A mikulásvirág legendája

Közép-Amerikában őshonos növény. Az aztékok dekorációs és textilszínezési célokra is használták. Valószínűleg nem terjed el a világban és regionális növény maradt volna, ha nem nevezik ki a botanikáért rajongó Joel Roberts Poinsettet mexikói nagykövetté. Elbűvölte őt a ragyogó vörös színe. Amerikába küldött belőle és szaporítani is kezdte a növényeket. Több botanikus kertbe is eljuttatta a virágot, így terjesztette. A növény angol neve még ma is utal a nagykövetre: poinsettia

Poinsette 1851. december 12-én hunyt el, ezt a napot emlékére később a Mikulásvirág Nemzeti Napjává nyilvánították.

Mexikóban egy legenda is övezi ezt a növényt.

Mesélnek a gyerekeknek Máriáról, egy szegény mexikói lányról, akinek nem volt ajándéka Krisztus Gyermekének bemutatására a karácsonyi szentmisén. Miközben a templomhoz sétált unokatestvérével, Pedroval, szíve szomorúsággal telt meg emiatt és szégyellte magát szegénységéért. Pedro vigasztalóan mondta: Biztos vagyok benne, hogy a legszerényebb ajándék is elfogadható lesz Jézus szemében, ha szeretettel adják. Mária nem tudta, mit tegyen. Végül letérdelt az út mellett és összegyűjtött egy maroknyi közönséges gyomnövényt, kis csokorba formálta őket. Könnyes szemmel lépett a kis falusi templomba. Ahogy az oltárhoz közeledett, eszébe jutottak Pedro kedves szavai: Még a legszerényebb ajándék is elfogadható lesz, ha szeretettel adják. Letérdelt, hogy a csokrot a Betlehem tövébe helyezze. A gyomok hirtelen ragyogó vörös virággá változtak. Mindenki, aki látta, biztos volt benne, hogy egy karácsonyi csodának volt tanúja. Ettől a naptól kezdve az élénkpiros virágokat Flores de Noche Buena azaz a Szent Éjszaka virágai néven is nevezték. Így született meg a mikulásvirág legendája.