mindent meg kell tennem, hogy ne veszítse el. Imádja az apját és nem hiszem, hogy el tudna szakadni tőle.
Én is nagyon szeretem.
És nincs hová mennünk.
Ő nem akar elmenni, és én nem tudok úgy élni mellette, hogy egy más nőre vágyik.
Még mindig nem értem miért csinálja ezt velem. Nem ezt érdemlem. Hiszen pont te mondtad, hogy a helyemben már rég léptél volna tőle. De én még mindig kitartok. Mindezek ellenére.
HÁT MILYEN BIZONYÍTÉK KELL MÉG NEKI?
Szia Mindenkinek!
Bocs, hogy idáig nem írtam. Magam sem tudom, mi van és hogy mi lesz.
Már nem akar elmenni, de a másikat sem akarja ott hagyni, amitől én rettenetesen szenvedek.
Minden nap megalázom magam a tetteimmel és azzal, hogy eltűröm - máshová megy.
Sajnos vagy nem sajnos, Én nagyon szeretem és nem akarom elengedni. De az biztos, hogy egy-két héten belül a kórházban fogok kikötni.
Beszélni már nem lehet vele erről, mert nem akar.
Szeretném valahogy lezáratni vele a másik szálat, de az nem tudom, hogy kellene.
Sziasztok!
Elnézést, hogy eddig nem jelentkeztem,de a múlt héten el voltam havazva.
Mindenkinek nagyon köszönöm a bíztatást,nagyon jólesik.
Hogy mi újság?Hát túl sok jót nem tudok mondani,nem vagyok túl optimista.A nagy beszélgeés utáni pár nap nagyon jó volt,láttam az akarást a változás után.Most viszont napok óta megint nem tesz túl sokat azért hogy rendbe jöjjenek a dolgok.Nem azt mondom, hogy ugyan olyan mint volt,de közel áll hozzá.Félek hogy ez a szánom-bánom dolog csak rövid ideig tartott,most meg megnyukszik hogy kapott még egy lehetőséget.Még várok egy kicsit,és meglátom mi lesz.Egyenlőre másik munkahelyet sem keresett egyálltalán.Hát nem tudom,eléggé elkeserít,mert azt hittem más lesz.
Eddig nem írtam ide. Most is csak azért, hogy legyen egy olyan vélemény is, ami a másik oldalt világítja meg.
Nagyon régen engem is megcsalt a férjem. Még az ősidőkben. Pocsék érzés volt, de nagyon átbeszéltük, hogy miért is történt a dolog. Választania kellett. Mi, vagy a nő. Két gyerekünk volt már akkor is. Minket választott. (Hozzáteszem, csak engem veszített volna el, nem a gyerekeit, ha a másikat választja.)
Sok-sok évvel ezelőtt történt, de azóta sem emlegettem fel neki a dolgot. A házasságunk rendbejött, éltünk szépen. Az más dolog, hogy most, ennyi idő után kicsit változott a helyzet, de nem lehetetlen egy válságból kihúzni a kapcsolatot. A lényeg, hogy be kell látnunk a saját hibánkat is és nem csak a másikat okolni a dologért. Nekünk ez segített.
Szurkolok, hogy nálatok is minden úgy alakuljon, hogy mindenkinek jó legyen.
Valóban kockázatos hűtlenség után az együttmaradást választani, de nem reménytelen. Vannak pozitív példák is, amikor sikerült a próbálkozás, sőt olyannyira megváltoztak a felek, hogy még jobb is lett a kapcsolat.
Ha még gyerek(ek) is vannak, akkor még nagyobb a nyomás, és a döntés még nehezebb. Nem lehet csak a gyerek miatt együttmaradni, de ez is fontos szempont.
És ha még maradt valamennyi pozitív érzelem a hűtlen fél iránt, illetve ő is komolyan akarja, akkor a kapcsolat megmenthető. Ha pedig van egy kis halvány remény, akkor szerintem érdemes megpróbálni. De természetesen alaposan meg kell beszélni a dolgokat.
Ezzel, és már párkapcsolati problémákkal kapcsolatban hasznos információkat, tanácsokat gyűjtöttem össze, és teszek közzé a blogomban.
Remélem ma sikerül végre hatékonyan beszélnetek, és persze majd még ezután nagyon sokszor, és folyamatosan, hogy megosszátok egymással az igényeiteket, vágyaitokat.
TÖKÉLETES!!!:)
semmit nem bántam meg,és nem hiányzik semmi
Szia!
Sajnos nem sikerült beszélnem vele,nem úgy jöttek össze a dolgok.Most nincs itthon vasárnap jön haza,majd akkor.Meglátjuk mennyit érnek ezek a beszélgetések.
Igen.Két évvel ezelőtt a csaj apja megkeresett engem, hogy viszonyuk van.Munkatársak voltak.Párom akkor azt mondta, hogy beszélgettek telefonon,meg arra járt haza amerre a csaj lakott,de ennél több nem történt köztük.Már ez is furcsa volt,de esküdözött mindenre,és én hülye naív hittem neki.Aztán már nem is beszéltek,mert mondtam ha megtudom kiadom az útját.Most hogy ilyen rossz volt a viszonyunk valaki beszélt,hogy mi is volt valójában.Erre én rákérdeztem,és nagy nehezen bevalotta, hogy egyszer lefeküdt vele.Azt mondta, hogy nagyon megbánta a dolgot,nem akarja sem a családját sem engem elveszíteni,és mindent megtesz azért hogy együtt maradjunk.
Valamivel tisztábban látok,és szinte minden nap beszélgettünk.Mióta bevalotta mindent megtesz hogy változzon.Én mégis félek még egy esélyt adni.Félek, hogy megint olyan lesz mint régen,és megint megtörténhet hogy félrelép.A családom azt mondja várjak és adjak még egy esélyt neki.Ha megváltozik akkor tényleg megbánt mindent szívből.Ha nem akkor váljak el.Talán kap még egy utolsó esélyt,de annak kemény feltételei lesznek.Ma este akarok vele erről beszélni,ha elfogadja megkaphatja az utolsó esélyét,ha nem akkor különválunk.
Szóval most nem csalt meg, hanem két éve, ami most derült ki? És az meddig tartott?
Tisztábban látod most már a jövőt? Azóta beszéltetek esetleg kettőtökről? Ő mit akar?
Természetes, hogy össze vagy zavarodva, hisz nagyon rossz a hűtlenséggel szembesülni. Ha meg több év után derül ki, akkor az talán még azért rosszabb, mert akkor azóta is képes volt a szemedbe nézni, és hazudni.